Kategória Archívum: A nagyvilágról

Dunajec – Nedec vára (Lengyelország)

A nagyvilágról

Fotó: Bagyinszki János

Nedec vára a történelmi Magyarország egykori – ma Lengyelország – területén található.

1320-ban említik először. A Dunajec völgyében megbújó település nevezetessége a folyó partján magasodó sziklán álló vára, amely mintegy farkasszemet néz az átellenben a galíciai oldalon magasodó Czorsztynnal. A monda szerint a két vár két egymással állandó viszályban élő testvéré volt. Nedec (más néven Dunajec) várát Drugeth Vilmos építtette saját birtokán kevéssel 1330 előtt, mely előbb Drugeth, majd Szapolyai birtok volt. 1412-ben itt adták át II. Ulászló lengyel király követei a 16 szepesi városért fizetett zálogkölcsönt. 1470-ben Szapolyai Imre erőszakkal foglalta vissza a lengyelektől. Szapolyai várkapitánya, Kauffang Zsigmond a várat rablásokra használta fel, ezért 1553-ban Bebek Ferenc elfogta és a várurat Bécsben lenyakaztatta. 1772-ben itt váltották vissza a Zsigmond által elzálogosított szepességi városokat. A 18. században a Horváth család építtette újjá. 1918-ban Lengyelország része lett, de 1945-ig a Salamon család utódai lakták. Ma művészeti alkotóház és múzeum van benne.

Forrás: wikipédia

Varsó – Wilanówi kastély (Lengyelország)

A nagyvilágról

A Wilanówi kastély a legszebb varsói kastély. Egykor a lengyel királyok nyári rezidenciája, majd főúri kastély volt. A kastélyt teljes körűen szanálták és restaurálták, így pompás barokk homlokzata régi fényében tündököl.

A kastélyt a 17. század végén Agostino Locci építőmester tervei alapján készítették. A Wilanów elnevezés olasz eredetű, a latin Villa Nova (Újváros) kifejezésből vezethető le.

A kastélyban megtekinthetőek a királyi lakosztályok, a lengyel és európai festészet részben nagy értékű remekeiből álló galéria, továbbá egy gyűjtemény a lengyel portréfestészet alkotásaiból a 14-19. századig.

Forrás: varso.vilagnezo.hu

La Valletta – erődítményei (Málta)

A nagyvilágról

Valletta, máltai nevén Il-Belt (a város) Málta fővárosa és egyik helyi tanácsa. Lakossága 6315 fő. Nevét alapítójáról, Jean Parisot de La Valette johannita nagymesterről kapta.

A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend 1530-ban kapta meg Málta szigeteit, és a Nagy Kikötő melletti Castello a marét választotta székhelyéül. Azonban már az 1560-as években javasolták külföldi mérnökök, hogy a szemközti Sceberras-félszigetre, amelynek csak a csúcsát foglalta el a Sant’Elmo erőd, erődítéseket kellene építeni, ugyanis a félsziget magasabban volt, mint Castello a mare, és a modern ágyúk már képesek voltak átlőni az öböl fölött.

1565-ben az törökök ostrom alá vették a Nagy Kikötő erődjeit (Sant’Elmo, Castello a mare, Senglea), és valóban a törökök a Sceberrasról is lőtték a túlparti városokat. Ezért amikor a Nagy ostrom véget ért, Jean Parisot de La Valette nagymester 1566. március 28-án megalapította a félszigeten az új várost, amelynek saját nevét, valamint a Città Umilissima nevet adta. Első építésze Francesco Laparelli olasz mérnök volt. A város elkészültét egyikük sem érte meg, de La Valette 1568-ban halt meg, Laparelli két évvel később. Az építkezést Ġlormu Cassar máltai építész folytatta, és végül 1571. március 18-án Pietro del Monte nagymester átköltöztette a lovagrend főhadiszállását az új városba.

A város modern megoldásokkal büszkélkedhetett, többek között földalatti vízhálózata volt, bár friss vízért egészen 1618-ig Marsa vízfolyásaihoz kellett járniuk. 1573-ban megkezdődött a Szent János-társkatedrális építése, 1574-ben megnyitotta kapuit a Sacra Infermeria, Európa egyik legmodernebb kórháza. 1615-re Alof de Wignacourt nagymester 15 kilométeres vízvezetéket építtetett a Rabat-környéki forrásoktól, ezzel a város friss vízhez jutott. A 17. század első felétől a félsziget védtelen déli részén újabb erődítések épültek, amelyek tervezőjükről, Pietro Paolo Florianiról a Floriana nevet kapták. 1676-ban orvosi iskola nyílt a Sacra Infermeria keretén belül, 1732. január 9-én megnyitotta kapuit a szigetek első színháza, a Teatro Pubblico (a mai Manoel Színház elődje). 1761-ben megnyílt az első közkönyvtár, 1769-ben megalakult Málta egyeteme, 1786-ban pedig a Matematikai- és Tengerészeti Tudományok Iskolája.

A nagymesterek a város védelmére erődök sorozatát építették a két nagy öböl partjain: Floriana (1634–1721), a Ricasoli erőd (Kalkara, 1670-től), Cospicua (1675-től), a Manoel erőd (1726-tól) és a Tigné erőd.

Forrás: wikipédia

Lisszabon – Portugália – Szent Jeromos-kolostor és Vasco da Gamma síremléke (Portugália)

A nagyvilágról

A Szent Jeromos-kolostor (portugálul: Mosteiro dos Jerónimos) Lisszabon Belém kerületében található. A fenséges épület a mánuel stílus egyik legsikeresebb alkotása és egyben Lisszabon legjelentősebb műemléki épület együttese a közeli Belém-toronnyal és a Felfedezők emlékművével. A kolostort a Belém-toronnyal együtt 1983-ban vették fel a UNESCO világörökség listájára.

Miután Kolumbusz Kristóf spanyol zászló alatt hajózva felfedezte Amerikát 1492-ben, Portugália joggal érezhette, hogy lépéshátrányba került nagy riválisával szemben. Öt esztendővel később a lisszaboni kikötőből kifutott az első olyan flotta, amelyik Indiába akart eljutni azon az útvonalon, amelyet Bartolomeu Dias megnyitott a portugálok számára.

A flotta élére egy fiatal nemesembert, Vasco da Gamát állították. 1497 decemberére hajói elérték azt a pontot, amelyen túl addig egyetlen felfedező sem jutott. Észak felé tartottak Afrika keleti partjai mentén. Mozambikban aztán megtapasztalhatták, mennyire gazdag az Indiai-óceánon virágzó kereskedelem. Arannyal, ezüsttel, fűszerekkel, gyönggyel és rubinnal megrakott arab hajókat láttak. Az arabokat hihetetlenül feldühítette a keresztények megjelenése. Még attól sem riadtak vissza, hogy megpróbálják elfoglalni a portugál hajókat. Ennek ellenére Vasco da Gamának sikerült olyan navigátort találnia, aki az óceánon keresztül elvezette őket az indiai partokig. 1498 májusában befutottak Calicut város kikötőjébe. A gazdag kikötőben senkinek sem kellettek a portugálok olcsó árui. Végül da Gama már annak is örült, hogy fűszermintákkal és a portugál királynak szóló levéllel indulhatott hazafelé, amelyet maga Calicut város legfőbb ura írt. A hazaút majdnem egy évig tartott.

Otthon igazi hősként ünnepelték, hiszen valóra váltotta Tengerész Henrik herceg nagy álmát: bebizonyította, hogy Indiába a tengeren át is vezet út. 1502-ben újra elindult Indiába, 1524-ben India alkirályává nevezte ki III. János portugál uralkodó. Vasco da Gama indiai megérkezése után röviddel meghalt, hamvait 14 évvel később szállították vissza szülőhazájába. Lisszabonban, a Szent Jeromos-kolostorban nyugszik.

Róla nevezték el Lisszabon hídját, a Vasco da Gama hidat, mely Európa leghosszabb hídja.

Forrás: wikipédia

München – Új Városháza (Németország)

A nagyvilágról

A müncheni Új városháza az egykori piactér, a Marienplatz egész északi oldalát elfoglalja. A neogótikus épületet-tömböt Georg Hauberrisser építette 1867 és 1908 között. A főhomlokzaton bajor királyok, választófejedelmek és Münchent szimbolizáló szobrok, allegorikus figurák állnak. A tér felőli homlokzat körülbelül 100 méter hosszú, a torony pedig 85 méter magas. A torony rejti Európa egyik legnagyobb harangjátékát (Glockenspiel). A több mint negyven harang 4 különböző dallamot játszik három kettedes oktávban. A harangjáték része az erkélyen megjelenő több mint 30 figura, amelyek két jelenetet elevenítenek fel. Az alsó sorban az ún. Schäfflertanz (kádártánc), a felsőben V. Vilmos bajor herceg Lotaringiai Renátával kötött házassága alkalmából rendezett lovagi tornára emlékeztet.

Forrás: wikipédia

Párizs – modern arca, La Defense (Franciaország)

A nagyvilágról

A La Défense Párizs egyik fontos, a történelmi városmagtól nyugatra elterülő üzleti központja, közigazgatásilag azonban nem része. A francia főváros Neuilly-sur-Seine negyedével határos területen a Hauts-de-Seine megyében elhelyezkedő Nanterre, Courbevoie és Puteaux osztozik. A negyed a legnyugatibb pontja Párizs 10 km hosszú történelmi, kiemelkedő jelentőségű épületekkel, és emlékművekkel jelölt útvonalának, az Axe historique-nak. Az útvonal a történelmi városmagtól, a Louvre-tól indul, majd a Champs-Élysées-n végighaladva éri el a Défense negyedet, a Diadalív érintésével.

Az útvonal végében található, mintegy 100 m magas Grande Arche, hatalmas előtere körül elterülő épületek közül számos Párizs legmagasabbjai közé tartozik. A 31,4 hektáros területen fekvő 72 üveg-acél épület – köztük 14 db 150 méternél magasabb – 3,5 millió négyzetméternyi irodájában naponta mintegy 150 000 ember dolgozik, ezzel a La Défense Európa legnagyobb üzleti negyedének számít.

A terület a nevét egy szobor, a La Défense de Paris (Párizs védője) után kapta, ami 1883-ban épült, megemlékezve a katonákról, akik Párizst védték a porosz–francia háború ideje alatt. Az elnevezés a látogatókat rendszeresen megtéveszti, gyakran feltételezik, hogy ez valami fajta katonai terület, vagy intézmény.

Forrás: wikipédia

Máriazell – Bazilika (Ausztria)

A nagyvilágról

Máriazell egy darab otthon a magyarok számára – ez volt többször visszatérő gondolata P. Karlnak, a máriazelli bencés kolostor superiorának, aki főpásztorukkal, Erdő Péter bíborossal zarándoklatra érkezett fiatal esztergom-budapesti megyés papokat fogadta.

Valóban, Máriazell egy darab magyar föld az Alpokban, hisz a szentély egyik alapítója Nagy Lajos magyar király. Bár a kegyszobor az Anjou-király uralkodása idején már századok óta állt egy egykori bencés testvér cellájában – innen a név: Máriazell –, mégis csak a XIV. században épült meg a gyönyörű gótikus kegytemplom. A magyar uralkodó így adott hálát a Szűzanya segítségéért a bolgárok fölött aratott győzelem után. Ekkor ajándékozta Nagy Lajos a máriazelli szentélynek híres kegyképét is, amelyhez – a szoborhoz hasonlatosan – sok csoda, gyógyulás kötődik. A kegykép most a kincstárban látható, egy olyan oltáron, amely török-keleties sátrat formáz, a győztes csata emlékére. Régi szokás szerint naponta egy magyar zarándokcsoport misézhetett a kegykép előtt.

A magyar zarándokok sora töretlen volt a századokon át – ahogy a környező népek fiaié is, akik nem egyszer meglepődnek azon, hogy a kegytemplom előtt két szobor áll, de egyik sem osztrák férfit mintáz. Egyikük egy morva herceg, másikuk pedig a magyar király, Nagy Lajos. Az ezüst míves kegyoltár rácsán is felfedezhetjük jobboldalt Szent István koronáját – hisz az oltárrács készítője, Mária Terézia is viselte Szent István és Nagy Lajos utódaként ezt a koronát. Ez a kötődés, a szentély magyar jellege az oka annak is, hogy amikor a templom barokk átépítése folyt, meghagyták – minden építészeti és esztétikai érv ellenére – a Nagy Lajos által építtetett gótikus központi tornyot. Így eshetett meg, hogy a bazilikának jelenleg három tornya van: egy XIV. századi gótikus középen s két XVIII. század két oldalt, mintegy közrefogva a középsőt.

A XIX. században is jeles esemény helyszíne volt a máriazelli bazilika: Scitovszky János hercegprímás nemzeti zarándoklatot vezetett a Szűzanya kegyszobrához. A sokezres esemény emlékére Scitovszky bíboros ezüst emlékszobrot készített, amelynek eredetije Máriazellben, kicsinyített mása Esztergomban található mind a mai napig.

Végignézve a fogadalmi képeket és a csodákat elbeszélő képeket, megdöbbenünk, hány és hány magyar feliratú, magyar témájú található közöttük. Az oldalkápolnák sora pedig magyar szentekről: Istvánról, Imréről és Lászlóról. Egyikükben nyugszik mind a mai napig Szelepcsényi György esztergomi érsek, magyar prímás, aki még Nagyszombatból irányította egyházmegyéjét. Latin nyelvű sírfelirata napjainkban is látható, olvasható a kápolna falán. 1975-ben ide temették el ideiglenesen Mindszenty József bíboros, hercegprímást is – akinek infulája, püspöksüvege a mai napig megtalálható a bazilika kincstárában, amelynek igen becses, drága költségen nemrég restaurált darabjai a Hollós Mátyás király illetve Szelepcsényi György prímás által adományozott miseruhák is.

Máriazell egy darab otthon a magyarok számára – így volt ez századokon át, s így van ez ma is. A vasfüggöny lehullása után újra indultak a zarándoklatok, de egyelőre sajnos messze nem oly intenzitással és oly sok résztvevővel, mint a környező országokból: Szlovákiából, Szlovéniából, de mindenekelőtt Ausztriából és Horvátországból; pedig a magyarokat még magyar zarándokház, a Korda-heim is várja. Ne feledjük el, hogy van egy darabka otthonunk az osztrák Alpok között, ahol a máriazelli Szűzanya mindig hazavár bennünket, magyarokat!

Dallas – A modern világváros – (USA, Texas)

A nagyvilágról

Dallasról az ismétlődő Dallas film apropóján.

A szerző fotográfus 10 évvel ezelőtt járt, fotózott, kiállított a világhírű városban.

Dallas utcáin valódi fotósélmény volt a séta, különösen hogy a sorozat, a világhírű TV- filmsorozat képeit (utcáit, épületeit, hangulatát) láthattam magam előtt élőben, ezt most megosztom Önökkel.

Talán a Jockey Ewing szerep – (Larry Hagman – Kránitz Lajos magyar hangjával) és az alakítás volt a legemlékezetesebb, az egész Story az ami a város igazi ismertségét, világhírét jelenti mindenki számára.

MAGAM IS A LEGTÖBB RÉSZT MEGNÉZTEM ÉVTIZEDEKKEL EZELŐTT A DALLASBÓL.
(még a Southfork Ranc- ra is elvittek a vendéglátók…)

Erre emlékezve ajánlom e pár fotót a városról – amely igazi amerikai modern világváros, Jockey városa.

BAGYINSZKI ZOLTÁN

Dallas az USA Texas államának északkeleti részén fekvő városa.

Lakosainak száma meghaladja az 1 200 000-et, amivel az USA kilencedik legnépesebb városa. Dallas ezenkívül a legnagyobb városa a még Fort Worth, Arlington, Denton, Plano és egyéb más nagyobb települések által közre fogott agglomerációnak. A térség több mint 5 800 000 lakosával egyben az ötödik legnépesebb agglomeráció az USA-ban.

Dallas a 1960-as, 70-es években indult rendkívül gyors fejlődésnek, a 2000-es évekre az USA meghatározó közlekedési csomópontjává vált, és fontos pénzügyi és IT-központ is.

Belvárosát magas toronyházak uralják, melyek nagy cégek irodáinak adnak otthont, itt érdemes felkeresni a Reunion Tower-t, melynek tetején elegáns étterem működik, innen csodálatos kilátás nyílik a városra és az azt körülvevő vidékekre. Érdemes végigmenni a város fő utcáján a Main Street-en, mely Dallas kereskedelmi központja, és ellátogatni a West End negyedbe, amely a város szórakoztató és pihenő központja, számos mozival, színházzal, bárral és éjszakai klubokkal. Finom ételeket fogyaszthatunk a Deep Ellum negyed elegáns éttermeiben, és megpihenhetünk a csodálatos Thanks-giving Square-en, ahol gyönyörű szökőkutak és virágos kertek várják az arra járókat.

Keressük fel a város múzeumait, a Dallas Museum of Art-ot, mely egy csodálatos művészeti gyűjteményt mutat be, és a Sixth Floor Museum-ot, mely a Kennedy gyilkosságról szól, John F. Kennedy-t a városban lőtték el 1963. november 22.-én.

Fantasztikus élményben lehet részünk, ha felkeressük a város népszerű parkjait, a Mountain Creek Lake Park-ot, ahol egy gyönyörű tó partján pihenhetünk, és a Fair Oaks Park-ot, ahol koncertek és színházi előadások zajlanak, valamint itt található az elbűvölő Dallas Arboretum and Botanical Gardens.

Forrás: wikipédia, usatravel.hu

Berlin – Reichstag (Németország)

A nagyvilágról

A Reichstagot 1894-ben nyitották meg Berlinben, és egészen az 1933-as tűzvészig a Német Birodalom parlamentjeként működött. 1999 óta újra a német törvényhozás otthona, miután a világhírű építész, Norman Foster tervei alapján újjáépítették. Küldetését homlokzatán a felirat hirdeti: „Dem Deutschen Volke”, azaz: „a német népnek”.

A mai német parlamentet Bundestag néven ismerjük, így határolva el elődjétől. A Reichstag mind a Német-római Birodalom, mind a nemzetiszocializmus alatt Németország törvényhozó szerve és épülete volt. A mai terminológiában a “Reichstag” jelenti magát az épületet, a “Bundestag” pedig Németország törvényhozó testületét.

Fotó: junior Bagyinszki Zoltán

Forrás: wikipédia

Madeira – Botanikus/Trópusi kert (Portugália)

A nagyvilágról

A felvonó végállomása és a Miasszonyunk temploma között található a Trópusi kert néven is ismert botanikus kert (Jardim de Monte Palace).

Nyitva: H–Sz: 9:00–18:00; belépő 10 euró (ezért jár egy pohárka Madeira is).

Története
Charles Murrey madeirai angol konzul valamikor az 1700-as években vásárolta meg az ingatlant, amit takaros villává alakíttatott át. Később ezt Quinta do Prazer néven kezdték emlegetni.

A 19. század második felében a quinta többször is gazdát cserélt; a sziget leggazdagabb családjai nagyra értékelték a város központjától kellőképp távol álló úri lakot. 1897-ben Alfredo Guilherme Rodrigues vette meg a birtokot, és a Rajna partján látott paloták mintájára jelentősen kibővíttette az épületet, amit idővel szállodává alakítottak: ez lett a Monte Palace Hotel. A szálloda fő vonzereje a panoráma volt: a lakók pillantása előtt feltárult a teljes Édeskömény-öböl, benne Funchallal. vendégei többnyire a szigetre látogató portugál és külföldi előkelőségek voltak. Amikor a tulajdonos 1943-ban meghalt, örökösei nem akarták tovább üzemeltetni a szállót, és azt eladták a Caixa Económica do Funchal banknak. A bank 1987-ben adta el az ingatlant José Manuel Rodriguez Berardónak, aki bevitte a vagyont az általa létrehozott José Berardo Alapítványba. Az alapítvány nemcsak a kert növényzetét bővítette, de a főépületet is felújította.  (tovább…)