Egy ideje jobban figyelek a felhők jelenlétére, tudatosan keresem, fotózom az érdekes formákat, színeket, hangulatokat, amiket rajzolnak az égre.
Több száz felvételből válogattam most a hegyekhez kapcsolódó szépségeket. Még két témakörben következnek a vizek felett és a csak a felettünk lebegő, száguldó (a kupolában látható) természeti alkotások. Ezek is hamarosan láthatóak lesznek. Szupercellák nélkül…
A gyűjtőmunka közben találkoztam a gyulai könyvtárban a simonyifalvai Brittich Erzsébettel, akitől egy felhő témájú saját verset hallottam. Tudtam, most jött el az idő, együtt kell bemutatni a képeket és a lírát. Ebben hamarosan meg is állapodtunk, és ezt most bemutatjuk Önöknek.
Bagyinszki Zoltán
Felhő felhő hátán
felhő felhő hátán
hajnaltól torlódott
mocskos hamuszínű
ócska rongyként lógott
aztán súlyos ólom-
pajzs gyanánt szétterült
mintha agyonnyomna
fejünk fölé feszült
minden perc és óra
álmosan cammogott
lassan lassan minden
szürke ólomból volt
majd az ólompajzsra
acél penge hágott
s az alkonyi égre
ezüst léket vágott
és a lemenő nap
a nagy kolorista
a szürke felhőket
festékkel beszórta
széles ecsetjével
húzott bele kéket
meg ragyogó türkizt
és ízzó fehéret
aranysárgát lilát
lángoló narancsot
néhány haragvörös
belógó pamacsot
csillogó gyöngyházat
lenge selyemfátylat
zöldes messzeséget
sötétlila árnyat
puha barna bársonyt
hamvas szilvakéket
s a felhők szélére
rubinból szegélyt tett
pár pillanat volt csak
és amire kész lett
feledtette velem
az ólomszürkeséget
Brittich Erzsébet