Kategória Archívum: A nagyvilágról

12►

Cím: A-1030 Wien, Kegelgasse 35/3

Sokan kihagyják, mert nem tudják, merre keressék, és hogyan juthatnának el oda, ahol Bécs egyik legérdekesebb és legizgalmasabb épülete áll a Löwengasse és a Kegelgasse sarkán. A Hauptbanhofról a Linie O –val juthatunk el a Radetzky Platzra, ez lesz a 10. villamosmegálló. Itt egyenesen előre sétálunk egészen addig, amíg bal oldalon meg nem pillantjuk az épületet. A Westbahnhofról azU3-as metróvonalon jutunk el a Landstrasse – Wien Mitte állomásig, ez a hetedik megálló, itt szállunk le. (Bécsben a vonaljegy jelenleg 2,10 euró.)

Van, aki már hallott róla, és valami bizarr, különc dolognak tartja, esetleg polgárpukkasztó látványosságnak gondolja ezt az ötvenlakásos, a kék, sárga, vörös és fehér élénk színárnyalataiban tündöklő homlokzatot, ami izgalmasan hullámzónak, mindig mozgásban lévőnek tűnik (a padló is nagyon színes és hullámzó mindenütt). A huszadik század egyik legérdekesebb és leghíresebb művésze tervezte, az építész-filozófus Friedensreich Hundertwasser (1928-2000), aki azt vallotta, hogy: „Annyi sok vonal van, millió és millió, de halálos csak egy van köztük: a vonalzóval húzott.”

Az épületen nincs két egyforma ablak, mindegyik jellegzetesen különbözik a többitől akár méretében, akár formájában, akár stílusában vagy színeiben. Hogy a tervezőt idézzük: „Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak. Szerintem ablakokból.”

A házat két hagymakupola teszi mesébe illővé, a tetőt és a teraszokat földdel fedték be, fűvel, fákkal és bokrokkal ültették be. A mester szerint: „Csak ha úgy szereted a fákat, mint önmagadat, akkor van esélyed a túlélésre.”

A ház (amelyben 52 lakás, 4 iroda, 16 privát és 3 közös terasz van) 1983 és 1986 között épült, 250 fát és bokrot ültettek oda. Hundertwasser nem fogadott el a tervezésért semmit, a szóbeszéd szerint már annak is örült, hogy nem építenek így oda semmilyen közhelyes átlagépületet. Az utca túloldalán, a házzal szemben találhatjuk a Kalke Village-et, ami 1991-ben nyílt meg. Nevét Hundertwasser barátjáról kapta, akivel együtt álmodták meg ezt a nagyon színes, eleven, lüktető, rendkívül hangulatos művészeti és üzletközpontot. Üzleteket, kávézókat és galériákat találunk itt, mivel egy keleti, romantikus bazár volt az eredeti elképzelés, a tetőre pedig egy egész kis erdő került. Itt megpihenhetünk kicsit, ehetünk-ihatunk, vásárolhatunk kedvünkre.

http://www.kalke-village.at/
[google-map-v3 shortcodeid=”f6ca59fc” width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” enablegeolocationmarker=”false” enablemarkerclustering=”false” addmarkermashup=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Kegelgasse 37-39 1030 Wien Österreich{}stop.png{}Kegelgasse 37-39 1030 Wien Österreich” bubbleautopan=”true” distanceunits=”miles” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

A Matterhorn (franciául Mont Cervin vagy Le Cervin, olaszul Monte Cervino) az Alpok hetedik legmagasabb hegycsúcsa (ha a Mont Blanc-t és a Monte Rosa hegyet egy csoportnak tekintjük.) A Matterhorn 4478 méter magas; a Wallisi-Alpokban fekszik Zermatt és Breuil (Cervinia) között, Zermattól délnyugatra. Keleti, északi és nyugati fala Svájchoz, a déli Olaszországhoz tartozik. A legtöbbet fényképezett turistalátványosságok egyike Európában.

1581-ben említik először Mont Cervin-ként, később Monte Silvio és Monte Servino formában is. A német Matterhorn név első említése 1682-ből való.

Első megmászása Edward Whymper nevéhez fűződik 1865. július 14. napján.

Alakja adta az alapötletet a Toblerone csokoládé és a háromszög keresztmetszetű csomagolás megformálásához.

NatGeo: A Matterhorn halálos csábítása

1865. július 14-én heten jutottak fel elsőként a 4478 méter magas Matterhorn-csúcsra, de egy szerencsétlen baleset következtében, csupán hárman tértek vissza a túrából.

Svájc területének több mint a 60 százaléka alpesi magashegység, így számtalan olyan Európa szerte híres hegycsúcsot találhatunk itt, mint az Eiger, a Mönch, a Jungfrau(joch), és nem utolsósorban a Matterhorn.

A svájci-olasz határon található Matterhorn-t a források kezdetben „Mont Cervino”-ként, majd mintegy 50 év elteltével „Mont Silvino” néven is emlegették. A Matterhorn nevet 1681-ben jegyezték fel először, és a térképeken ma már ezen a néven találjuk meg, igaz, a legtöbb kartográfián a „Mont Cervino” is olvasható.

Mint ahogyan minden mélység, távolság és magasság, úgy a Matterhorn 4478 métere is régóta csábította az embereket, ugyanakkor megmászása óriási kihívást is jelentett. 1889-ben még a későbbi XI. Pius pápa is megmászta a hegyet.

A brit Edward Whymper 1861-ben próbálkozott meg először a Matterhorn meghódításával – ekkor sikertelenül. Ezt a kísérletét a következő években még hét kudarcokkal teli expedíció követte, mígnem eljött 1865 – a siker éve.

A hét emberből – név szerint Edward Whymper-ből, Lord Francis Dougles-ből, Charles Hudson-ból, Hadow-ból, M. Croz-ból és a két Taugwalder-ből – álló csoport a svájci oldalról indult, és 1865. július 14-én érte el a Matterhorn-csúcsot. Az öröm nagy volt, hiszen nemcsak feljutottak a hőn áhított csúcsra, hanem még három nappal meg is előzték az itáliai hegygerincről próbálkozó Carrel-Bich párost.

A csúcs keleti falán verték fel sátrukat, ahol csupán egy éjszakát töltöttek, másnap már a leereszkedés mellett döntöttek. Az út felénél tartottak, amikor bekövetkezett a tragédia. Az északi részen lefelé menet az egyik hegymászó megcsúszott és három társát sodorta magával a több száz méteres mélységbe. A tragikus eset miatt csak Whymper és a Taugwalder-testvérek térhettek vissza diadalmasan.

A nők is igyekeztek a férfiak teljesítményével lépést tartani: 1871-ben Brevoort és Lucy Walker is meghódította a Matterhorn-t.

Forrás: wikipédia , Kun Enikő – National Geographic

A város közepe táján áll a két híres ferde torony, Bologna jellegzetessége, ahonnan csodálatos panorámában gyönyörködhetnek az odalátogatók. Az egyiket 1109-ben Asinelli kezdett meg, és róla is neveztek el, 97.6 méter magas, 1.23 méternyi elhajlással. A másikat 1110-ben építették, amelyet szintén építésze után Garisendának hívnak, 49.6 méter magas, 3.04 méternyi elhajlással.

(forrás: http://www.bologna.hu)
[google-map-v3 shortcodeid=”bdc86fad” width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” enablegeolocationmarker=”false” enablemarkerclustering=”false” addmarkermashup=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Bologna, Olaszország{}photo.png{}Bologna, Olaszország” bubbleautopan=”true” distanceunits=”miles” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

12►

Toledo város Spanyolország középső részén. Lakosainak száma 82 291 fő (2009). Kasztília-La Mancha autonóm közösség és Toledo tartomány székhelye. Prímási székhely, a római katolikus egyház spanyolországi központja. Történelmi belvárosa 1986 óta az UNESCO Világörökség része. Elnevezése a római kori Toletum alakból származik, amely a korabeli források szerint a klasszikus latin tollitum alakváltozata, melynek jelentése ’felemelkedett’.

Toledót egyrészt úgy ismerik, mint a három kultúra városát, mivel évszázadokon át keresztények, zsidók és arabok népesítették be, másrészt, mint a királyok városát, mert ez volt a királyi udvar székhelye I. Károly spanyol király uralkodásának idején.

Történelmi központja a Tajo folyó jobb partján, egy kanyarulatban, domb tetején épült. Az újabb negyedek az óvárostól északra terülnek el.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[google-map-v3 shortcodeid=”e49d9781″ width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” enablegeolocationmarker=”false” enablemarkerclustering=”false” addmarkermashup=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Toledo, Spanyolorszag{}photo.png{}Toledo, Spanyolország” bubbleautopan=”true” distanceunits=”miles” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

A Máriapócsi Madonna képe 1679-ből származik, mely a szóbeszéd szerint könnyeket hullatva segítette győzelemre Savoyai Jenő seregeit a török ellen.
A 3 alkalommal könnyező EREDETI képet Máriapócsról, a templomból I.Lipót  császár felesége vitette Bécsbe a fényes St. István dómba. ( az eredeti képek itt láthatóak Bécsből )

Az Istenszülő képét Csibi László helybeli lakos, az ugyancsak helyi Papp István festővel. Ezzel teljesítette fogadalmát, amit a török fogságból való szabadulásakor tett.Ez a kép könnyezett 1696. november 4-től december 8-ig. Abban az időben katonák állomásoztak a faluban, magánházaknál elszállásolva. A falusiak mellett ők is szemtanúi voltak a könnyezésnek. Az eset hírére megindult a tisztelők és kíváncsiak áradata a környékről, s megkezdődtek az egyházi vizsgálatok is.

A könnyezés híre Bécsbe is eljutott. Eleonóra császárné biztatására I. Lipót császár a képet Bécsbe vitette. Máig ott tisztelik a Szent István-dóm jobb oldali első mellékoltárán. (Idegenben soha többé nem könnyezett Szűz Mária, Magyarország királynője.)

A csodás Mária-ikonjukat visszakövetelő pócsiak megnyugtatására Telekessy István egri püspök 1707-ben egy hasonló képet készíttetett.
Ez 1715 . augusztus 1-én, 2-án és 5-én ismét könnyeket hullatott.

A kegykép számára és a felélénkülő búcsújárás szolgálatára 1731 és 1749 között felépült a mai kegytemplom és a Nagy Szent Vazulról elnevezett bazilika kolostor. Ők voltak a kegyhely gondozói egészen 1950-es szétszóratásukig.

A harmadik csodás könnyezést 1905. december 2-án, 9-én, majd 30-án és 31-én jegyezték fel.
XII. Pius pápa a Mária-év kapcsán a máriapócsi kegytemplomot 1948-ban basilica minor rangra emelte.

Bagyinszki Zoltán
[google-map-v3 shortcodeid=”96b65813″ width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” enablegeolocationmarker=”false” enablemarkerclustering=”false” addmarkermashup=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Szent István-székesegyház Stephansplatz 3 1010 Wien Ausztria{}3-default.png{}Szent István-székesegyház Stephansplatz 3 1010 Wien Ausztria” bubbleautopan=”true” distanceunits=”miles” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

123►

A Real Madrid Club de Fútbol, rövidítve Real Madrid CF (a sajtóban legtöbbször egyszerűen Real Madrid vagy a Galaktikusok) spanyol labdarúgóklub. 1902-es megalapítása óta a spanyol élvonal tagja, még sosem esett ki.

32 bajnoki címével és 19 kupagyőzelmével a legeredményesebb spanyol csapat, emellett 9 alkalommal nyerték meg a Bajnokok Ligáját (BEK-et is beleszámítva), ami szintén rekord. A csapat kétszer az UEFA-kupát is elhódította, így az összes európai kupagyőzelmek tekintetében is az első helyen áll (9 BL, 2 UEFA-kupa).

Hazai mérkőzéseit a 80 354 néző befogadására alkalmas Santiago Bernabéu stadionban játssza. Eredeti mezszíne tiszta fehér, és 1947 óta otthoni mérkőzéseit mindig fehér szerelésben játssza.

A Real Madrid több spanyol labdarúgócsapattal rivalizál évtizedek óta, ezek például a szintén madridi Atlético vagy az FC Barcelona. Az Atlético elleni mérkőzéseket El Derbi madrileñónak, a Barcelona elleni találkozókat pedig El Clásicónak nevezik Spanyolországban. Ezeket a szokottnál is nagyobb érdeklődés kíséri. Előbbi csapattal osztálykülönbségekre, míg utóbbival politikai ellentétre vezethető vissza a rivalizálás.

A Harvard Egyetem 2007-ben végzett kutatása szerint a Real a világ második legnagyobb és legdrágább, valamint a második legnagyobb bevétellel gazdálkodó klubja, költségvetése mintegy 350 millió euró, a klub összértéke pedig közel egymilliárd euró. 2000. december 23-án a FIFA a 20. század legjobb csapata címet adományozta a királyi gárdának.

A Real Madrid alapító tagja volt a FIFA-nak és az azóta már megszűnt G-14-nek, amely Európa 14 (2002-től 18) legbefolyásosabb labdarúgóklubját foglalta magában. A Real a G-14 helyébe lépett Európai Klubszövetségben is alapító tag.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[google-map-v3 shortcodeid=”75663cda” width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” enablegeolocationmarker=”false” enablemarkerclustering=”false” addmarkermashup=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Real Madrid Club de Fútbol, Madrid, Spanyolország{}soccer.png{}Real Madrid Club de Fútbol, Madrid, Spanyolország” bubbleautopan=”true” distanceunits=”miles” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

12►

2011-ben jártunk a fantasztikus SVÁJCI  ALPESI  VASÚT – útvonalán. A hatalmas hegyek között kanyargó ” játékvonat”
rengeteg hídon, viadukton ment keresztül, még több alagutat érintve- közben a csodálatos panorámát szemlélhettük.
Izgalmas volt várni- készültünk…..- a töb mint 100 éves  világhírű Világörökség Landwasser viaduktot ( állomása Filisur volt).Az ívelt mérnöki remekmű 65 m magas,  6 pillérrel készült és 135 m hosszú.
Egy alagútból kifutva értük el a viaduktot. Olyan csodás építmény, hogy pár nap múlva autóval is felkerestük és alulról is megtekintettük.
A karacsú műszaki létesítmény panorámája az érkező vonattal együtt volt élmény.
Ezen túl több hídon, további viaduktokon haladt a szerelvényünk- jó utat kívánva néhányat megosztok Önökkel.

Bagyinszki Zoltán
[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Landwasser Viaduct, Schmitten, Svájc{}underground.png{}Landwasser viadukt (Svájc)” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

123►

Építés kezdete: 1626.
Vízre bocsátás: 1628.
Szolgálatba állítás: 1628.
Sorsa: 1628. augusztus 10-én elsüllyedt.

Általános jellemzők:
Vízkiszorítás: 1210 t
Hossz: 69 m
Szélesség: 11,7 m
Merülés: 4,8 m
Hajtómű: 3 árboc, 10 vitorla, 1275 m²
Fegyverzet: 64 ágyú
Legénység: 145 matróz, 300 katona

A Vasa egy svéd sorhajó volt, melyet 1626-1628 között építettek II. Gusztáv Adolf svéd király megrendelésére. A svéd király a harmincéves háború alatt, Lengyelország elleni harcok miatt rendelte meg a hajót. A feltörekvő, tengeri nagyhatalommá váló evangélikus svédek biztosítani akarták a kender importját az új hajóik kötélzetéhez az akkoriban a katolikus lengyelek befolyása alatt álló Balti-térségből. A stratégiai és vallási okokon túl személyes indok is vezette Gusztáv Adolfot: a lengyel uralkodó saját unokatestvére, III. Zsigmond volt, aki 1599-ig a svéd trónt is birtokolta, ám vallási okokból kénytelen volt lemondani. Gusztáv Adolf remélte, hogy a két országot ismét egyesítheti.

A hajó építése:
A Vasa már méreteivel is félelmet keltett volna a csatákban, tűzereje egymagában felért a teljes lengyel flotta tűzerejével. A király sajnálatos módon aktívan részt vett a hajó tervezésében. Mivel megtudta, hogy az ellenfél is egy nagy hajót épít, 1627-ben változtatásokat kért a hajóján: Miután a hajógerincet már elkészítették jelentősen megnöveltette azt, valamint egy második ágyú-fedélzetet is beépíttetett. A fő hajóépítő mester, a dán Henrik Hybertsson megbetegedett és meghalt az építés közben, így tapasztalatlan tanítványára hagyva a hajó elkészítését. A korabeli hajóépítésben nem alkalmaztak tervrajzokat, hanem a mester fejében volt a terv, és ő irányított mindent. A változtatásokkal azonban a hajó egyensúlya felbomlott, a hasában lévő ballaszt-kövek már nem voltak képesek ellensúlyozni a magas és nehéz felépítményt. Az alsó ágyú-fedélzet is módosult: a nagyobb kaliberű ágyúkhoz nagyobb lőréseket építettek.

A hajó elsüllyedése:
Az elkészült hajó korának egyik legjobban felszerelt hadihajója volt, 64 ágyúval rendelkezett, viszont a szélességéhez képest túl hosszú és túl magas volt. A szokásos stabilitási próbán – amikor harminc matróz fut egyszerre egyik oldalról a másikra, így próbálván felborítani a hajót – a Vasa erősen megdőlt. Mivel ezt senki nem merte a király tudomására hozni, a hajót késznek nyilvánították.

1628. augusztus 10-én a Vasa vitorlát bontott a stockholmi kikötőben, a Gamla Stan déli csücskétől, hogy megtegye első útját. Szép idő volt, nem számítottak hullámzásra, így az ágyúnyílások nyitva voltak. Ám egy hirtelen széllökés a hajót annyira megdöntötte, hogy ezeken át beömlött a víz. A hajó valamivel kevesebb mint 1300 métert tett meg a vízrebocsátása óta, és máris elsüllyedt a stockholmi kikötő közepén, 50 matróz halálát okozva. Értékes bronzágyúiból nagyjából 50-et búvárharangok segítségével felszínre hoztak 1664-65-ben. Az akkori kivizsgálás feltárta a tervezési hibákat, és az elégtelen mennyiségű ballasztot jelölte meg a szerencsétlenség fő okozójának.

A hajótestet végül is nem emelték ki, így az 30 méter mélyen, szinte teljes épségben megőrződött a tenger fenekén.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

További érdekes információ a hivatalos honlapon:
http://www.vasamuseet.se/sv/Sprak/Magyar/
[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Vasa Museum, Galärvarvsvägen, Stockholm, Svédország{}battleship-3.png{}Stockholm Vasa Hajómúzeum” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

12►

Bécs ünnepi fényei.
[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Bécs, Ausztria{}jazzclub.png{}Bécs ünnepi fényei.” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]

123►

Tallinn építészeti történetéről

Tallinn mai óvárosának épületei nagyrészt a dán és a német korszakból származnak. A középkori Tallinn (Alsóváros) az
építkezésben is eltért Toompeától. Ez valamennyire a városok fekvése, illetve a természeti adottságok miatt is
alakult így. Tallinnban mindenhol az utolsó ház udvara és a városfal között utcák mentek. Ezeket pomeriumnak hívták.
Toompeában (a Felsővárosban) az udvarok közvetlen a védőfalak tövében végződtek. Ez részben azért is volt így, mert
a Felsőváros jóval kisebb volt, – a helyet maximálisan ki akarták használni – valamint Toompea egy kimagasló,
helyenként rendkívül meredek oldalú dombtetőn állt, így a Felsőváros falait különösen nehéz volt ostromolni, és így
a felsővárosi épületek sem voltak annyira közvetlen veszélynek kitéve, ezért az udvarok egészen a várfalig
elnyúlhattak. A börtönöket és a fogdákat nagyrészt a várfalak tornyaiban, valamint a bástyákban és ezek alagsoraiban
alakították ki.
Mikor Tallinnból Hanza-város lett, a város faépületeit lassacskán felváltották a masszívabb és a tűzvész
szempontjából biztonságosabb kőházak. Viszont a Tallinnt körbevevő, külvárosnak számító, apróbb falvacskák kizárólag
csak faházakból állhattak. A “külvárosi” részben tiltották a kőházak építését, ugyanis ezeket a fakunyhókból álló,
kisebb településeket támadás vagy hasonló vészhelyzet esetén felgyújtották. Így ez az ellenség esetleges támadását
késleltette, lelassította. Az első kőházak építését a város falain túl csak az 1800-as évek elején engedélyezték.
A 13. század közepétől, mikor Tallinn lakossága lényegesen gyarapodni kezdett, a városfalakon belül a helyet egyre
jobban ki kellett használni. Ekkor születtek meg a több – két, három, négy – emeletes épületek, valamint ugyanekkor
az utcák jelentősen összeszűkültek. Ebből az időkből származnak úgyszintén az óvárosban mind a mai napig gyakran
látható, középkori padlásfelvonók. Mivel Tallinn kereskedelmi város volt, viszont az épületei magasabbak lettek, a
földszinti helyek összeszűkültek, ezért a raktározásra többnyire a padlás volt a legalkalmasabb. Ezekhez viszont
felvonókat kellett építeni.
Az 1380-as években a tallinni Városi Tanács elrendelte, hogy a várfalon belül mindegyik épületnek kőből kell lennie.
Ha ennek a határozatnak valaki nem tett eleget, annak a házát lefoglalták.
A 14. század elején megerősített városfalakon noha még csak 10 őrtorony állt, 1530-ra már 30 toronyból kémlelték az
őrök a messzi tájakat. Addigra a várfalakat is tovább erősítették, valamint magasították. A tornyokat és bástyákat
más célokra is használták. Mint már előbb említettük, többek között a rabokat is ott őrizték, de ugyanezek megfelelő
helyet nyújtottak a közjót szolgáló helyiségeknek, mint például közös (többnyire hadi felszerelést tároló)
raktáraknak, ahol lándzsákat, kardokat, íjakat, ágyúkat, lőport és takarmányt raktároztak a város esetleges
védelmezésére, de akadt például szaunatorony is. Ez utóbbi torony a város nyugati részén mind a mai napig
megtalálható. A Sauna Torn az északi éghajlat miatt a köznép számára épített torony volt, hova bárki járhatott
melegedni, mosakodni, felüdülni, szülni vagy valamilyen betegségből magát kikúrálni.
Az alsóvárosi középkori házak ajtajai, kapui előtt még napjainkban is megtalálhatók az ún. “beszélgető kövek”. Ezek
vagy faragott, díszített, gyakran kocka alakú kövek vagy pedig lépcsőfokok voltak. A középkorban a házak lakói ide
ültek ki esténként, beszélgetni szomszédaikkal, mígnem az 1700-as években egy olasz származású helytartó katonai
fenyítéssel betiltotta az esti lépcsőn üldögélést, mert úgy tartotta, hogy az a késő középkorból megmaradt, sötét,
barbár szokás volt.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[google-map-v3 width=”350″ height=”350″ zoom=”12″ maptype=”roadmap” mapalign=”center” directionhint=”false” language=”default” poweredby=”false” maptypecontrol=”true” pancontrol=”true” zoomcontrol=”true” scalecontrol=”true” streetviewcontrol=”true” scrollwheelcontrol=”false” draggable=”true” tiltfourtyfive=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkermashupbubble=”false” addmarkerlist=”Tallinn{}castle-2.png{}A Tallinni bástyák” bubbleautopan=”true” showbike=”false” showtraffic=”false” showpanoramio=”false”]