Fotó: Kalapáti Zoltán Temerinből
Megemlékezés a tömegsírnál
Kedden, mindenszentek napján délután igen nagyszámú részvevő jelenlétében a nagytemetőben levő tömegsírnál huszonkettedszer emlékeztek a második világháború utáni magyarellenes megtorlások áldozataira.
A temerini köztestületek, a magyar pártok és civil szervezetek megemlékezésének és koszorúzásának keretében Szungyi László esperes atya felszentelte a hat márványtáblát, amelybe az áldozatok nevét vésték.
Emlékbeszéd megtartására Ternovácz István újságírót kérték fel a szervezők. A szónok elmondta, hogy a hat márványtábla tanúsága szerint az 1944/45-ben a bevonuló partizánok 273 temerini magyart és németet vertek agyon, lőttek tömegsírba vagy pusztítottak el más módon, például kiéheztetéssel a járeki haláltáborban, melyet csak 1946 áprilisában számoltak fel.
A járeki áldozatok neve a hatodik kőtáblán olvasható. Az első ötre 237 helybéli áldozat neve került fel, három nőé és 234 férfié, akiket az 1944. október 27-ét követő napoktól kezdődően öltek meg.
„Miről tanúskodnak a kőtáblák? Utánaszámoltam. A feltüntetett születési adatok alapján – ha nem számítjuk a Járekon elhunytakat – a válogatás alapján és a vaktában lemészároltak átlagéletkora 32 év volt. Gondoljanak csak bele. A családalapítás és nemzetgyarapítás szempontjából legvitálisabb generációt tizedelték meg. Az összes áldozat között a legfiatalabb egy, a legidősebb 90 éves volt.
És most itt állunk 67 évvel a történtek után. Miközben főhajtással emlékezünk, eszünkbe jut, hogy alig két éve mennyire örültünk annak, hogy a magyar és a szerb államfő megállapodtak abban, hogy a két ország által létrehozandó akadémiai tényfeltáró bizottság majd hamarosan munkához lát.
A bizottság megalakult, de a munka áll. Sokan már most a két nemzet közötti megbékélést sürgetik, mi azonban először a bocsánatkérést szeretnénk hallani. De nem csak azt. Akadálymentes tényfeltárást és az ártatlan áldozatok feltétel nélküli erkölcsi, politikai és anyagi rehabilitálását. Az áldozatok teljes névsorát, de nem csak az övékét. A bűnösökét is. Az ártatlanok terhére elkövetett tömeggyilkosság bűne sosem évül el. Van tehát még pótolni valónk.
Szerencsére jó most a csillagok állása. Ha több évszázados ádáz ellentét után a német és a francia nemzet kezet tudott nyújtani egymásnak, kölcsönösen megbocsátva a múltbéli vétkeket, akkor ez miért ne történhetne meg a Duna mentén élő népek, a mi esetünkben a magyarok és a szerbek között, hiszen ezzel nem csak önmagunkat, de az egész térség stabilitását is erősíthetnénk.
Jó, hogy ebben a folyamatban a magyar állam kormánya mellettünk van. Térdepelve nem kívánjuk a megbékélést. Erre csak egyenes gerinccel vagyunk hajlandók. Ezzel tartozunk halottainknak, magunknak és az utókornak is. Ehhez legyen meg a közösség támogatása a jövőben is” – mondta egyebek között a megemlékezés szónoka.
Szétszórt csontjaink
Csorba Béla legújabb könyvének bemutatójáról
Nagy számú érdeklődő előtt került bemutatásra az Ifjúsági Otthon nagytermében Csorba Béla Szétszórt csontjaink című könyve, amely elsősorban a járeki haláltábor borzalmait tárja a nyilvánosság elé, de rávilágít azokra a történelmi körülményekre is, melyek közepette Vajdaság szerte létrejöttek a különböző internáló táborok, ahol a több tízezer német áldozat mellett nagyon sok magyar is tömegsírba került.
A szerzővel Matuska Márton, az ugyancsak temerini születésű publicista, az 1944-45-ös vérengzések kutatója beszélgetett, aki felvezetőjében felidézte gyerekkori emlékeit arról, milyen hangulat uralkodott a szomszéd faluban működő tábor létezésének időszakában, a dél-bácskai nagyfaluban.
A Temerini Újság nyomdájából frissen kikerült, kilencven oldalas kiadvány a szerző 15 írását tartalmazza a járeki haláltábor borzalmairól és annak utóéletéről.
A könyvből kiderül, hogy a tábori anyakönyvek tanúsága szerint Járekon, az egykor 2500 német lelket számláló, haláltáborrá átalakított faluban 1944. december 3-a és 1946. április 15-e között 6429 ártatlan személy pusztult el a legembertelenebb körülmények között. A többségük német volt, de mellettük 188 magyar (109 felnőtt és 79 gyermek) is odaveszett. A táborban éhínség és a különböző betegségek miatt közel ezer gyermek halt meg. De kivégzések is voltak a táborban.
A könyvben felsorakoztatott interjúkat, vallomásokat, tanulmányokat gazdag korabeli kép- és dokumentumanyag teszi szemléletessé. A könyvbemutatón szomorúan állapították meg, hogy járeki haláltábor bezárása óta elmúlt 65 év is kevés volt ahhoz, hogy a hozzátartozók méltó módon emlékezhessenek meg az ott elhantolt rokonaikról.
A könyvbemutatót megtisztelte jelenlétével Nikowitz Oszkár magyar nagykövet és Varga-Haszonits Zoltán tanácsos, valamint Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulja.
T. I.
Forrás: Temerini újság – XVII. évfolyam 44. (866.) szám 2011.11.03.