Villámlátogatás Kárpátalján
Idén, 2010 szeptember elején végre eljutottam Kárpátaljára, addigra már minden elszakított országrészben megfordultam. Itt most 3 napot tölthettem, s egy fantasztikus idegenvezetőnek hála nagyon sok ismerettel gyarapodtam. Meg is fogadtam magamba, hogy ide még visszatérek és elhozom majd a családom is! A program nagyon feszített volt, kevés idő jutott arra, hogy tényleg minden szegletét megismerjük Kárpátaljának. Jártunk Beregszászon, Munkácson, a Vereckei-hágón, Szolyván, s érdekességként az Árpád-vonal egy bunkerét is megnézhettem. Borsován volt a szállásom, s itt falusi turizmus keretein belül megismerhettem az ott élő magyarság mindennapjait.
E rövid idő alatt annyi információt szívtam magamba, mint a gimnáziumban egy egész év alatt, hiszen kézzelfoghatóvá váltak számomra a magyarok számára kiemelt jelentőséggel bíró nemzeti emlékhelyek. Átérezhettem azt, amit Árpád vezér és a vele visszatérő magyarok tapasztalhattak, amikor átlépték a Kárpátokat. De, fönt a hágón szembesültem a Szics gárdistáknak állított emlékművel is, aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy ez mit jelent. ?!
Nekem külön öröm volt, hogy a 841 méter magasan található Vereckei emlékművünknél koszorúzhattam és elénekelhettem nemzeti imádságunkat a Himnuszt. Ezt még volt szerencsém megtenni Munkácson, Munkácsy Mihály szobránál és a Szolyvai Emlékparkban is.
A feszített program ellenére sikerült mindenhol megnézni a fontosabb emlékeket, meghallgatni és elraktározni egy életre a történelmi tényeket. Emellett több kiegészítő fotó is készült, amit itt lehet megtekinteni.
Munkácsról nagyon megragadott a vár történelme, hiszen ezt az erődítményt soha, senki nem foglalta el, amikor végül mégis a Habsburgok kezére jutott, akkor ők egy nagyon alattomos húzással – a magyarok számára a szabadság jelképeként megjelenő objektumból egy börtönt alakítottak ki, amiben Kazinczy Ferenc is raboskodott majd egy évig. Itt őrizték a Szent Koronát is 1805 év végén. Amikor jöttek a szovjetek, akkor, pedig traktorépítő középiskolává degradálták a várat!!!
Hála érte mára szépen rendbe hozták és van több kiállítás is, amit érdemes megtekinteni. 2008 tavaszán visszakerült az eredeti helyére a Turul is, a régi szoborból, obeliszkből mindössze egy sarokkő és 3 relief maradt fent. A többit, szintén a szovjetek semmisítették meg. Ma már 1 tonnás „kerecsensólyom”, 70kg-os kardjával újra vigyázza Munkács polgárait.
A városban láttam a Városházát, a Magyar Nemzeti Színházat, ami jelenleg Orosz Drámai Színházként üzemel. Munkácsy szobrát, a Rákóczi kastélyt, melynek kertjében írták össze és gyűjtötték be a „málenykij robotra” a magyarokat, németeket. Eljutottam a görög katolikus Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetel templomba is, ahol a Torinói lepel másolatát őrzik, illetve itt látható Jézus keresztjéből egy szilánk is.
A levéltári források szerint 1063-ban alapított Beregszászon- egykori vármegyei székhely- is nagyon sok mindenre jutott idő. Sok szobor és emléktábla van a városban. A helyiek viccesen szokták mondani, hogy a magyar műemlék épületeket már csak az emléktáblák tartják egyben (72 db van a városban). Itt található Kárpátalja egyik legrégebbi gótikus építészeti emléke a Mindenszentek római katolikus plébániatemplom. Érdemes még egy pillantást vetni az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházra, ahol komoly és nívós munka folyik, ennek bizonyítéka, hogy a magyarországi színházak a diploma megszerzése után vendégjátékra szerződtetik innen a színészeket. A Vérke folyócska partján áll az Arany Páva szecessziós étterem, ami egy szemet gyönyörködtető épület. Számomra egy építészeti rémálom volt a főtér végén található Művelődési Ház, amely a város legnagyobb zsinagógája volt, csúnyán átalakítva – ma színházként működik.
A korzón található az 1908-ban épült Királyi Törvényszék hatalmas eklektikus épület tömbje, amiben jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola üzemel. Szerencsére egyre több diákkal. Jelenleg a tetőszerkezet felújítására gyűjtenek, s ehhez én is hozzájárultam egy csekélyke összeggel.
Aki teheti, utazzon el Kárpátaljára és nézze meg a hegyeket, a magyar látnivalókat a történelmi emlékeinket! Jó utat kívánok!
Ifj. Bagyinszki Zoltán