Tihany - (Csárdás) Étterem és Múzeum, Kossuth u. 20.

A falu szívében, az Apátság parkolója mellett egy tornácos parasztházban csárda jellegű ételekkel, balatoni halkülönlegességekkel, szabadkéményes konyhamúzeummal várják vendégeiket.

A volt lakóház 1862-ben épült, szabálytalan alakú telken, fésűs, utcavonalas beépítéssel. Kőfalazatú, nyeregtetős, nádfedésű épület. Helyiségei részben pórfödémesek, részben boltozottak. Szabadkéményes konyhájában hasábkemence, utcai szobájában cserépkályha áll. Az épület legismertebb részlete az oldalhomlokzati oszlopos lopott tornác. Utcai homlokzata kétablakos, vakolatkeretelt. Oromzatán az építés évszáma, monogram és kereszt látható.

A múzeum Csongrád védett műemléki részén, az egykor halászok és kubikosok lakta Belsőváros területén található. Az épületegyüttes tulajdonképpen egy telken álló két, különböző karakterű épület.

Az "öregház" a XIX. század végéig kedvelt és elterjedt berendezést, a festett bútorokat mutatja be, szabadkéménnyel a konyhában. A "nagyházban" egy módosabb gazda szobáját tekinthetjük meg az 1930-as évekből. E tiszta szobát mindennapos alvásra és lakásra már nem használták. A lefedett mennyezetű konyhában főztek, laktak és ott is aludtak. Az udvaron lévő kamrában gazdasági eszközöket mutatnak be.

Forrás: vendegvaro.hu

Az alsóállású, vízszintes meghajtó kerekű, klasszicista stílusú szárazmalom 1836-ban épült, és egészen 1962-ig működött - legtovább az országban. Zsindellyel fedett épülete keringősátorból és malomházból áll. A forgó mozgást, az energiát lovakkal oldották meg. Egyszerre több lóerő biztosította a malom működését.

A szarvasi szárazmalom ókori eredetű, Magyarországon a XIX. század közepéig legelterjedtebb malomtípus egyik utolsó képviselője. A XIX. század végéig kenyérgabonát őrlő lisztesmalom volt, majd a gőzmalmok elterjedése után köleshántoló- és darálómalommá alakították át. A XX. század elejéig gabonát, majd 1962-ig kását őröltek benne. 1973-ban felújították, és egysátras formáját rekonstruálták. Sisa Béla építőművészész tervezte a műemléki rekonstrukciót.

Feked egy község Baranya megyében, a Mohácsi kistérségben.
Baranya megye északkeleti részén, szelíd dombokkal övezett völgyben,ott ahol a Kelet-Mecsek lankái a Geresdi dombságba simulnak, a már használaton kívüli Pécsvárad–Bátaszék-vasútvonal mellett fekszik.
Nevét, Feketh néven egy Árpád-kori okmányban, majd a 1372-ben kelt irat szerint, a cikádori cisztercita apátság birtokai között is említik. Valószínű, hogy a török hódoltság előttig mindvégig – lakott település volt.
A törökdúlás a községet teljesen megsemmisítette.
Az újratelepítés 1702-ben vette kezdetét. A telepesek a németországi Fulda környékéről származtak, és katolikus vallásúak voltak. A lakosság túlnyomó része napjainkban is német ajkú. 2001-ben lakosságának 24%-a német nemzetiségűnek vallotta magát, a töbiek magyarnak.

A falu arculatát meghatározza a század első harmadában épített parasztházak sora, a homlokzatok különleges kiképzése, az esztergált faoszlopos tornácok, a színes üvegablakokkal díszített nagyon keskeny és magas utcai bejárati ajtók kölcsönöznek rendkívül értékes látnivalót ezeknek az épületeknek.

Forrás: wikipédia, feked.hu

Tamási Áron (született: Tamás János) (Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

Kisbirtokos, sokgyermekes székely földművescsalád gyermekeként született 1897. szeptember 20-án Farkaslakán. Apja Tamás Dénes, földműves, anyja Fancsali Márta. Kilencéves korában pisztollyal ellőtte a bal hüvelykujját, ezért a szülők úgy határoztak, hogy taníttatni fogják, mert nem lesz képes elvégezni a gazdasági munkát

1966. május 26-án hunyt el Budapesten. Kérésére szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Tamási Áron szülõháza (Nagy u. 238.): emlékmúzeumnak rendezték be, ahol az író személyes tárgyai, pályafutásának emlékei láthatók. A múzeum vezetõje és gondnoka az író öccse, Tamási Gáspár volt - aki egyébként szintén kiváló író (közismert mûve: "Vadon nõtt gyongyvirág") -, ma az író húga, Tamási Erzsébet fia a gondnok. A ház közel 150 éves, hagyományos székely ház: zsindelyes, faboronás.

Itt látható a sírja a templomkertben, melynek sírkövét Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor erdélyi szobrászok alkották. A kövön ez a felirat olvasható:

„Törzsében székely volt, fia Hunniának
Hűséges szolgája bomlott századának.”

Forrás: wikipédia, farkaslaka.ro