Az obszerváns ferencesek kegytemploma.
Havi Boldogasszony-kultusz talán legkorábbi emléke Magyarországon, valószínűleg a legrégibbek közé tartozik Közép-Európában is. Kegyképe a Napbaöltözött Asszony. A több szakaszban épült, 63,5 m hosszú, 13,2 m széles, 20 m magas templom az Alföld legnagyobb egyházi építménye volt.
A ferencesek 1480-ig valószínűleg a közeli Szt. Péter ispotályban laktak. A templom építésének első szakaszában valószínűleg az ispotály 3 hajós Szt Péter-templomához építették hozzá a rendi hagyományokat őrző hosszú szentélyt. A 2. építési szakasz mestere a visegrádi királyi építkezésekről ismert, s később a kolozsvári Farkas u. ferences templomon dolgozó János barát lehetett.
A szentélyt és az egyhajóssá alakított hajóteret, a belső faltámaszok tanúsága szerint a mainál magasabb boltozattal fedték le. A mai, egyszerű dongaboltozatra erősített álbordás, csillaghálós boltozatszerkezet a 16. sz. elején, ill. az 1624-25-i munkálatok során készülhetett, s a barokk kori „regótizálás” ritka emléke. A hatalmas templomtestet kívülről háromlépcsős pillérek támogatják. A támpillérek közeiben a hajón 7, a szentélyen 6 csúcsíves ablak nyílik. A szentély ÉK-i feléből nyílik a bejárat a tornyon keresztül a hálóboltozatos sekrestyébe.
1713: a templom tornyavesztetten állt, mellette az egyemeletes kántorépület. 1772: megépítették a régi torony barokk kiegészítését, 1827: gazdagon tagozott sisakot készítettek rá. A mai főoltárt 1713: Sárecz György szegedi polgár állíttatta, szobrait 1713: Gráf Antal fráter faragta. Középpontjában a csavart oszlopos tabernákulum fölött a Napbaöltözött Asszony kegyképe, mellette Szt. István és Szt. László király, Szt. Ambrus és Szt. Ágoston szobra. A csavart oszlopokon álló felépítmény közepét a fénysugárba foglalt MÁRIA név tölti ki, balra Júdás Tádé ap., Páduai Szt. Antal és Szt. József, jobbra Keresztelő Szt. János, Assisi Szt. Ferenc és Szt. Imre hg. szobra. Az egész építmény felett felhőkkel körítve, háromszögbe foglalva az istenszem ragyog.
Kegyképe a római Santa Maria Maggiore-bazilika kegyképének korai barokk változata, Napbaöltözött Asszony balján a kis Jézussal, jobbján jogarral. Készítésének legkésőbbi időpontját 1543-ra teszik.
Ezt a Mária-típust, mely évezredes hazai hitéletünket kíséri, Szeged és környéke m. népe számára Maria Auxiliatrix Szegediensis, ‘a Szögedi Segítő’. A hagyomány szerint pár évvel fölépülése után tűz pusztította a templomot, de egy hívő kiragadta a képet a veszedelemből, és elmenekült vele. A törökök észrevették, s abban a hiszemben, hogy kincs van nála, üldözőbe vették. A menekülő kétségbeesésében összegöngyölte a képet, és elrejtette a közeli Csöpörke-tó vizében, ahol 80 évig maradt. 1630: egy lovát itató török katona megtalálta a képet, s fölismerve benne a keresztények Szt. Asszonyát, elvitte a ferencesek ktorába, a portás testvérnek átadta, mondván: „Nézd, vegyétek és tiszteljétek, amint illik”.
A Segítő Boldogasszonynak tulajdonították 1697: a zentai csatában Savoyai Jenő hg. győzelmét is. A 18-19. sz: 4 tűzvész is pusztította a várost, megrongálta a templomot, de a kegykép mindig sértetlen maradt; sok csodálatos gyógyulás és megtérés történt előtte.
A mellékoltárok 1770 k. készültek. A diadalív jobb és bal oldalán álló Szt Antal- és Szt Ferenc-oltárok képeit Josef Hautzinger festette, Assisi Szt Ferenc és Szt Ágoston, ill. Sziénai Szt Katalin és Szt Jeromos szobrát Aisenhut József faragta. A 18. sz. végi Szt Anna- és Szt József-oltárok mestereit nem ismerjük. A Szt Kereszt- és a Fájdalmas Szűz-oltárokat 1775: állították Aisenhut tervei szerint, ő faragta a kereszt tövében térdelő Mária Magdolna szobrát és a többi 5 oltár szobrait. A Fájdalmas Szűz-oltár középrészét gazdag faragású áttört szekrény tölti ki a népies Pietà-szoborral, mely a régi, 1739: fölszentelt oltárról került az új, műmárvány oltárépítményre.
A kórus alatti Tisztítóhelyen szenvedő lelkek oltárát Prechtl Wolfgang, a szegedi kamara prefektusa 1747: állíttatta: az oltárképen a szenvedő Megváltó vére egy kádba ömlik, melyből Dávid kir., Szt Péter és Pál ap., János evang., Mária Magdolna, Longinus, Ádám és Éva merítenek és osztják szét a szenvedő lelkeknek. Vele szemben áll a Fekete Mária-oltár, melynek képe a częstochowai kegykép másolata Morvay Andrástól 1740 k. A gyertyafüsttől elfeketedett Szerecsön Máriát a nép szintén kegyképként tiszteli.
A 19. sz: lényeges változtatás nem történt a templomon. 1870: Steindl Imre és Bainville József tervezte a templom stílszerű megújítását, de csak apró részletek valósultak meg. 1931: helyezték el a templom külső oldalfalán a bautzeni Mátyás-dombormű másolatát. Az 1937-es felújítás inkább csak a hibák javítására korlátozódott. 1946-48: festette Kontuly Béla Mária hét öröme és hét fájdalma freskóit.
Forrás: lexikon.katolikus.hu