Színház:
A mai színház helyén eredetileg egy 1776-ban épült faszínház volt, amelyet Csáky György gróf kezdeményezésére a pozsonyi arisztokrácia emeltetett. A régi faépület állítólag olyan előkelő volt, hogy még a város polgármesterének és bírájának is csak a karzaton adtak helyet.
Az eredeti faépületet helyére kőszínház került
1884-ben aztán úgy határozott Pozsony város képviselőtestülete, hogy lebontja az öreg „mágnás-színház” faépületét, és helyére újat épít. Ezt az elhatározást a bécsi Ringtheater épületében történt szörnyű katasztrófa után fogadta el a pozsonyi tanács.
1881-ban egy előadás során tűz ütött ki az említett bécsi operaszínházban. A magas és kevés menekülő kijárattal rendelkező épületben mintegy 400 ember égett halálra. A tragikus eset után több óvintézkedést is bevezettek világszerte a színházakban. Többek között a vasfüggöny kötelező használatát, amely tűz esetén elzárja egymástól a színpadot és a nézőteret.
Az új pozsonyi színház építése alatt egy ideiglenes színháztermet létesítettek a Kecske-kapu melletti Pálffy-teremben. A színház két év alatt el is készült az akkoriban világszerte ismert bécsi építészpáros – Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervei alapján. Historizáló stílusuk a megrendelők körében a maga korában igen divatos volt.
https://ma7.sk/tajaink/133-eve-nyilt-meg-a-pozsonyi-varosi-szinhaz
Vigadó:
A város 1906-ban pályázatot írt ki a Vigadó épületének terveire, melyet Jakab Dezső és Komor Marcell budapesti építészek munkája nyert el. Az építkezés 1911-1915-ös évek között zajlott le, de némely dekorációs munka a háború miatt csak 1919-ben fejeződhetett be. A Pozsonyban levő legkorábbi épületek közül ez az egyik, amelyet modern vasbeton szerkezetekből építettek fel. Kezdetben az épület számos társadalmi és kulturális esemény színhelye volt, mozi is működött benne és otthont adott néhány szervezetnek is. A második világháborút követően államosított épületet a Szlovák Filharmónia vette birtokba. Hangversenytermében számos kiváló hazai és külföldi zenei együttes, szólisták és a komolyzenei élet kiválóságai léptek fel. A hangversenyidény csúcspontja az őszi Pozsonyi Zenei Ünnepségek.
Komor Marcell (1868-1944) és Jakab Dezső (1864-1932) a lechneri nemzeti stílus legnagyobb hatású és – társadalmi, földrajzi értelemben egyaránt – legszélesebb hatókörű képviselői. Terveztek a párizsi világkiállításra és Nišbe, az egykori szerb fővárosba. Legismertebb műveik a mai országhatárokon túl álnak, s a Dél-vidékre vagy Erdélybe utazóknak alighanem legnagyobb élményei közé tartozik a szabadkai palota, a magyar művészet sajátos és lenyűgöző alkotásai. A Komor-Jakab-épületek a határon túli városok magyar nemzeti kultúrát hordozó és megtartó szimbólumaivá váltak, miközben a helyi többség is büszkén vallja őket saját öröksége értékeinek. Enteriőrjeik – kivételes épségben maradtak fenn. Szabadka és Marosvásárhely így a magyar századfordulós építészet alkotóerejének, művészi színvonalának legteljesebb példáit őrzi. Közös életművükben – a szabadkai zsinagógától a marosvásárhelyi Kultúrpalotáig – a gyakran burjánzó gazdag népies ornamentikába öltöztetett épületek felszíne mögött a huszadik század első másfél évtizedében végbemegy a korra jellemző rendkívül gyors technikai és hangsúlybeli átalakulás a historizáló jellegtől a szerkezeti-funkcionális gondolkodás kifejezésének igényéig.
http://emlekhelyek.csemadok.sk/emlekhelyek/varosi-vigado-es-zenepalota/
