A Nemzeti Színház kivitelezése, Siklós Mária építész tervei alapján 2000. szeptember 14-én kezdődött, és rekord gyorsaságú kivitelezés eredményeként, alig 15 hónap alatt készült el. 2002. január 2.-tól megkezdődhettek a március 15-i színházavató előadás próbái, a művészek birtokukba vehették az épületet. A színház funkcionálisan három részre tagozódik. Az épület központi része a közel kör alaprajzú nézőteret és stúdiószínpadot magába foglaló épületrész. Ezt veszik körbe a közönségforgalom helyiségei, valamint a nagyszínpadot "U" alakban szegélyező üzemi szárny. A színházat parkosított terek ölelik körül, melyek sajátos mikroklímájukkal az épület szerves tartozékai. Az épület területe szabadtéri színpaddal együtt 20.844 négyzetméter. Az előcsarnokba belépő néző teljes magasságában érzékelheti a közönségforgalmi rész térszerveződését.

A színházi hossztengely jobb és baloldalán a körfolyosó külső falát ívesen követő egykarú lépcső vezet a különböző szintekre. A gyalogos közlekedést két panoráma felvonó egészíti ki, az előcsarnoki üvegfalat két oldalon záró pilonok tömbjei előtt. A földszint nézőtér alatti területén, a központi kialakítású ruhatár található. Az I. emelet a büfé szintje, míg a II. és III. emeleten kialakított tér galériaként biztosít kilátást a Duna-partra és budai hegyek panorámájára.

A nagyszínház 619 férőhelyes, a nézőtér bejáratai az I. II. és III. emeleti szintek körfolyosóiról nyílnak. A nézőtér lényegében kétszintes, a lépcsősen emelkedő "földszinti" nézőtér kétszekciós kialakítású. A második emeleti bejáratok három páholyt fognak közre a nézőtér hátfala mögött - középen a díszpáhollyal.

A harmadik emelet a karzat szintje, ahol a bejáratok között a technikai szobák kaptak helyet. A nézőtér mennyezetét, egy ovális kupola zárja. A nézőtér alapvetően a hagyományos keretes színpados tér jól működő tradícióit őrzi, de kiegészül és összeépül a kor elvárásai szerinti kialakításokkal. 

A főszínpad 24x17,90 m alaprajzi méretű és 28 m (külső) magasságú. A színpadnyílás - merev keretes - 12 méteres szélességi és 6 - 7,87 m magassági mérettel. A színpad a nézőtér irányába 3,60 m legnagyobb kinyúlású íves előszínpaddal egészül ki. A főszínpadhoz 15x15 méteres hátsószínpad és a rendezői baloldalon 18x15 méteres oldalszínpad kapcsolódik 7 m tiszta belmagassággal.

A nézőtér feletti terület a színház archív jelmezeinek tárolására ad lehetőséget. A stúdiószínház a földszinti előcsarnok és a nézőtér alatti szintre került, mely a korszerűség követelményének megfelelően tetszőlegesen variálható: terének közepén egy 12x12 méteres, elemekből álló padlóba süllyeszthető mozgatható pódiumos plató alakítható ki.

A nézők számára kb. százötven, áthelyezhető férőhelyet terveztek. A színház Duna felöli oldalán helyezkedik el az úgynevezett szabadtéri színpad, melynek nézőtere a színházat körbevevő park szabadtéri - fedett - lépcsőről közelíthető meg. A színdarabok előkészítését a színpadon kívül három próbaterem is szolgálja, a második, a negyedik és az ötödik emeleten. Ezen kívül a negyedik emelten található a hangstúdió, amely hangfelvételek készítésére is alkalmas. Az épület üzemi szárnyában található - többek között - könyvtár és az archívum, és itt került kialakításra az "L" alakú teraszos, panorámás színészklub.
 

A Pesten építendő Magyar Nemzeti Színház tervezgetése hosszú időt ölelt fel, már a 18-19. század fordulóján tekintélyes gondolkodók tartották fontosnak, hogy az ügy mellett hangjukat hallassák (például Kazinczy Ferenc). Magát az épületet Pest vármegye alispánja, Földváry Gábor határozott intézkedésének köszönhetően a Grassalkovich Antal által a Kerepesi úti (a mai Rákóczi út 1.sz., az Astoriánál) telken kezdték építeni 1835-ben, és 1837. augusztus 22-én nyitották meg Pesti Magyar Színház néven. 1840-ben állami tulajdonba került az intézmény, s egyben felvette a Nemzeti Színház nevet. 1875-ben az épületet átalakították. 1893-ban úgy határoztak, hogy új, korszerű Nemzeti Színházat építenek, amely a korszak követelményeinek maradéktalanul megfelel. 1908-ban az intézmény „átmenetileg” a Blaha Lujza téri Népszínház épületébe költözött. 1913. év szeptemberében megkezdődött a Kerepesi úti Nemzeti Színház bontása és felújítása, de az I. világháború miatt a fejlesztések, építkezések leálltak.

A Blaha Lujza téri épület lebontásáról 1963-ban döntöttek, mivel az épület állapota jelentősen leromlott, felújítása hatalmas összegeket igényelt volna, valamint a tervezett metrónak is útjában állt. A színház 1964-ig itt működött, majd 1965. április 23-án az épületet felrobbantották. A társulat átköltözött a mai Thália Színház épületébe, a Nagymező utcába, két évvel később pedig a volt Magyar Színház épületébe, a Hevesi Sándor térre, egy hosszúra nyúlt átmeneti időre. A színház egyes időszakokban több játszóhellyel is rendelkezett, többek között a Petőfi Sándor utcai egykori Belvárosi Színház és Várszínház is ezek közé tartozott. 1982-ben önálló társulat szerveződött – több "nemzetis” művész kiválásával – Budapesti Katona József Színház néven. A teátrum 2000. szeptember elsejéig, a Duna-parti építkezés megkezdéséig viselte a Nemzeti Színház nevet.

Forrás: wikipédia.hu, nemzetiszinhaz.hu