Nagysallói csata emlékműve

Felvidék

Árpád-kori eredetű magyar falu, amely a 2. világháborút követő kitelepítések és kényszermunka-táborba hurcolások nyomán vesztette el magyar többségét. A település neve kétség kívül a magyar történelem egyik legdicsőbb katonai sikere kapcsán vált ismertté.

Az 1848-49-es szabadságharc telén a Tisza mögé szorult honvéd fősereg később “Tavaszi Hadjárat” nevet kapó, dicsőséges megmozdulása eredményeképp Kápolnánál, Hatvannál, Isaszegnél győzelmeket halmozva eljutott az ekkor ellenséges kézen lévő fővárosokig: Pest-Budáig. Ezután fordult a fősereg észak felé, hogy a Duna bal partján Komáromig előretörve bekeríthesse a Budát védő császári főerőket. Előbb Vácnál, majd – az egész szabadságharc egyik legvéresebb csatájában – 1849. április 19-én az Alsó-Garam menti Nagysalló határában mértek súlyos vereséget a hátráló császáriakra a Damjanich János tábornok által vezetett honvéd seregek. Bár az átkarolás végül nem sikerült (az osztrák főerők Bécs irányában elmenekültek Budáról, sorsára hagyva a fővárost) e csaták jóvoltából sikerülhetett Buda felszabadítása és az ellenség legfontosabb erőinek a fő hadszíntérről és az országból való kiszorítása.

A csata emlékére 1876. április 19-én, az ütközet évfordulóján avatták fel a Bars vármegye által emeltetett obeliszket a község központi parkjában. A kőből faragott emlékmű talapzata nagyon egyszerű: négyzet alapú hasábokból formázott. Itt olvasható a bevésett aranyozott felirat is, mely a csatában vérüket hullató hősökről emlékezik meg. A talapzaton szokatlanul magas, alig keskenyedő csonkagúla alakú obeliszk áll, melynek tetején egy kőből faragott, nagyobb méretű koszorúval is díszítettek.

A szabadságharc e dicső haditettének emléket állító emlékműnél rendszeresen kerül sor ünnepségekre a helyi magyar polgárok részvételével, de általában a felvidéki magyarság is nagy becsben tartja e helyszínt, ahogy gyakran érkeznek ide anyaországi látogatók is.

A csatában elesett honvéd hősök, mintegy 700 honvéd földi maradványait a falu keleti szélén található református temetőben, közös sírban helyezték el, mely fölé 1910-ben állítottak – ma is meglévő – emlékoszlopot.

Forrás: muemlekem.hu

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!