A legtisztább vizű nagy folyónk, a Dráva Zákány-Őrtilos térségében lép be hazánkba, és Drávaszabolcsnál hagyja el országunkat. Partjai mentén megcsodálható a jobbára még háborítatlan ártéri élővilág. A kialakult holtágak és környezetük megannyi különleges növény- és állatfajnak adnak otthont, és békét, nyugalmat kínálnak a látogatóknak.
Kelet Dráva – Az Ormánság. A Dráva-síkon az egykori tölgy-kőris-szil ligeteredők napjainkra csak mozaikszerűen maradtak fenn. A folyó menti területek erdősültsége a honfoglalás idején 60-80 százalékos lehetett. A később kiirtott erdők helyén mocsárrétek alakultak ki, amelyeket kaszálással vagy legeltetéssel hasznosítottak. A Dráva-mentére is jellemző volt a vadgyümölcsök, a gyógynövények, a gombák gyűjtése, a méhészet, a pákászat, a halászat, a legeltető állattartás, gyümölcstermesztés, a keményfaligetekre alapozott hamuzsírfőzés, a folyó menti puhafás erdőkhöz kapcsolódó kézművesség, a gyékény- és vesszőfonás, a nád sokféle hasznosítása, a teknővájás, a fakanálfaragás, és a csónakkészítés.
Sellyéről a Dráva irányába indulva Drávaiványiba érünk, melynek legfőbb nevezetessége az Ormánság egyik legszebb festett kazettás mennyezetű református temploma. Mennyezetét 167 festett fakazetta díszíti. Különlegessége, hogy itt található az egész Ormánságban az egyetlen figurális ábrázolás.
Forrás: www.drava-makett.hu