Petőfi Sándor (1823-1849), a világon a legismertebb magyar költő szülőházát eredeti formájában őrizték meg és rendezték be a család relikviáival, a költő személyes tárgyaival.
A szülőház a XVIII. században épült. Első szobája a Petrovics család bútorait őrzi, látható például Petrovicsék almáriuma, ágya. Az udvari terem a kiskőrösi tartózkodás és a keresztelés relikviáit, dokumentumait mutatja be, például Petrovics István ládáját és fapipáját, Petőfi ón keresztelőkancsóját is. Petőfi személyes tárgyaiból is kiállítottak néhányat – pipáját, tintatartóját -, és láthatjuk felesége, Szendrey Júlia legyezőjét is.
A nyitott kéményes konyhát nem a család eszközeivel, de korabeli edényekkel szerelték fel.
Az egykori szülőházat a XIX. század derekától megkülönböztetett figyelem övezi. 1861-ben emléktáblával jelölték. 1878-ban megvásárolta az Írók és Művészek Társasága, azzal a céllal, hogy múzeumot létesít benne, és 1880. október 16-án ünnepélyes keretek közt fölavatták. Jókai Mór a következő szavakat mondta: “Üdvöz légy, emlékezetes hajlék aki Petőfit születni láttad, új gazdád, a magyar irodalom nevében üdvözöllek.”
Bár a ház Jókai Mór 1880-ban elmondott megnyitóbeszéde óta látogatható, csak 1951-ben nyilvánították múzeummá.
A szülőház udvarán áll a világ első köztéri Petőfi-szobra – és műfordítói szoborpark köti össze a házat az új irodalmi múzeummal. Ebben a hagyományos eszközök mellett a multimédia segítségével is bemutatják a költő életművét, és azt is, hogy él tovább Petőfi az “irodalmon kívül”, a világ mindennapjaiban, gondolkodásában. Itt rendezték be a helytörténeti kiállítást is, az emeleten pedig galéria működik, ahol a költő életéhez vagy életművéhez kapcsolódó képzőművészeti kollekciók láthatók.
Forrás: vendegvaro.hu