Kategória Archívum: Fotóim

2010. június 4-től Országzászló áll Kecskemét Belvárosában a Lestár téren. Az emlékmű fő motívuma – 25 méter átmérőjű, 40 cm vastag, vasbeton alapra helyezett -, süttői mészkőből faragott, a részekre szakított Magyarország térképét ábrázoló térplasztika, Babinszky Tünde, Katkics Tamás és Vásárhelyi Dániel építészmérnökök tervei alapján készült. A leszakított részeket a tér burkolatának szinteltolása érzékelteti. 23 város van feltüntetve, amelyeket világító ledeket körbezáró bronzkorongok jelenítenek meg, Kecskeméttől mért távolságuk feltüntetésével. Kecskemét pozíciójában egy két és fél méter magas mészkőtömbön a Szózat első két sora olvasható: ‘Hazádnak rendületlenül/Légy híve, oh magyar’. Mellette áll két 15 méter magas bronzcső. A két zászlórúd között kifeszítve két bronzból formált angyal tartja a tűzzománc technikával készült címert. Az angyalokat Balanyi Zoltán szobrászművész, a címert Balanyi Károly grafikusművész tervezték és készítették.
A két zászlórúd közé kifeszített térplasztika szimbolikus jelentése, hogy Magyarország nyugat és kelet között elhelyezkedve két kultúra határán tölti be a híd szerepét. A mészkőtömb hátoldalán olvasható felirat:
„A trianoni döntés 90. évfordulóján állította Kecskemét Város történelmi múltunk tiszteletétől indíttatva, a magyar nemzeti összetartozásba és a reményteljes jövőbe vetett hittel.

https://www.kozterkep.hu/11121/orszagzaszlo

A közel 65 000 könyves gyűjtemény Magyarországon egyedülálló.
A Műemlékkönyvtár az apátsági épületének második emeletén található. Az első könyveket a 18. században az új alapítást végző heinrichaui szerzetesek hozták magukkal, mely állomány 1950-re 65.000 kötetre duzzadt. A ciszterci rend egykori feloszlatását követően a könyvtár állami tulajdonba került, kezelésével a Nemzeti Könyvtárat bízták meg.
A gyűjtemény mára 70 ősnyomtatványt, több mint 300 antikvát tudhat magáénak, melyek közül sok egyedülálló Magyarországon. Az állomány tematikailag elsősorban teológiai témájú könyveket tartalmaz, ám találhatunk szakirodalmat a többi tudományterületről is.
A könyvtár szakszerű idegenvezetéssel látogatható, melynek során a vendégek megismerkedhetnek a ciszterci gyűjtemény és a rend történetével, valamint megtekinthetnek egy könyvkiállítást, illetve megcsodálhatják az európai hírű – a Wilde testvérek keze munkáját dicsérő – intarziás berendezésű nagyteremet is.

http://zirciapatsag.hu/latnivalok/ciszterci-muemlekkonyvtar

Egy igazi ékszerdoboz Nógrád megyéből. A híres barokk építészünk Mayerhoffer András tervei szerint épült 1750-1770 között.
Szép kertje környezete, az esztétikus úrilak – ma alkotóházként nyújt pihenés a MTA tagjainak, munkatárainak.
A két régi diakép várja a digitális új sorozat elkészítését cseréjét – de olyan szép az épület és a z első kastélykönyvem (Publi City Kiadó) egyik értékeként fotóztam még több mint 20 évvel ezelőtt így bekerülhetett a honlapom oldalira. A szimpatikus történelmi család tagjaival való többszöri találkozásom is kedvessé tette számomra. Csodálják Önök is.
Remélem az idén eljutok ismét Erdőtarcsára a fotók elkészítése céljával.
“Kastélyok a történelmi Magyarországról.”

Bagyinszki Zoltán fotográfus

Az 1938-as székesfehérvári országgyűlés a város újkori történelmének egyik fontos eseménye. Ennélfogva azóta festmények, írások tucatjai láttak napvilágot az ünnepi eseményt középpontba helyezve.
A legjelentősebb ilyen alkotás Aba-Novák Vilmos festő munkája. A hatalmas szekkó a székesfehérvári városháza első emeleti folyosójának falát díszíti. A szekkón megjelennek az országgyűlés főbb részvevői, köztük Horthy Miklós kormányzó, Imrédy Béla miniszterelnök, Hóman Bálint történész, a város országgyűlési képviselője és Csitáry G. Emil polgármester.
Az 1938-as ünnepi országgyűlés emlékének adózva 2013. augusztus 19-én, Szent István halálának 975. évfordulóján kihelyezett ülést tartott a kormány a városháza dísztermében a 2013-as Szent István-emlékév alkalmából. Az ülésen többek között Székesfehérvárral kapcsolatos fejlesztésekről döntöttek. Tárgyaltak a várossal a koronázóbazilika romkertjének rendezéséről, és a 2022-es, valamint a 2038-as emlékévek méltó lebonyolításának előkészítéséről is

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Krisna-völgy Indiai Kulturális Központ és Biofarm egy somogy megyei, Krisna-tudatú öko-közösség, amely Somogyvámos külterületén található, a Balatontól 30 km-re. A 260 hektár területű biofarm és központ azzal a céllal létesült 1993-ban, hogy az embereket hozzásegítse a védikus kultúra értékeinek, valamint a természetes életmódnak a megismeréséhez.
Krisna-völgy lakói megélhetésüket a földre és a tehenekre alapozva, gyermekeiket lelki értékeken alapuló életre nevelve követik a Krisna-tudat folyamatát az istenszeretet elérése érdekében. Templom, biofarm, védikus iskola, tavak és ligetek is találhatóak itt. A völgyben több száz növény- és madárfaj él.
A hely megalapításakor még többnyire lemondott emberek költöztek ide, 2007 táján már 150-en élnek itt. Többségük családos, ezek a családok a hindu vallás egyszerű életmódjának elveit követik. Templomi életük, szertartásaik nem korlátozódnak a vasárnapokra. A hívők minden reggel fél 5-kor kezdődő közös lelki gyakorlaton vesznek részt, melynek célja, hogy egész nap békés, meditatív tudatállapotban létezzenek, könnyebb legyen egész nap Istenre gondolniuk, s az ő elégedettségét szem előtt tartva végezniük szolgálatukat, legyen az földművelés, a tehenek fejése, gondozása, az idelátogató turisták fogadása, templomi imádat, irodai munka vagy művészeti tevékenység.
A vallásosság a kultúra minden területén megmutatkozik, áthatja a családi és társadalmi életet is. A Krisna-tudat filozófiáját Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda ismertette meg a nyugati világgal. Tanításainak lényege a bhakti, a Krisna iránti szeretetteljes odaadás. Amikor Prabhupáda elindult Nyugatra, hogy megismertesse az emberekkel a Krisna-tudatot, nem csak egy vallást akart elterjeszteni, hanem a materialista világnézetet akarta alapjaiban megváltoztatni.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hortobágyi kényszermunkatábort a kommunista diktatúra hozta létre az 1950-es évek elején Magyarország keleti részén.
1950 és 1953 között mintegy tízezer embert telepítettek ki bírói ítélet nélkül. Fegyveres őrizet mellett, embertelen körülmények között kellett kényszermunkát végezniük a Hortobágy, Nagykunság és Hajdúság környéki állami gazdaságokban. A kitelepítettek az 1953-as amnesztiát követően sem térhettek vissza otthonaikba és kárpótlást sem kaphattak.
1950. június 23-án megkezdődött deportálások a kommunista hatalom beteges félelmének jellemző példái voltak. Családok ezreit vitték 12 alföldi munkatáborba az ország nyugati és déli határvidékéről, amelyet az akkori kormányzat (Dobi István, Rákosi Mátyás, Nagy Imre) a hidegháborús viszonyok miatt nem mondott „biztonságosnak”. A kitelepítetteknek alig egy órájuk volt holmijaik összeszedéséhez, irataikat elvették, s a lakhelyükön csak mintegy fél méter széles ágyon kaptak helyet. Kényszermunkájukat a környező falvak állami gazdaságaikban végezték egészen addig, amíg az első Nagy Imre-kormány 1953 júliusában amnesztiát hirdetett, és az év őszén feloszlatták az internálótáborokat. A kárvallottak azonban előző lakhelyeikre nem mehettek vissza, és csak segédmunkára vették fel őket. A rendszerellenesnek nyilvánított elhurcoltak házát, vagyonát így végleg elkobozták, amivel a lakosságot akarta a hatalom megfélemlíteni. Az áldozatokat azóta sem kárpótolta senki.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából