Máramaros fatemplomai néven 1999-ben vált a Világörökség részévé 8 Máramaros megyei fatemplom. A 17. – 18. században épült templomok a karcsú tornyaikkal a havasi építészet jellegzetes példáját képviselik. A megye kilencvenhárom műemlékké nyilvánított temploma közül azokat választották, amelyek a legreprezentatívabbak építészeti, építéstechnikai és festészeti szempontból:
* Barcánfalva, Szűz Mária Bemutatása templom – 1720
* Budfalva, Szent Miklós-templom – 1643
* Desze, Szent Piroska-templom – 1770
* Jód, Szűz Mária Születése templom – 18. század közepe
* Nyárfás, Szent Arkangyalok temploma – 1796-1798
* Sajómező,Szent Piroska-templom – 1604
* Rogoz/Magyarlápos, Szent Arkangyalok temploma – 1663
* Dióshalom, Szent Arkangyalok temploma – 1767
A templomok sajátos szintézist képviselnek a kelet- és nyugat-európai fő építészeti stílusok között: a bizánci alaprajzhoz gótikus forma társul. Az építmények fából készültek, hagyományos technikákkal és anyagismerettel.
A Dióshalmon található fatemplom 1766-ban épült, és a “Mihály és Gábor szent arkangyalok” nevet viseli. Az épület belső festése 1783-ban készült el, a szentélyt egy Ştefan nevű, a belső teret egy Stan nevű festő készítette, míg az előteret valószínűleg ez utóbbi tanítványa festette.
A XIX. században az előtér elé egy kétszintes, árkádos, faragott díszítéssel ellátott pitvart építettek a hívők létszámának növekedése miatt.
A templom tornyának magassága eléri az 54 métert, amivel az UNESCO-nál listázott erdélyi fatemplomok között a legmagasabbnak számít. Méreteit csak a Barcánfalvi Kolostor új építésű templomának magassága haladja meg.
Forrás: wikipédia