Huszton a váron kívül a református templom is a Felső-Tisza mentén fekvő város nevezetességei közé tartozik. Kárpátalja egyik legrégibb temploma. A templomot a római katolikus egyházközösség építtette a XIV. század végén és Szent Erzsébet tiszteletére szentelték fel.
A város lakossága azonban már 1524-ben áttért a református hitre, létrehozva ezzel nemcsak Kárpátalja, de Magyarország egyik legrégibb református egyházközösségét. Ez elsősorban Huszti Lovász Tamás református lelkésznek volt köszönhető, aki sokat tett az új hit terjesztése érdekében.
Deschmann Alajos Kárpátalja műemlékei című könyvében említést tesz egy 1773-ban kelt, a református parókián őrzött versről, amely a következőképpen hangzik:
“Már kétszáz esztendő s harmadiknak fele
Az idő jártával lassankint eltele,
Mióta e templom birtokunkba kele,
Sokszor víg napja volt, többször komor tele.
Ezer-hat-száz-harmincz-nyolcban hogy irának,
Volt oly buzgósága gróf Bethlen Istvánnak,
Hogy költsége által megújítanának
Ebbe mindennek, mert romlásba valának.”
1644-ben I. Rákóczi György fejedelem, 1661-ben Kemény Jánosné Lónyai Anna, 1670-ben pedig Apafi Mihály erdélyi fejedelem áldozott jelentős összegeket a templom fenntartására, bővítésére, tatarozására. A templomot eredetileg vastag, erős bástyafal vette körül, melyen két helyen XVI. századi, félkörív záródású kapukat nyitottak.
A templom egyhajós, sokszögzáródású, a hajónál keskenyebb szentély zárja, sarkain négy gyámpillér látható, ablakai csúcsívesek. A szentélyt bordás keresztboltozat fedi. A hajó és a szentély között csúcsíves diadalív áll.
A templom déli falában két csúcsíves ablak és egy ugyancsak csúcsíves kapu látható. Karzata és szószéke valószínűleg a XVIII. századból való. A karzaton a református templom legendás hírű lelkésze Huszti Lovász Tamás családi címere látható.
A templom négyzet alakú harangtornya a XV. században épült, a XIX. század végéig négy fiatornyos, csúcsos sisakja volt. A torony nyugati falában körteprofilokkal gazdagon díszített gótikus főkapu áll.
A szakirodalom a református templom három harangjáról tesz említést. A nagyobbon a következő latin nyelvű körirat olvasható: “Gloria sit soli qui regit Astra Deo. Anno Domini. 1587” (“Dicsőség a mennyekben Istennek. 1587.”).
A kisebbik harangon magyar nyelven a következő sorok olvashatók: “Kokiniesdi Demeter Hadnagyiságában s Beregi István bíróságában 1683-ban Huszt városa öntette ezt a harangot”.
A templom úrvacsorai edényei között egy Augsburgból való kelyhet, egy 1640-ből származó kelyhet találhatunk, melyet a hozzá tartozó tállal együtt Bethlen István ajándékozott a templomnak. Egyik ónkannája 1672-ből, egyik tálja 1692-ből származik.
A XV. században, amikor a templom a római katolikusoké volt, belső falait freskók díszítették, melyeket később lemeszeltek. Sztehlo Ottó műtörténésznek azonban 1888-ban sikerült lerajzolni a restaurálás során a szentély déli falán, a diadalíven, az egyik falpilléren és a templomhajó északi falán feltárt festményeket és így megmenteni azokat az utókor számára. Rajzai megörökítették a szentély déli falán egymás mellett álló prófétákat, a diadalíven álló három koronás női szentet, a hajó északi falán a karzat alatt álló három vértes vitézt ábrázoló freskókat.
A templomhajó északi és nyugati oldalán fakarzat látható, szószéke a XVIII. században épült. A szószék felett álló hangvető ugyancsak a XVIII. századból származik, díszes kivitelezésével párját ritkítja vidékünkön.
A Kárpátalja című hetilap érdekes hírt adott arról, hogy amikor hozzáláttak a templom felújításához és levették a templomtorony gombját, belső terében értékes leletre bukkantak. Egy rozsdamarta fémdobozban egy levelet, 18 régi pénzérmét és egy tízforintos Kossuth-bankót találtak. A pénzérmék között 4 egykrajcáros, 1 háromkrajcáros, 8 hatkrajcáros volt. Valamennyit az 1848-49-es szabadságharc idején verték. További három érme 1892 és 1894 között készülhetett, valószínűleg később 1922-ben a tetőszerkezet felújításakor kerülhetett a templom toronygombjába.
Az érmékhez mellékelt levélen Pellionis József aláírása szerepel. Bár erősen megviselte az idő, egy sor kivételével olvasható maradt. Szövege a következő: „A jövő nemzedék részére mellékelem az 1848. évi nemzetünk nevezetes szakaszában forgalomba lévő pénzeket a késő kornak emlékéül. Huszton. 1886. évi szept. 24-én. Pellionis József.”
Józan Lajos, a huszti református templom tiszteletese utánajárt a levél szerzője kilétének és kiderítette, hogy 1820-ban Aradon született evangélikus családban, később Máramarosszigetre költözött. Házassága révén került Husztra, innen vonult be 1848-ban a nemzetőrségbe, ahol tüzérfőhadnagyi rangot szerzett. A szabadságharc bukása után vasáru-kereskedést nyitott a városban, ő látta el a református egyházközösség főgondnoki tisztségét.
Forrás: karpatszallas.net