Sajnálom: A városháza épületének szépség – állapota elszomorító, és ez még szerintem így fogadja a városba érkezőket legalább 1 évig biztosan – ezt nem is értem……
Az érseki központ városa többet érdemelne, egyébként az egyik legszebb, legrégebbi történelmi városháza épületünk. EZ a különlegesség (1773-ból), a barokk árkádos lábasház még anno Vak Bottyán generális kúriája volt. csak ezt követően lett az Esztergomiak prím épülete.
Folyik a városközpont, a szebb napokat látott értékközpont rekonstrukciója ,de még mindig sok régi épület mutat lepukkant állapotot- főleg a főtér környéke…..
.A fotográfus komoly energiával – javítgatta, szépítgette ezt a most már “mutatósabb, szebb” városháza épületet. Igazán komikus látvány az oldalszárny tetőzetét díszítő ezer éves, elavult elektromos csatlakozó, a rozsdás porcelános tartópillér.
Bagyinszki Zoltán fotográfus
Esztergom területe a régészeti leletek tanúsága szerint már a prehisztorikus idők óta lakott. Kelták, rómaiak, avarok válaszottak lakóhelyüknek a Várhegyet és környékét. A kvádok ellen hadakozó Marcus Aurelius, a filozófus császár az Esztergommal szemben a Dunába torkolló Garam mentén írta elmélkedéseinek egyes részeit.
A tizedik században Géza fejedelem ide, a korábbi római erőd alapjaira helyezte székhelyét. Szent István kis legendája szerint itt született meg fia Vajk, akit itt kereszteltek meg Istvánnak, és később koronáztak az új királyság uralkodójává, ezzel országos központtá téve a várost.
Az István által kialakított egyházszervezetben az esztergomi egyházmegye kiemelkedett a többiek közül. A kezdetektől fogva érsekségi ranggal bírt, és érsekének kiváltsága lett a magyar királyok megkoronázása. István a Várhegyen felépítette az ország egyik legnagyobb székesegyházát, az úgynevezett széptemplomot, melynek védőszentje Szent Adalbert lett.
Idővel a települést gazdag külföldi telepesek lakták be, akik főleg távolsági kereskedelemmel foglalkoztak. Az ő 12. századi pecsétjükből alakult ki ma is használatos címerünk. III. Béla idejében nagyobb átalakításokat végeztek váron. A királyi udvarba francia művészek, kőművesek érkeztek, akiknek ma is látogatható várkápolnát köszönhetjük.
A Tatárjárás során a várat nem tudták bevenni az ostromló seregek, de a város nagyrészt elpusztult, ezért a királyi udvar elköltözött Esztergomból. IV. Béla 1256-ban a várat az érsekre hagyta, és megengedte a polgároknak, hogy egy új várost építsenek a régi helyén. Bár a királyi udvar távozott Esztergomból, második honalapítónk a ferencesek templomába temetkezett.
https://www.esztergom.hu/turizmus/tortenelem/hir/112-esztergom-tortenelme-diohejban