A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnusz kéziratát.
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta rendre évente ünneplik meg ezt a napot.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Utca vonalon fésűs beépítésű, téglalap alaprajzú, kétszintes, kontyolt nyeregtetős épület. Nyugati, udvari oldala előtt külső, árkádos, fedett lépcsőfeljárat. Utcai homlokzatát meghoszszabbítva L alakban toldalék épült hozzá, déli, udvari végéhez pedig földszintes gazdasági épület. Utcai, északi homlokzatának régebbi szakaszán alul három fekvő kőkeretes pinceablak, illetve két szegmensíves keretű vakablak. Fölöttük három tagozatos, kőkeretes szobaablak, ezektől nyugatra a toldalékszakaszon egy ugyanilyen. A nyugati udvari homlokzatán kis reneszánsz ablak, a belsőben az emeleten két későreneszánsz kőkeretes ajtó.
XVII. századi kúria, későreneszánsz-korabarokk részletekkel. Feltételezések szerint Lorántffy Zsuzsanna építtette, miután III. Ferdinánd I. Rákóczi Györgynek és feleségének, valamint fiú utódaiknak adományozta a mezővárost. A regéci uradalom 1688-as inventáriumában már említik a kúriát. 1701-ben részletes leírás is készült róla, mely szerint a viszonylag nagy funduson a zsindelyfedelezésű épületben két szobát, egy kamrát, egy boltíves szobát, majd egy, a nagy előcsarnokból nyíló tágas termet szemléltek meg. Az egyes szobák, termek falait nagy boltíves nyílások törték meg. Feltételezések szerint a földszintet terményraktárnak használták. A ház ajtaja előtti porticusról nyílik a pince egyik lejárata. Az előcsarnokból lépcső vezetett a tágas emeleti előcsarnokba, ahonnan egy kandallós- és egy zöld kályhás szobára nyiltak ajtók. Ez utóbbi szobához árnyékszék is tartozott. Az előcsarnokból nyílt egy harmadik ajtó egy zsindelyfedelezésű szobába. A felső szintre az udvarból is fel lehetett jutni egy orsós folyosó fagrádicsán. A kőfallal és sövénnyel kerített funduson voltak a gazdasági épületek, istálló, magtárak, csűr, kocsiszín, innen nyílt a templom alá benyúló pince. Az épületet 1720 után többször átalakították.

http://www.tokajivilagorokseg.hu/hu/muemlek/kuria/rakoczi-kuria

A kilincsek vonzó világa.
Cseh, osztrák, izraeli, felvidéki erdélyi és magyar kilincsek néhány extra kopogtatóval kiegészítve.
Érdekes különleges –állandó fotótéma a nyitott szemű fotósok számára a bejutás eszköze. Hihetetlen gazdag formavilág jellemzi őket, főleg a régi épületekre vonatkozóan
– anno adtak még erre is. Az első találkozás a belépés előtt ahová bejutni szeretnénk, ahová a meghívást kaptuk. Valóban sok minden kiolvasható egy kilincs külleméből.
Egy egy iparművészeti csoda, műalkotás, vagy kovácsmesteri remekmű is látható a szellemes küllem és forma mellett.

Bagyinszki Zoltán fotográfus

Szeretek és van lehetőségem Gyuláról – Nagykőrösön sétálgatni. Arany János irodalmi pedagógiai munkássága, református főiskolája mellett talán a szecessziós építészet sok sok alkotása ami extra a városban.
Ezt valóban kevesen tudják, talán segít a honlapom /eddigi könyveim, könyveink is a változtatásban. Érdemes felkeresni a várost, sétálgatni a a központban- kellemes hangulatos település amit ajánlok Önöknek.
Érződik sok mindenben Kecskemét közelsége, ebben is- köztudott Kecskemét az Alföld meghatározó szecessziós városa. Szerintem Nagykőrös is az – másképpen.
A Postapalota, a Gaál- kúria, a zsinagóga mellett a sok, legalább 15-20 nagyobb polgárház – villaépület fotózható séta közben, viszonylag kis helyen sűrűn egymáshoz közel.
Sok épületet renováltak, vonzóak szépek a részleteik. Ablakok, homlokzat díszek, kapuk, ajtók, változatos formaviláguk, élénk színeik az egykori tehetősebb és igényes református és zsidó polgárok építészeti kultúráját dicsérik.
A város a magyaros szecesszió – az Alföldi szecesszió egyik központja.
Ugyanakkor fájdalmas nézni a ma még leromlott, omladozó szecessziós házak homlokzatát- amit nem szívesen fotózik az ember. Lelki fájdalom találkozni ezekkel.
Most kivételt tettem. “Egyiknek sikerül, a másiknak nem.” (remélem még nem ! és mielőbb) Ma találtam 2 épületet aminek a tervezője, a mestere biztosan ugyan az lehetett. Előbb a leromlott épület vonzotta autóm kerekeit a hidegben.
Az öreg ház még így is lenyűgözött-a kapu sem akármi…… akkor még nem tudtam a rekonstruált párjáról. Mentem tovább 2 –3 utcával beljebb bepillantok, nem hiszek a szememnek. Ugyan az a kicsi testvér
abban a stílusban, díszítéssel, részletekkel szép sárga köntösben világít a szikrázó napsütésben. A hideg szél sem számított, kiugrottam a kocsiból és készítettem pár felvételt hogy az értékes esztétikus ellentétpárt megoszthassam Önökkel.

Bagyinszki Zoltán fotográfus