Somlói séta a hegyen

Határon belül - 93.000 km2

A Somló vulkáni tanúhegy lábánál, attól mintegy 3 km-re déli irányban régészeti leletek bizonyítják a több helytörténettel foglalkozó szerző által említett Villa Mogentia létezését, amely pannóniai település Probus császár uralkodása idején élte fénykorát. Valószínűleg az itt élő rómaiak honosították meg a szőlőművelést az erre kiválóan alkalmas Somló hegyen és környékén.
A honfoglaló magyarok számos nemzetsége – Lél, Szalók, Salamon, Ákus, Divék, Lőrinte nemzetségek – telepedett le a Szent István király idejében Bokon-vármegyének nevezett közigazgatási egység nyugati részén.
A középkorban a győri püspökég birtokához tartozó Nagy- és Kisjenő jobbágyai, ill. praedialis nemesei birtokolták a Somló délnyugati fekvésű területeit, míg a déli és dél-keleti részek birtokosa a Szt. István által alapított somlóvásárhelyi apácakolostor.

A királyi vár uradalmához tartoztak a keleti, északi és nyugati területek.
A várat több tulajdonosváltás után Erdődy Bakócz Tamás szerzi meg és ezzel több évszázadra a gróf Erdődy család birtoklását alapozta meg a keleti és északi hegyrészeken.
A gróf Zichy család somlószőlősi központtal hoz létre uradalmat, melyhez több Somló hegyi birtok is tartozott, főleg a hegy nyugati, északnyugati oldalán.

A régmúlt időkben rangot jelentett somlói, sági, kis-somlyói szőlőbirtokosnak lenni, somlói, sági, kis-somlyói bort tartani, és a vendégnek azt kínálni.. Ebből következik, hogy a viszonylag kis területű borvidéken igen sok országos nagyságunk – az előzőekben felsoroltakon kívül is -, valamint papi rendek, kolostorok, (pálosok, clarissák, bencések, ciszterciták) és irodalmi életünk jelesei (Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Nagy László…stb.) is komolyabb birtokokkal rendelkeztek.
Cseresnyés Sándor Veszprém megyei első tiszti főorvos által 1848-ban kiadott „A Nagy Somló Hegyről, Váráról, Somló-Vásárhelyről” című művében „Az égsarkiság szülte hegyosztály szerént a vásárhelyi részt 304 és 5/8-ad holdra, a dobai részt 801 és ½, a Nagy-szőlősi vagy északnyugoti részt 306 holdra, a Kis-jenői, vagy délnyugoti részt 206 és egynéhány holdra teszik”
Az 1822-i földmérés szerint tehát a szőlőtermeléssel hasznosított terület nagysága összesen 1618,3 hold.

Megjegyzendő, hogy évszázadok alatt kialakult egy zárt rendszer, amely szerint a hegyeket körbevevő ún. alsó körjárati utak alatt már nem termeltek szőlőt.
Az imént idézett mű szerint ebben az időben 36-38 szőlőfaj ismeretes, melyek közül a legjobb fajtáknak és a legbővebben termőknek a Római, a Török, Szigeti (Furmint), Sárfejér, Fejér szőlő, Budai zöld, Zöld fejér, Gergely, Pozsonyi, Rak szőlőt tartották.

A sok fajta között említik a Juh farkút, a többféle Bajor, a Bákor (Bakator), Kéknyelű, Somszőlőt, valamint olyan egzotikumokat, mint a Fehér és Fekete tüskés seggűt, Fehér és Vörös szilva szőlőt, Czilifántot, Petemzsirom-Peterzsirom (Petrezselyem) szőlőket.
A fajták felsorolása alapján valószínűsíthető, hogy ebben az időben még nem volt a Somló tisztán csak fehér bort termő vidék, hiszen ilyen fajták is megtalálhatók, mint a: Fekete bajor, Fekete kadarka, Fekete muskota, Vörös muskota, Fekete váczi, Fekete öreg, Fekete tüskés seggű. Az összesen felsorolt 36 fajtából 8 fajtánál jelenik meg olyan jelzős szerkezet, amely valószínűsíti a vörösborkészítés alapanyagának termelését, ez az összes fajták 22 %-át teszi ki.
Más szerzők egyéb régi, már kiveszett fajtákat is megemlítenek, mint a borvidéken elterjedteket, pl.: Járdován, Gohér, Csomorika .

A nyugati (occidentalis) fajtacsoportba tartozó fajták megjelenése, a fajtaváltás, valamint a fajtasortiment szűkülése a filoxeravészig váratott magára.
Németh József 1938-ban kiadott Somló című művében a következő fajtákról tesz említést:
Somlói törzsfajok: Furmint, Szagos sárfehér, Budai zöld, Juhfark
Somlói édesítőfajok: Fűszeres piros tramini és Rajnai rizling
Somlói bőtermő fajok: Mézes fehér, Rakszőlő, Ezerjó és Olasz rizling

A régebbi szakirodalomban a szerzők a somlói bort mint hosszú évekig ászkolt mély színű, oxidált italt jellemzik.
A gyorsan érő, somlójenői oldalról származó borokat is legalább 3-5 évig, míg a nehezen érő savasabb északi és nyugati oldalon termett borokat 6-12 évig ászkolták, hogy a kor ízlésének megfelelő, és a hosszú ászkolás alatt majdnem tökéletes stabilitásra szert tevő, eperillatú, vastag, rusztikus borokat nyerjenek. Németh megemlíti, hogy a borvidéken jelentős mennyiségű aszú- és ürmösbort is készítettek, igen jó minőségben.
Erre vonatkozóan újabb kísérletek indultak az 1990-es évek közepén, igen bíztató eredményekkel .

A borvidék irodalma mind szakmai, mind pedig szépirodalmi vonatkozásban igen gazdag.
Jelentős terjedelemben foglalkozott a Somlóval többek között Cseresnyés Sándor, Kisfaludy Sándor, Pápai Lajos, Vörösmarty Mihály, Darnay Kálmán, Eötvös Károly, Mikszáth Kálmán, Szabó Imre, Wolf László, Nagy László, Hamvas Béla, Márai Sándor.
A borvidékhez a Szőlő- és Bortermelésről szóló 1997. évi CXXI. tv. hozzácsatolta a Vas megyei Ság-hegyet és Kis-Somlyót Ság-hegy-Kis-Somlyó termesztési körzetként.

Forrás: www.somloiborvidek.hu

ITT és MOST VÁRJUK A HOZZÁSZÓLÁST!