A település és környéke már az ókorban is lakott hely volt, amit az itt talált római-kori leletek is bizonyítanak. Magyarbóly neve először 1287-ben tűnik fel az oklevelekben, ekkor Boyad alakban írták. A falu hosszú ideig a Bólyai család birtoka volt, majd a Kórógyiak lettek birtokosai, a Kórógyi család alapítása volt az itteni ferences rendi kolostor is, mely hosszú évtizedekig működött itt. A 15. században a környék híres volt borairól és kereskedelméről, de a fellendülést a török megszállás és később a Rákóczi-szabadságharc időszaka megtörte, ugyanis utóbbi után a település elnéptelenedett.
Az 1696-os évek körül, a törökök kiűzése után a település szerb hűbérbirtok lett, majd a szerbek hazatérése után szinte elnéptelenedett. 1755 és 1830 között tolnai sváb telepesek érkeztek a faluba. Ők építették a falu első iskoláját és a templomot is. A település sokáig a környék evangélikusságának a központja volt. A környékbeli sváb lakosság többségének ellensúlyozására 1939-40-ben a kelet-magyarországi területekről, a Szabolcs vármegyei Vaja faluból érkeztek vajai telepesek a községbe, így az 1900-as évek első felének közepére Magyarbóly egy soknemzetiségű falu lett.
1910-ben 1497 lakosa volt, melyből 347 fő magyar, 815 fő német, 323 fő szerb, 4 fő horvát, 1 fő oláh és 7 fő egyéb anyanyelvű volt. A lakosok közül 858 fő tudott magyarul.
A település jelenét lassú fejlődés jellemzi. A rendezett kis község a közművek terén is sokat fejlődött az utóbbi években. Lakosai között élénk civil élet folyik.
A település a 20. század közepéig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából