Németújvár – Draskovich-kastély

Várvidék

Időgép Németújváron

Egy meglepő-igaz történet, az egykori kastélyfotók készítése közben.
A mai Ausztria területén, Burgenlandban/a Várvidékünkön találtam meg közel 10 éve az egyetlen eredeti, magyar kastélyt fotós életemben, a kb. 1000-ből: ahol minden (majdnem minden) eredeti formájában került az optikám elé!

Csak az ország neve változott meg közben. A MAGYAR KIRÁLYSÁG HELYETT AUSZTRIA LETT.
Talán még a Betléri kastélyt említeném, de ott már sajnos szlovák a nyelvhasználat.

Mint utólag kiderült Gróf Batthyány Zsigmond tulajdonaként egy eredeti, igazán jó állapotú (nem tönkrevert…) grófi, magyar grófi, magyarul  is beszélő igazi Batthyány tulajdonú reprezentatív, parkkal övezett  főúri lak volt. A fényűző belső berendezése, muzeális értékű – tele családi és történelmi, egykori császári relikviákkal. Ámulva jártam körbe és készítettem a felvételeket, amelyek a Mikes kiadó által  kiadott magyar kastélyokat felvonultató 2. KASTÉLYKÖNYVEM – egyik legfontosabb, legérdekesebb épülete volt (a szó végi VEM azért is igaz mert e könyv szövegét – kutatómunkáját is magam végeztem).

A történet:
Akkori úti célom a határon túli Németújvár fantasztikus fekvésű, igazi festői vára – várkastélya volt. A magasból a Batthyány család ősi fészkéből a roppant erődítményből pásztáztam a horizontot, csodáltam a kilátást – a belsők, a szobák, a kiállítás megtekintését követően. Észrevettem a távolban, a fák között egy: SÁRGA, FEHÉR SZÍNŰ KICSI  FORMÁS ÉPÜLETET,  KISZÚRTAM EGY  ISMERETLEN KASTÉLYT…..gondoltam.

A teleobjektívem segítségével azonnal bizonyítottam, elhatározva rögtön felkeresem és még egy trófeával  gazdagabban indulhatok tovább.
A gondolatot tett követte, a várból legyalogoltam a sok sok kapun át. Ritka érdekes megoldás ez a középkori erődítési forma kapuk egymást követően a Güsszingi várhegyen. A parkolóból odagurultam a kastély bejárathoz, ahol egy “idegeneknek belépni tilos” tábla várt, magyar és német nyelven. No megint a lehetetlen fotózás- gondoltam. Ott szabódok,  hogyan tovább, miképpen lehetne bejutni legalább pár külső képet készíteni.

Megint jött a segítség…
EKKOR ODAGÖRDÜL EGY IDŐSEBB ÚR TEREPJÁRÓVAL MELLÉM, KÖSZÖN (NÉMETÜL) RÁM KÉRDEZ: MIT ÓHAJTOK? MIT SEGÍTHET?

Válaszolok németül, fotózni szeretnék ha lehetséges? Örömömre szolgálna  bejutni a kastélyba – Méregetett, majd mondja menjek nyugodtan utána. Fölmentem az udvaron, bizonytalanul kerestem az irányt, nézelődve vártam a kutyákat,  a biztonsági embereket, valami segítséget- de semmi.
Idővel találtam egy díszesebb ajtót, becsöngetek. Kijött egy idősebb néni – az alkalmazott lehetett, elmondom,  hogy egy idősebb úr küldött és a kastélyt megnézhetem fotózok, pár képet készítek az épületről, belülről is ha lehet ?! – mindezt kellő bizonytalansággal tettem – magyarul, hiszen a néni is magyarul kérdezett engem.

Az előtérben állva, szerencsétlenkedek- pár percet nézelődöm, pakolom a fotós felszerelést, és közben -örömömre- újra jön az előbbi idős úr felém , MOSOLYOGVA ÜDVÖZÖL ÉS MONDJA, HOGY KÖVESSEM ŐT – AKI EGY FÉL ÓRÁT SZÁNVA RÁM bemutatta  a kastély szobáit, termeit, ereklyéit, látnivalóit.
Tulajdonképpen mindent ami érdekes volt egy magyar fotós számára. Sokkal többet kaptam mint remélni lehetett. Tájékoztattam közben:  készül egy magyar kastélyos könyv már a 2. , ahhoz csinálom a felvételeket, a Magyar Történelmi Családok Egyesület  tiszteletbeli tagjaként. (az előző évben megjelent nagy sikerű kastélykönyv okán e tagsági címem)

Szép egyedi dolgokat láttam,  izgalmas volt belülről egy ilyen történelmi levegőt árasztó otthont megtekinteni, váratlan különleges fotósélményt kaptam, érzem ez a választékosan beszélő úr nem akárki lehet itt a határon túl. Varázslatos pillanatok, mintha egy valódi régiségboltba csöppentem volna, egy profi „eladó társaságával”. Festmények, remek bútorok és szőnyegek, igazi gazdag könyvtár, szép csillárok, ezüstművek, egységes hangulatban.

A kedves idegenvezető öreg úr a program végeztével odalépett hozzám – én hálálkodva köszöntem meg a segítséget – ahogy illik rendesen bemutatkoztam, kezet nyújtva egymásnak. Ő csak ennyit mondott magyarul:
– Szevasz öcsém, én Gróf Batthyány Zsiga vagyok.

Ennyi a történet röviden – akkor készültek a felvételek a parkról ősszel, majd egy év múlva nyáron meglátogatva felkerestem újra a Gróf urat- akkor a zöld felvétel sorozatot fotóztam. Amikor a nyomdából kikerült a könyv, természetes volt számomra vittem neki a kész könyvet nagy örömmel és tisztelettel, azonban az a találkozás sajnos sikertelken volt. (Ő Bécsben élt és ritkán, inkább nyári lakként használta e vidéki kastély épületét)

Emlékeztetőül e pár fotó- kettő ugyan arról a helyről készült- az akkori időutazás kedves pillanatait megidézve.

Bagyinszki Zoltán

Németújvár kisváros Ausztriában, Burgenland tartományban. A Németújvári járás székhelye.

A Draskovich-kastély 1804-ben épült klasszicista stílusban, kápolnájában 1469-ben készített gótikus szárnyasoltár áll.

Forrás: wikipédia

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!