Kerékpárral a Duna mentén – Pozsonyból Budapestre

Határon belül - 93.000 km2

 1.nap

Reggel a Népligetben felszálltam a buszra, amely kevesebb, mint 2,5 óra alatt elérte a kiinduló pontot. Ott rendbe szedtem a cuccaimat, majd elindultam a 3 napos túrámra. A Duna partjáról az UFÓ alatt kapcsolódtam be a kerékpárútba. Kiváló minőségű aszfalton kezdődött a túra. Szépen haladtam, mondhatni faltam a kilométereket. Szerencsémre végig hátszelem volt. A bicaj tökéletesen működött. Pozsonyhoz közel még nagyon sok bicajossal találkoztam, ráadásul nagyon sok versenybringás előzött meg, komoly gépekkel, sebességgel. Közben folyamatosan figyeltem a tájat, ami elég változatos volt egészen addig, amíg elértem a kiegyenesített folyóágyat. Onnantól hosszú kilométereken át semmi változatosság. Közben azért bőven voltak pihenőhelyek, esőbeállók és jó pár büfé is. Nagyjából 2 óra tekerés után értem el a Bősi vízerőműhöz, ott kellett először lemenni a gátról. Majd ott megkerestem a Nimród éttermet, ahol egy finom napi menüt ettem. Egy óra pihenés után indultam tovább, egészen Csicsóig. Az erőmű után szinte teljesen egyedül voltam, alig-alig találkoztam valakivel, viszont a táj változatosabbá vált. Az út minősége végig rendben volt, viszont Medvés előtt volt egy 4km-es szakasz, amely salakos, murvás volt. De végig tekertem rajta. Nemsokára megálltam egy emlékmű előtt, ahol 1965-ban átszakadt a gát. Végül elértem a csicsói leágazáshoz, onnan még vagy 2,5km-t tekertem a panzióig. Miután megpihenten, kicsit sétáltam a településen, majd egy jót vacsoráztam. Este még meccsnézés, majd lélekben készültem a másnapra😊

2.nap

Kiadós és finom reggelivel indult a nap, majd 9 körül bicajra pattantam, hiszen ezen a napon nagyobb táv volt tervezve, mint pénteken. Kicsit izgalmasabban kezdtem a tekerést, mert nem mentem vissza a gátra, ahonnan jöttem, hanem faluszéli mellékúton haladtam keleti irányba egészen egy műútig. Azon az úton tekertem vagy 3km-t, majd megláttam a gátat és visszatértem a tervezett útvonalra. Pár kilométer után éreztem a combjaimat, de nem álltam meg, hanem mentem tovább, s az érzés el is múlt pár perc alatt. Az első fél órában nem találkoztam senkivel. Közben faltam a kilométereket. Változatos volt a táj, sokféle fa, a Duna hol közelebb, hol távolabb folyt. Az alacsony vízállás miatt sok helyen homokpadokat is láttam. Ami érdekes volt, hogy a forró bitumenen nagyon sok szöcske, sáska „napozott”, ahogy a közelükbe értem ugráltak jobbra-balra, de többen a küllőim között végezték aznap. Nem is értettem, hogy miért felém ugráltak… Hamarosan beértem Komáromba. Ott azért már nagyobb volt a bicajos, görkoris, kutyasétáltató közösség. Az út bevitt a városba és jobbra-balra tekeregtem, de tudtam az utat😊. Megálltam Csokonai Vitéz Mihály szobránál, ahol két helyi úriemberrel beszélgettem, s tudtam meg ezt-azt a kerékpáros turizmus és a sör összefüggéséről😊. Majd tovább indulván hamarosan elértem a Vág partjára, ott áttekertem a hídon és hamarosan ott mentem tovább a Duna parton. Érdekesség, hogy éppen egy motorcsónak versenyre készültek elő az ártérben. Sok extra gépet láttam még a szerelőbakon. Egyre melegebb lett, ahogy emelkedett a nap az égen, ezt éreztem a kezemen is, hiszen előző nap egy picit lepirult a kezem és a combom😊. Pár kilométerrel keletebbre megálltam megnézni egy római kori épületmaradványt, amelyet vagy 8-10km-rel arrébb egy modern római katonai torony követett. Ezen a szakaszon is voltak pihenőhelyek rendesen. Ami érdekes, hogy Dunaradvány volt az első olyan település, ahol konkrétan el kellett hagyni a gátat és vagy 4km-n keresztül a közúton/településen tekerhettem tovább. Hamarosan visszatértem a gátra és egyszer csak egy futó jött velem szembe, eléggé kitikkadva, hiszen meleg volt és erősen tűzött a nap. Utána jött a következő, akin már rajtszámot is láttam. S ez így ment a következő negyedórában, ami érdekes volt, hogy szerintem valamilyen szenior futóverseny lehetett, mert mindenki 50+-os volt… Ahogy telt az idő és nagyjából féltávnál éreztem, hogy most már pihenni és enni is kellene valamit. A bitumenen fel volt fújva egy közeli büfé, meg is álltam Karván, ahol volt egy torony, ahonnan szét lehetett nézni a Dunára és Magyarországra. A hűs fák alatt több kerékpáros is pihent. Én egy bablevest ettem, mert a kínálat eléggé szegényes volt. Ami érdekesség volt itt, hogy parkolt a büfé mellett egy hatalmas bicaj (36 colos kerekekkel), amit ki lehetett próbálni, olyan turistafogás gyanánt. Itt is történt egy érdekesség, mert megérkezett egy 8-10 rekuból álló csapat, azaz fekvőkerékpárok. Beszélgettem a bicajosokkal és közelebbről is megnézhettem ezeket a masinákat. Egy kis pihenés után tekertem is tovább, s vártam a pillanatot, amikor újra el kell hagyni a Dunát, mert Párkány előtt 2 településen is keresztül vitt az út. Alsórendű utak, illetve szélesebb járdák biztosították, hogy az ember biztonságban érezze magát. Közben feltűnt a távolban az Esztergomi bazilika is, itt már éreztem, hogy egyre közelebb a nap vége. Amit ki kell emelni, hogy nagyon jól ki volt jelölve végig a kerékpárút, egyszer sem tévedtem el! Plusz érdekességként megemlítem, hogy nagyon sok sátrazó, lakókocsis volt hosszú kilométereken át. Kisebb-nagyobb társaságok pihentek, horgásztak, bográcsoztak – élvezték az életet a Duna partján! Izzasztó tekerés után beértem Párkányba, ahol felmentem a hídra és a szokásos bazilika fotót én is elkészítettem, majd irány a sétáló utca, ahol a helyi cukrászdában jóízűen elfogyasztottam 2 süteményt üdítővel😊. Innen már csak 9km volt Kovácspatak, viszont ezt a szakaszt szintén a közúton kellett megtenni, ahol már nagyobb volt a forgalom is. Ami részben köszönhető volt, hogy éppen ott és akkor zajlott egy Oldtimer autós csillagtúra, s pont erre a szakaszra esett egy ellenőrző pont is. Végül megérkeztem a panzióhoz, ez az út 20km-rel volt hosszabb, mint a pénteki etap. Az ellátás itt is tökéletes volt. Vacsora után még lesétáltam a Duna partra és megáztattam a lában vízben. Este rejtvényfejtés, zenehallgatás, de a meccsre már nem maradt erőm…

3.nap

Vasárnap egy újabb kiadós reggelit követően indultam neki az utolsó szakasznak. A határ mindössze 8km-re volt a szállástól. Az Ipolyt rossz volt látni, alig volt benne víz, s ami volt az is tiszta békanyál, nem volt szép látvány. Hamar betekertem Szobra, s onnan hazáig már az ismert útvonalon tekertem végig, csak most az ellentétes irányba. Ami számomra jó volt, hogy Vácig nem sütött a nap, így a bőröm egy kicsit jobban érezte magát😊. A Sződligeti Sportteraszon álltam meg egy frissítő erejéig. Előtte, utána végig nyugodt tekeréssel haladtam a cél felé. Ahogy átértem a vasúti hídon a Budai oldalra, el kezdett cseperegni az eső és komoly szembeszél kerekedett. De az egész kb. 2 percig tartott. A legkomolyabb lassulás, elakadás a turisták által látogatott szakaszon: Gellért-hegy, Várkert bazár – történt. Minden probléma, technikai gond nélkül zajlott a túra. Egy nagyon tartalmas és szép élménnyel gazdagodtam!

Összesen 256km-t tekertem, napi átlag 85,3km és 20,7km/h volt az átlagsebességem. Szerencsére komoly emelkedő, lejtő nem volt sehol. Ami érdekesség volt számomra, hogy minden nap 3 liter felett volt az a folyadékmennyiség, amit kiizzadtam magamból😊!

Fotó – szöveg- tekerés : Junior Bagyinszki Zoli

 

Hozzászólás tiltva.