Már 10 éve történt – most jubilál a texasi kiállításom Dallas – Fort Worth városában.
2002-ben különleges egyedi program, nagy élmény volt a budapesti testvérvárosban 3 héten át vendégeskedni.
Főleg amerikai és amerikás magyarok társaságában.
A kiállítás- előadás és a programok a szimpátia okán, az utolsó előtti napi bankett keretében, egy elegáns emléklapot vehettem át házigazdáimtól – díszpolgára lettem a településnek !
A kiállítás, a képeken látható hatalmas belvárosi szálloda – a Reneszánsz Hotel – talán 3-4. emeltén, egy folyosón volt berendezve – paravánok segítségével. Kb. 35 kép került a falra Kastélyok és paloták a történelmi Magyarországon címmel.
(Kérték a szervezők pár képet a templomainkról is vigyek magammal.) Természetesen én és 2-3 helyi honfitársam segítségével rendeztük be a kiállítást. A program egy békéscsabai fiatalembernek volt köszönhető.
Zsolt itt Gyulán látta a kiállítást és ő szervezete meg a bemutatkozásomat a texasi magyarok részére.
Visszatérve a témához: a megnyitó bankett természetesen előzetes jelentkezés alapján belépődíjas volt, ez ott természetes dolog, a vendéglátást úgymond házilag megszervezték, hiszen a hotel az nagyon drága lett volna.
Úgy 80 fő vehetett részt az eseményen, amelyet szűkebb körű elegáns vacsora követett.
Jó érzés volt ott magyarnak lenni, büszkén megmutatni a hazai történelmi építészetünk 1-1 kiváló alkotását – tudva azt is itt természetesen nincs ilyen… siker volt! Az ünnepi köszöntőt a szervezet elnöke tolmácsolta. Ezután elegáns módon pezsgővel koccintottunk – ahogy ez nálunk is szokás.
Az épület modern szép és óriási volt, ezt később megszoktam mert Texasban minden nagy, van tér és pénz bőven mindenre, de nem pazarolnak. Az épület üvegfala előtt zajlott a belvárosi forgalom, alattunk haladtak az autók, érdekes volt a közlekedés megoldása.
Őszintén, nem én voltam akkor a fő attrakció e “Kisvárosban” – a kiállítást azért sokan megtekintették, a helyi újság természetesen tudósított a kulturális eseményről.
A következő napokban Dallasban 3 magyar szervezet közös találkozójaként én voltam a valaki… Magyarországról. Ott előadásom keretében köszöntöttük március 15-ét és bemutattam több mint 250 diaképet szintén az 1000 éves Magyar Történelmi Építészetünkből válogatva.
Említették már az elején, elég a 20 perc mert már jó a hangulat (az eszem iszom beindult, ott is hasonlóan, mint jelenlegi hazai rendezvényeinken!) válaszoltam én nagyon sokat dolgoztam az előadáson készültem – ez minimum 1 óra 20 perc. Szeretném bemutatni a programot mondtam, elkezdjük és akit nem érdekel nyugodtan menjen át a másik terembe szórakozni!
Rutinos előadóként, több 100 előadással a hátam mögött, szinte alig volt olyan vendég aki a gasztronómiai élvezetet választotta volna. Ezután viszont tényleg a finom ételek és italok következetek, de batyus formában csak hazai ízekkel ételekkel süteményekkel, beszélgetéssel, énekléssel. Úgy magyarosan.
A 3 hét alatt, közel 2000 diaképet készítettem és kb. 1 éven belül megjelent a könyv, az élményeim beszámolója: Texas a modern vadnyugat címmel (a címlap a képeken látható)
Bagyinszki Zoltán
