Szatmárcsekei temető, Magyar Kultúra Napja Gyulán

Határon belül - 93.000 km2

Magyar Kultúra Napja-page-001

Szatmárcseke egyik nevezetessége a népi csónakos fejfás temető. Szatmár vármegye első katonai felmérői 1782-85 között ezt jegyezték fel róla: A településen és körülötte levő víz áradáskor keletkezik, ingoványos, nem iható. A falu melletti erdő szétszórt, sűrűn benőve cserjéssel. Az Eszenyő és a Liget-erdő nagyon mocsaras, rétjei ingoványosak.

Fényes Elek Geographiai Szótárában Szatmár vármegyei,faluként ekként írja le: északról a Tisza hasítja el Bereg vármegyétől, 1312 lakosa van, szélesen kiterjedt határa csaknem mindennel megáldatott és igen termékeny. Földje többnyire sárga agyagos, a Tisza felé homokos, őszit nem igen sokan vetnek, de tavaszi élet, különösen tengeri, felette gazdagon terem, rétje, legelője is sok és jó lévén, mind az uraságok, mind a lakosok szép szarvasmarhát tenyésztenek, a sertéstartás szintén nagy fontosságú. A Tisza mentiben igen jövedelmes szilvás, almás, körtvélyes kertjei vannak, de hajdani ritka szépségű erdeje elpusztult. Szatmár vármegye monográfiájában nagyközségként szerepel 330 házzal, 2003 lakossal, 6261 hold határral. amihez a Cserhid, Deje, Marcsa, Margit, Nagyrekesz, Rév, Tibor, Túrhát, Varga, Zoltán és Malomköz tanyák, valamint az Ida major tartoztak. A XX. század eleji legnagyobb birtokosai Kende Béla, Kende Elemér örökösei, Kölcsey Gábor, Zoltán és Ákos voltak.

Helytörténeti érdekességek: Kölcsey Ferenc 1790-ben született Sződemeteren, 1838. augusztus 24-én hunyt el Csekén. 1815-ben került ide az öröklött birtokra és rövid megszakításokkal haláláig itt élt. A reformkor első felének kiemelkedő alakja levelezett Kazinczyval, Szemere Pállal, Wesselényi Miklóssal, Kállai Ferenccel, a kor szinte minden jelentős személyiségével. Az irodalmi érdeklődésű jurátusok és patvaristák (joghallgatók és ügyvédbojtárok) miatta jöttek a kis faluba.

Kölcsey életművének nagy részét itt alkotta: 1823. január 22-én itt írta a Himnuszt, amely Erkel Ferenc zenéjével nemzeti himnuszunk lett, valamint Zrínyi dalát, Zrínyi második énekét, A szatmári adózó nép állapotáról c. művét és a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz c. szellemi végrendeletét. Szemere Pált: aki 1840-től a Kisfaludy Társaság tagja és a Tudományos Gyűjtemény egyik megalapítója volt, nagyon szoros barátság fűzte Kölcsey Ferenchez, a költő is többször megfordult Szemere birtokain. Együtt írták a Kazinczy védelmében készült “Felelet a Mandolatra” című művet, valamint együtt szerkesztették az Élet és Literatúra című folyóiratot. Szemere Pál közreműködött Kölcsey Műveinek kiadásában is. Szalay László 1813-ban Budán született, 1831-32-ben Kölcsey mellett volt patvarista Csekén. 1844-ben Kossuth Lajos után ő szerkesztette a Pesti Hírlapot, szoros barátságban volt Eötvös Józseffel, a centralisták egyik vezéralakjával. 1861-ben lelt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Négy kötetben dolgozta föl Magyarország történelmét. Obernyik Károly 1837-ben Kölcsey Kálmán nevelőjeként és Kölcsey Ferenc joggyakornokaként került Csekére. 1841-ben Pestre költözött, barátságba került Petőfivel, tagja lett a Tizek Társaságának is. Mindemellett elbeszéléseket és drámákat írt. A Brankovics György c. drámája halála miatt bejéjezetlen maradt, a művet Bulyovszky Gyula fejezte be, Egressy Gábor dolgozta át, Erkel Ferenc pedig azonos című operájának szövegkönyvéül használta fel. Kölcsey Antónia 1821-ben született Szatmárcsekén. Kölcsey Ferenc unokahúgaként foglalkozott az irodalommal is. Nevezetes Naplóját 1838-1844 között írta. Petőfi Sándor nagyari tartózkodása idején 1846. október elején Csekén is vendégeskedett, itt írta a Borús, ködös őszi reggel…, Az én képzetem, Ereszkedik le a felhő, Ha szavaid megfontolom című verseit. A községben született még Korpás István fafaragó mester, a kopjafák készítője.

Nevezetességei: A népi, csónakos fejfás református temető műemlék jellegű, páratlan látványt nyújt a közel 600, embermagasságú, stilizált emberfejet, illetve csónakban,fekvő embert szimbolizáló sötét fejfával benépesített sírkert.
Egyelőre megdönthetetlen magyarázat nincs a csónakos fejfák eredetére. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ősi ugor csónakos temetkezési szokás utolsó emléke, ez azonban romantikus tévhit. Mások szerint azért temetkeztek így, mert a falut körülvevő vizek áradásakor a halottakat csak csónakban vihették a temetőbe, azonban errefelé ladikkal jártak és a bárkás, félbárkás és deszkás temetés volt a hagyományos. A szakemberek dolga a vita eldöntése, nekünk marad az a különleges élmény, amit a fejfák százai nyújtanak.

A temető legmagasabb helyére építették Kölcsey Ferenc síremlékét. A Gerendai Antal tervezte hat köroszlopos, felül párkánnyal egybefogott síremlék közepén hasábtalapzaton áll egy Kölcsey feliratos, címeres urna. A költő testét a visszaemlékezések szerint 1838. augusztus 25-én abba a kriptába temették. ahol öccse, Kölcsey Ádám aludta örök álmát. Azt beszélték, hogy Bécs mérgeztette meg, mert Kossuth útját egyengette. Halála után két évvel a faluba érkezett 24 vasas német a sírt kihantolta, de a koporsóban nem találtak, felségsértést, hazaárulást bizonyító iratokat. Petőfi az 1847. július 17-én a Kerényi Frigyeshez írott Úti levelekben ezt jegyezte fel: “..Badalóval csaknem szemközt fekszik innen a Tiszán Cseke, és a csekei temetőben Kölcsey Ferenc. Tavaly ősszel egypár hétig laktam itt, s meg-meglátogattam a szent sírt, melyben a legnevesebb szívek egyike hamvad. Halmánál nincs kőszobor, még csak fejfa sincs, melyre neve volna fölírva, de nincs is rá szükség mert az odalépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve. Csendes a táj, a városok, a nagy világ zaja nem hangzik idáig. A nagy férfi sírja körül csak a szellő rezegteti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek donganak, s távol az andalgó Tisza halkan mormolja dalát, hogy a koporsónak álmát meg ne zavarja. ”

1856-ban valószínűleg közadakozásból, a nagyari Luby család kezdeményezésére egyszerű, derékba tört oszlopot emeltek a sír fölé, ami a költő életék tragikus végét jelképezte. Állítólag 1936-ban a hantot ismét felbontatta a végrendeletet kereső Kölcsey- rokonság. 1938-ban végre nyugalomra talált az életében és holtában is hányatott sorsú költő: a mátészalkai Kölcsey Társaság halálának 100. évfordulóján exhumáltatta a földi maradványait, és a féhér márványból készült klasszicista síremlék kriptájában helyezte örök nyugalomra.

Három kis diófa koporsó van a boltozatos betonkriptában: Kölcsey Ádámé, Kölcsey Ádámnéé és a költőé. Kölcsey Ferenc koporsójában légmentesen lezárt üvegben helyezték el az exhumálás körülményeit tartalmazó kutyabőr iratot. A költő egykori, hatalmas, gondozott parkban álló kúriáját örököse, Kende Lajos 1889-ben lebontatta, helyére a kordivatnak megfelelő úri lakot emeltetett, de úgy megrongálódott, hogy 1962-ben azt is le kellett bontani. A község kultúrházat építtetett ide. Előtte, a téren áll az 1856-1938 között síremlékként szolgált csonka emlékoszlop, valamint Kölcsey Ferenc egész alakos szobra, amelyet 1973-ban, a Himnusz megírásának 150. évfordulóján avattak fel (Marton László munkája). Az általános iskola előkertjében 1958-ban avatták fel a költő mellszobrát, Berki Nándor alkotását.

A temető Sisa Béla hozzáértésével és tervezőtársa Wirth Péter segítségével újult meg.

Forrás: szatmarcseke.hu

Vélemény, hozzászólás?