Tata újkori arculatát az Esterházy család és az általuk megbízott építészek, közülük is elsősorban Fellner Jakab, a mérnökök: Böhm Ferenc, Mikoviny Sámuel határozták meg. Tata és a környező falvak 1727-ben kerültek Esterházy-tulajdonba: az ifjabb fraknói grófi ágba tartozó Esterházy József országbíró vásárolta meg. A horvátországi részektől Pozsony vármegyéig terjedő birtokegyüttes közigazgatási központja épült ki Tatán. Négy Esterházy gróf gondoskodása nyomán Komárom vármegye szép, barokk stílusú épületekkel büszkélkedő mezővárosává alakulhatott. A mocsaras területeket szintén birtokba vehették, miután Mikoviny Sámuel tervei alapján lecsapoltatták őket.
Esterházy Miklós gróf kastélyához csatlakozott a 140 hektáros Angolkert a Cseke-tóval. Az Angolkertet, a XVIII. század végének jellegzetesen modern alkotását 1783-ban Böhm Ferenc mérnök építette. A felvilágosodás szellemiségének, eszmei áramlatainak és stílusainak szinte összefoglalója egy-egy ilyen kert. Az elmélkedés színterét biztosította – bizonyos életszínvonal fölött. Magyarországon a kismartonit és a csákvárit követi a tatai kert, amely Esterházy Ferenc gróf vágyait, elképzeléseit tükrözi. A grófi kastélytól távolabb, de annak részeként a tóvárosi városrészben alakították ki a kastélykertet, az akkori Béka-hegyen.
A zárt kertbe több kapun át lehetett bejutni, a főkaput a grófi címer griffjei őrizték. Ezen át vezet a legrövidebb út a kiskastélyhoz, az egykori nyárilakhoz, amely az Esterházyak vendégeinek kényelmét szolgálta. A nyárilak után néhány évvel készültek el a park múltat idéző építményei. A műromokat 1803-ban építette Charles Moreau francia építész. A bencés, majd a domonkos rendi szerzetesek által lakott vértesszentkereszti apátság maradványai adták az építőanyagot. A rejtélyes, nyolcszögletű, gótikus és keleti jegyeket hordozó török mecset 1840-ben épült.
Az érzelmeket előhívó, elmélyülést, gondolkodást ösztönző épületek, romok környezetébe megfelelő növényzetről is gondoskodtak a ma felújításra váró kastély urai. A tatai kert honosította meg például Magyarországon a szomorúfüzet. Délszaki növényeket is hozattak, melyek számára téli „szállásról” gondoskodtak. Először egy 1822-es tervrajzon szerepel a növényszállás, legalábbis a ma látható épület elődje. Az előd építése több forrás szerint is az 1800-as évek végére tehető. Ekkor már a vendéglátást szolgálta – a Hattyúligeti hidegfürdő, majd a Kristály strand és az Angolpark látogatóit fogadta. Egy 1925-ből származó képeslapon azonban jól látszik, hogy pálmaházi szerepét sem adta fel.
A 2003-as falkutatások bizonyítják, hogy a hatalmas ablakaival a parkra néző téglalap alapú főépület és az északkeletre – az egykori Kristály strandra – néző terasz egyszerre épült. A második világháború után turistaszállóvá alakították az épületet, 6-9 méteres belterét födémmel osztották meg, válaszfalakkal apró szobákra szabdalták. Hatalmas ablakait megszüntették.
Az 1990-es évek végétől üresen állt, állapota rohamosan romlott. Az angolparki séták során szomorúan néztük a lepusztult épületet, amely még nyomokban őrizte az egykori eleganciát. Most teljes pompája újra feltárult. Koncertek, rendezvények helyszíneként fogadja látogatóit a tatai Angolparkban a pálmaház. A kétéves rekonstrukció képes volt eltüntetni csaknem 60 év méltatlan nyomait.
Forrás: metropol.hu