Új képekkel!

Eszék város lényegesebb részét, félkör alakú tornyokkal ellátott, kőfalakkal és a Dráva vizével elárasztott, széles sáncokkal övezték. A város magja körül, déli és nyugati irányban, egy kevésbé jelentős településrész alakult ki, melynek védőövét, helyenként félkör és négyzetes tornyokkal ellátott paliszád alkotta.

Az eszéki várkastélyt a XV. században említik meg (1472-ben, de lehet hogy már 1460-ban is). A XIV. századtól, sőt az egész XV. századon át, a vár és a település tulajdonosai a Kórógyiak voltak. 1526-tól, 1687-ig a törökök kezén volt, majd a visszafoglalása után, 1712. és 1719. között felépítették az Erődöt - egyike az ország legnagyobb erődítményeinek - melynek nagy része máig fennmaradt. A középkori várából, csekélyke nyomokon kívül, mára semmi sem maradt fenn.

A vár alkalmas 30.000 katona befogadására, többszörös bástyák veszik körül, melyeken kivül szép sétányok terülnek el. A katonai hatóságokon kivül 90 magánház, a ferenciek kolostora, a főgimnázium, főreáliskola, katolikus plébánia, posta- és táviróhivatal a várban van.

A vár felújítása, rögtön a törökök elűzése után megkezdődött. Az első modernizációs terveket, Megrini hadiépítész dolgozta ki, aki elkészítette a fennálló állapotok felmérését is. A tervezetén a leglényegesebb újítás az volt, hogy az addigi állapotokhoz képest, a várostól keletre lévő magaslatot is biztosította: erről Megrini egy szarvművel (Hornwerk) gondoskodott. A vár további részeinek védelmére, a fennmaradt török erődítések elé, bástyákat és háromszögletű kiugrásokat készíttetett.

Megrini terveinek csak egy részét építették ki, mégpedig úgy, hogy a törökkori erődítések köré, nyilvánvalóan ideiglenesnek tekintett, bástyás védőövet emeltek, de ezen kívül elkészült a tágas szarvmű is. M. Kaisersfeld építész - aki 1690-ben tevékenykedett - készítette el azt a jelentős tervezetet, mely alapján Eszéket, egy modern erőddé alakították át. Ez a tervezet azt ábrázolja - amellett, hogy megtartotta a törökkori erődítéseket - hogy a nagyobb hatékonyság érdekében, a Dráva partjára két fél-bástyát, míg a város déli oldalára, három bástyát emeltek, továbbá gondoltak egy kisebb és új erődítményre a Dráva túl partján is, melynek hídfővédelmi szerepe volt. A tervezet szerint, az itteni híd jóval keletebbre volt a törökkoritól. Gondoskodtak egy alacsonyabb, fléche kialakításáról is.

Az eszéki erőd védőövének általános visszaszorulására, az I. világháború után került sor, míg nem mára, csak egyes részei maradtak fenn. Dráva partján, még áll a nagy tömegű Eugén bástya, valamint az alaperőd testének az északkeleti része. Az erődöv északnyugati, nyugati, déli és keleti részét elegyengették és csak a helyenként még létező terepegyenetlenségek jelzik az egykori maradványokat (pld. az erődtől nyugatabbra kialakított városi parkban). Az erőd déli és keleti oldalán fekvő egykori bástyák helyét, ma egy egyenes vonalú, modern autóút szeli át. Valamivel több maradt fenn a Dráva másik oldalán álló koronaműből, melynek még ma is áll a keleti fél-bástyája és a szomszédos kötőgátak részei a kazamatákkal, valamint a középső bástyája. A koronamű nyugati részének maradványai ennél szerényebbek, sőt a pajzsgátakból sem maradt fenn semmi.

Forrás: MEK.OSZK Pallas Nagylexikona