A várkastély egy kúp formájú dombra épült, melyet gazdag növényzetű park együttes és egy tó vesz körül. Ez a táj egyben természetvédelmi terület is.
A hagyomány szerint a vár egy ókori erődítményről arx Thacorumról kapta a nevét, mások szerint Drachenstein lovagjairól, akik a kora középkorban ellenőrzésük alatt tartották a vidéket.
A 13. században, mint megfigyelő erőd a zagorjei grófság védelme érdekében készült. Az első századokban Trakostyánt és környékét egy számunkra ismeretlen főúri család birtokolta. Először 1394-ben említik, amikor Cillei Hermann kapta adományul. A vár az északnyugat-horvátországi várrendszer része és a középkorban a Ptuj felől Bednja völgyében haladó utat tartotta szemmel. 1456-ig, a család kihalásáig, a Cilleiek birtoka. E nemzetiség kihalása után Trakostyán is osztozott a többi vár és birtok sorsában. Birtokaik feloszlottak, többszörösen gazdát cseréltek.
A vár először Vitovec János hadvezéré, majd Corvin Jánosé lett, aki Gyulay Jánosnak adta. A Gyulayak három nemzedéken át birtokolták és sokat építettek is rajta, de 1566-ban kihaltak és a birtok a császárra szállt. I. Miksa császár szolgálataiért Draskovich Györgynek, horvát bánnak adta.
Ezt követően a Draskovichok többször átépítették. Ekkor emelték a nyugati bástyát, mely már alkalmas volt az erődítmény ágyúkkal és tűzfegyverekkel való hatékony védelmére is. Az itt elhelyezett címer és a felirat bizonyítják, hogy Draskovich II. János és Péter 1592-ben építtették. A várkastély, mint arról egy 1667-ből származó rajz is tanúskodik már ekkor megkapta napjainkig megőrzött formáját.
Amikor azonban a család többi zagorjei birtokai virágzásnak indultak a Draskovichok 18. században elhagyták és a vár enyészetnek indult. Ezután már főként csak katonaság tartózkodott benne. A 19. század közepén a főúri családok egy részében újra divatba jött a romantika, a családi hagyományok felélesztése és a régi épületek felújítása. Ekkor 1840 és 1862 között Draskovich V. György a várat romantikus várkastéllyá építtette át és köréje díszes parkot építtetett. 1944-ben a család Ausztriába menekült és a várkastély állami tulajdon lett. 1953-ban állandó kiállítás nyílt benne.
A II. világháború végét elhanyagoltan, de komolyabb károsodások nélkül és nagyrészt eredeti berendezéssel vészelte át. Az összes zagorjei kastély közül ez őrízte meg a legjobban az uralkodó központ és főnemesi birtok szellemét. A várkastély berendezése 1952-től időszakonként történik.
A helyiségek közül kiemelkedik a vadász-, a vitézterem és a zeneszalon, valamint Erdődy Draskovich Julianana festőnő műterme. Külön említést érdemel a fegyvergyűjtemény, mely több teremben kapott helyet. A vár eredeti megőrzött bútorzata közül a legértékesebb gyűjtemény 19. századi, mely külön rendelésre készült a felújított kastély berendezésére. Ezen bútorok némelyike családi címerrel van ellátva. Mindezek mellett ki kell emelni a 18. század festészetét bemutató arcképgyűjteményt, mely Draskovich tisztjeit ábrázolja, akik részt vettek a a “hétéves háborúban”, valamint a térség legismertebb biedermeier festője, Michael Stoy allegorikus ciklusa “A négy kontinens”.
Trakostyán az egyik legszebben kialakított és gondozott parkegyüttes, érdekes hangulattal és szép kilátással, mely az érintetlen természet páratlan élményét nyújtja.
Forrás: wikipédia