Kategória Archívum: Ezeréves Magyarország

Érdekes fotós faladat adatott számomra a közelmúltban:
Corvina Kiadó- Bede Béla szerkesztésében készült egy könyv, az útikönyv sorozat keretében hazai népi mesterségeket –népművészeket – népi iparművészeket és érdekes, lassan letűnő szakmákat mutat be.
Néhányan még űzik e mesterségeket, megtanulták a mesterfogásokat és jelen vannak a hazai “piacon” kiállításokon. Legtöbbjük sikerrel képviseli Magyarországot a nemzetközi bemutatókon is.
Az Alföld és Budapest területén fotóztam a különleges ( csodálatos, kreatív, villámgyors…..) kézügyességgel megáldott alkotókat, mestereket, művészeket. A végén kértem őket agy portré elkészítésére – általam.
A képek egy része a megjelent könyv lapjain is láthatóak a szakmát művészeti ágat bemutató fotókkal együtt. Egy szubjektív válogatással szeretnék tisztelegni előttük.
A munka közben elkapott pillanatok- a szerszámaik, vagy az alkotói kéz képei is érdekesek úgy mint az átszellemült arcok látványa. Beszélgetés közben kiderült, valamennyi művész, mester, igazi személyiség, a leg-legje a szakmának,
Az előállított “termékeik” műalkotásként értelmezhetőek, legtöbbjük a modern otthonokat díszítve visszahozzák a régmúlt korok emlékeit.

Bagyinszki Zoltán

Esztergom három jelentős egyházi könyvtárral rendelkezik, melyek mindegyike nagyságban és tartalomban is számottevő, unikális történeti értékekkel rendelkezik. A nagy múltú Főszékesegyházi Könyvtár – közismert nevén Bibliotéka -, a prímások hagyatékát őrző Érseki Simor Könyvtár mellett az egyházi felsőoktatást szolgáló Esztergomi Hittudományi Főiskola Könyvtára is méltó elhelyezést nyert a Szent Adalbert-központban és vált kutathatóvá.

A könyvtár története szorosan összekapcsolódik a magyar papnevelés-papképzés közel fél évezredes történetével. A török elől Nagyszombatba menekült az esztergomi érsekség, ezért Oláh Miklós 1566-ban -a tridenti zsinat határozata alapján- ott alapította meg első magyar papképző intézményként a szemináriumot. A könyvtár alapítására is ezt az évszámot tekintjük érvényesnek, így a Hittudományi Főiskolával és az Érseki Papnevelő Intézettel együtt az eredeti intézmény jogutódjának. A könyvtár letétként kezeli az Érseki Papnevelő Intézet gyűjteményét, így biztosítva a folytonosságot, az alapítói szándék továbbvitelét, a jelenlegi papképzés tudományos hátterét. A hajdani nagyszombati szeminárium második alapítójának Pázmány Pétert tekintjük, aki nagyobb épületben működtette tovább az általa Szent Istvánról elnevezett szemináriumot. Ennek az örökségnek átadására hivatott a jogutód intézmény, könyvtára pedig a mai igényeknek megfelelő felsőoktatási könyvtárként biztosítja a képzési-kutatási szakirodalmi feltételeket.

http://www.eszhf.hu/konyvtar/index.php?id=a-konyvtar-tortenete

Az egyemeletes főépület a városközpont dísze. Barokk stílusú kapuzata fölötte kis kiugró erkély, innen mondta el Kossuth Lajos első szónoklatát 1831-ben. A főhomlokzat közepén nyíló három magasított ablak mögött található a hajdani megyegyűlés díszes terme, fából készült festett karzatával. Az északi épületszárny emeletén alakították ki Zemplén vármegye levéltárát, 1776-ban készült barokk szekrénysora ma is használatban van. A levéltárban dolgozott éveken át Kazinczy Ferenc, emlékét őrzi a városháza belső udvarán felállított mellszobra, Pátzay Pál alkotása.

A 18. század közepén Sátoraljaújhely Zemplén vármegye székhelye lett. A megyeháza építését Salvator Aprilis olasz építész tervei szerint 1754-ben kezdték el és 1768-ban fejezték be. 1770-ben a vármegye már itt köszönthette az erre utazó II. Józsefet, itt fogadták 1809-ben és 1814-ben a Napóleon ellen vonuló orosz sereget. Falai között működtek a vármegye hivatalai, itt volt a főispán és az alispán székhelye, az udvar végében börtön is állt. Az északi épületszárnyban Zemplén levéltára kapott helyet, mely jelenleg is ott található. A megyeháza épületét 1832-ben felújították és átalakították. A törvényszéket és az új börtönt az 1859-ben emelt háromszintes hátsó épületszárnyban rendezték be; az épületrészt 1928-ban lakóépületté alakították, majd az 1980-as években lebontották.
A városháza eredetileg nem itt, hanem 1894-től a Kazinczy Ferenc Múzeum mai épületében működött. Miután Zemplén vármegye megszűnt, 1950-ben a városi tanács hivatalait ide költöztették át, a műemléki felújítást 1966–1974 között végezték el. Az épület 1999 óta a városi önkormányzat székháza.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az egyemeletes főépület a városközpont dísze. Barokk stílusú kapuzata fölötte kis kiugró erkély, innen mondta el Kossuth Lajos első szónoklatát 1831-ben. A főhomlokzat közepén nyíló három magasított ablak mögött található a hajdani megyegyűlés díszes terme, fából készült festett karzatával. Az északi épületszárny emeletén alakították ki Zemplén vármegye levéltárát, 1776-ban készült barokk szekrénysora ma is használatban van. A levéltárban dolgozott éveken át Kazinczy Ferenc, emlékét őrzi a városháza belső udvarán felállított mellszobra, Pátzay Pál alkotása.

A 18. század közepén Sátoraljaújhely Zemplén vármegye székhelye lett. A megyeháza építését Salvator Aprilis olasz építész tervei szerint 1754-ben kezdték el és 1768-ban fejezték be. 1770-ben a vármegye már itt köszönthette az erre utazó II. Józsefet, itt fogadták 1809-ben és 1814-ben a Napóleon ellen vonuló orosz sereget. Falai között működtek a vármegye hivatalai, itt volt a főispán és az alispán székhelye, az udvar végében börtön is állt. Az északi épületszárnyban Zemplén levéltára kapott helyet, mely jelenleg is ott található. A megyeháza épületét 1832-ben felújították és átalakították. A törvényszéket és az új börtönt az 1859-ben emelt háromszintes hátsó épületszárnyban rendezték be; az épületrészt 1928-ban lakóépületté alakították, majd az 1980-as években lebontották.
A városháza eredetileg nem itt, hanem 1894-től a Kazinczy Ferenc Múzeum mai épületében működött. Miután Zemplén vármegye megszűnt, 1950-ben a városi tanács hivatalait ide költöztették át, a műemléki felújítást 1966–1974 között végezték el. Az épület 1999 óta a városi önkormányzat székháza.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

De milyen kosár? Corvina Kiadó – Bede Béla szerkesztette népművészet mesterei témakör sok Bagyinszki fotóval készült.
A könyv okán bejárva az Alföld településeit sok mesterrel, csodás kezű és szenvedélyű alkotóval hozott össze a feladat.
Néhány felvétel Gregor Balázs szalmafonó népi iparművészről készült a Tisza mentén. Erre a falura szokás mondani az Isten háta mögött található…
Csendes szerény ember, de a keze az ujjai azok precízen folyamatosan dolgoznak – készítve a mesterműveket, a kiállítási és használati tárgyakat.
Nagyon precíz mozdulatok. segítik a végtermék a minőségi szépségek formagazdag elkészítését. Erre nem mondhatjuk: 3-4 év után eldobható és csere.
A képsor végén látható öreg poros pupulykó több mint 40 éve készült már -állapota ma is tökéletes.
Balázs bácsi szimpatikus egyéniség ez az élete, a természetes anyag megformálása tárgyalkotó népművészé alakította.
Örültem a találkozásnak, további jó egészséget és sok sikert kívánok a munkájához.

Bagyinszki Zoltán