Medgyaszay István építész alkotásai

Határon belül - 93.000 km2

1. Ógyallai Rk. templom
2. Rárósmulyadi Rk. Szt. Erzsébet templom
3. Veszprém Laczkó Dezső Múzeum
4. Veszprém színház
5. Sopron színház
6. Mosonmagyaróvár egykori népiskola
7. Nagykanizsa színház
8. Dél- Budai Református templom
9. Mátraháza Szálloda- turista pagoda

Medgyaszay (szül. Benkó) István (Budapest, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1959. április 29.): építész, szakíró. Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel, de hatott rá a Távol-Kelet építészete és előfutára volt az organikus építészetnek is.

Édesapja Benkó Károly (1837-1893) kőműves, építész. Édesanyja Kolbenheyer Kornélia volt. Ödön testvére fiatalon meghalt, bátyja Medgyaszay Gyula is építész lett. 1893-1896 között a budapesti Állami Ipariskola építészeti szakosztályán tanult, majd egy évet Francsek Imre tervezőirodájában dolgozott. 1898-ban befejezte az Állami Főreáliskolát és leérettségizett. A következő évben Bécsben dolgozik, majd ugyanott beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, valamint egyidejűleg a bécsi Műszaki Főiskolára.

1902-ben két év után átiratkozik a budapesti Műegyetemre. 1903-ban Nemzeti Panteonjának első tervével elnyeri az Akadémia Gundel-díját. A következő évben megszerzi mérnöki oklevelét. 1904-1906 között az egész országban és Székelyföldön, majd Németországban, Svájcban, Franciaországban jár tanulmányutakra. Benkó vezetéknevét 1906-ban anyai nagyanyja, Medgyaszay Kornélia után változtatta Medgyaszayra.

1908-ban több szabadalma van: foglalat nélküli izzólámpa, színházi ajtózár (1909), vasbeton mennyezet (1910). Ettől kezdve ötvözte a népi formaelemeket a vasbeton technológiájú építészettel. 1911-ben Egyiptomban és Szudánban tanulmányozza a Nílus-menti ókori kulturális emlékeket. 1915-ben önként frontszolgálatra jelentkezik, és még ugyanebben az évben feleségül veszi Martinovich Gabriellát. Három leányuk születik: Margit (1909), Ilona (1920) és Gabriella (1925). 1927-től műegyetemi magántanár. 1930-tól Zajti Ferenc mellett a Magyar-Indiai Társaság társelnöke.

1932-ben megy indiai tanulmányútjára, ahol sokat merített az ősi keleti építészetből. 1939-től egyetemi nyilvános rendkívüli tanár. 1947-től életjáradékot kap a Magyar Köztársaságtól. 1949-től, a szocialista kultúrpolitika kezdetétől meghurcolják pártonkívülisége miatt. 1956-ban nyugdíjrendezési kérelmet nyújt be, amit csak egy év múlva fogadnak el. 1959 áprilisában megszüntetik munkaviszonyát, rá három hétre meghal.

Forrás: wikipédia

Vélemény, hozzászólás?