A település kialakulására vonatkozó legrégebbi adatok a 13. századból maradtak fenn először. Első írásos említése Zebeguen-ként 1295-ből származik. Adatok utalnak arra, hogy a zebegényi Malom-patak völgyében már 1251-ben bencés zárda állott. Az Árpád korban a pécs-baranyai egyházmegyében volt egy bencés kolostor, aminek a neve Szöbegény volt. Minden valószínűség szerint az esztergomi püspökség által odaadományozott területre innen – a Szöbegény nevű kolostorból – települtek a bencések. Az 1295. szeptember 26-án kelt peres irat a bencés kolostort “Monasterium de Zebeguennak” zebegényi monostornak nevezi. A 14. századból találhatók még följegyzések arról,hogy Papy Miklós fia Lőrincz volt az apátság kegyura. E család a magvaszakadtával” Zsigmond király 1396-ban a kegyúri jogot a Trentul testvérekre ruházta. 1483-ban a bencés monostor már elhagyott volt.
A község első templomát – amely a Kálvária-domb sziklájába bevájt Szentélyből és eléje épített helyiségből állt – 1813-ban építették és 100 évvel később az új templom megépítésekor elbontották.
1906-1910 között Havas Boldogasszony tiszteletére épült a plébánia templom, Kós Károly erdélyi polihisztor (építész, író, néprajztudós) és Jánszky Béla tervei alapján szecessziós stílusban az erdélyi fatemplomok mintájára. Freskóit Körösfői-Kriesch Aladár tervei alapján tanítványai készítették Leszkovszky György tanársegéd festőművész segítségével.
A háromboltszakaszos hajót keskenyebb, boltozott szentély zárja, melynek zárófalán a Makkosmáriára visszaszállított kegykép másolata van. A templomot Falconeri-freskók díszítik. A főoltár tabernákuluma mellett díszes gyertyatartók láthatók. A diadalív oldalait Bebó Károly Szent Kereszt oltára, valamint szószéke díszíti. Mindkettő 1760 körül készült, barokk stílusban. Az Ecce Homo faszobor a XVII. század első felében készült. A templom egykori barokk faszobrait a plébánián helyezték el.
Nevezetesség az úrnapi körmenet, melyen virágszőnyeggel borítják az egész utat, immár több mint 250 éve.
Forrás: wikipédia