A Fertő tó – nádassal borított sekély vizű, partközeli részét is beleszámítva – 36 kilométer hosszú, 12 kilométer széles, csupán másfél méter mély és vize enyhén sós, a hőmérséklete nyáron akár a 30 fokot is elérheti. A „Bécsiek tengere” télen rendszerint befagy, ezáltal kedvelt találkozóhelye a korcsolyázás, a jégvitorlázás és a jégszörfözés szerelmeseinek.
A tó környéke Ausztria legmelegebb régiója. A vidék évi 60 forró nyári nappal és 250 napos termékeny periódusával ideális feltételeket kínál a szőlőtermesztéshez és borászathoz, az itt élő növényzetnek és az állatvilágnak. A tó keleti partja Európa egyik legszelesebb területének számít, ezen belül is a déli széljárás miatt kedvelt találkozóhelye a vízisportok szerelmeseinek.
A Fertő tó 13 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak idején keletkezett. Eredetileg ezen a földsávon mindenütt ritkás tölgyfaerdő állt, amelyet elsőször az emberek irtottak, később a vízelvezetés és a legeltetés vezetett a mai sztyeppeszerű pusztaság kialakulásához. A tavat a Wulka folyó, illetve földalatti talajvízforrások, melegvízforrások és a csapadék táplálják. Ezek a vízforrások mégsem mindig elegendőek, így a nagymértékű párolgás következtében 1865 és 1871 között a Fertő tó teljesen kiszáradt. Az Einserkanal csupán 100 éve szabályozható és néhány év óta gondolkoznak azon a lehetőségen is, hogy a vizet a Duna-csatornából vezessék ide.
