A magyarországi románok első, és mindezidáig egyetlen tájháza 1984-ben nyílt meg a Békés megyei Kétegyházán, a Kossuth u. 68. szám alatt.

A házat Ávrám Péter, 20 holdas gazdálkodó építette a 19. század derekán. A ház az 1920-as évekig volt az Ávrám család tulajdonában. Ekkor került Nikula Mihály tulajdonába, aki hozzáépítésekkel megnagyobbította, s ezáltal meg is változtatta a lakóház szerkezetét. A ház hátsó, nyári konyhát, kamrát és istállót magában foglaló része már a hozzáépítés eredménye. A tájházzá alakítás során a szakemberek megszüntettek minden olyan elemet, amely a korábbi átépítésekből adódott.

Rekonstruálták a nádtetős épület 1950-es években elbontott szabadkéményes tüzelőberendezését, valamint a gazdasági udvar építményeit. Megmaradtak viszont az 1920-as átépítés időszakából való hozzáépítések (nyári konyha, kamra, istálló), valamint a nyolc, hasáb alakú téglaoszloppal tagolt, félig zárt, tégla burkolatú, fakönyöklős hosszanti tornác. Az utcai homlokzatának eredeti állapotát az oromzat szimmetriatengelyében elhelyezett egyetlen hatszemes ablak visszaállításával oldották meg.

Az 1920-as évek román középparaszti lakáskultúráját reprezentáló berendezési tárgyak egy része eredetileg is a ház berendezéséhet tartozott, legnagyobb része helyi gyűjtés eredményeként került a tájházba.
A hátsó szobában található sarokpad helybeli asztalosmester munkája, a festett kelengyés láda a Sebesi-gyűjteményből került a házba.

A tisztaszoba a románok körében is sokáig megőrizte eredeti funkcióját. Itt fogadták a vendégeket, itt ünnepelték az év jeles ünnepeit, itt feküdt a gyermekágyas asszony és itt ravatalozták fel az elhunytat.
Maguk a berendezési tárgyak, bútordarabok csak kismértékben őriznek etnikus jegyeket, hiszen a román nemzetiségű lakosságnak is ugyanazok voltak a beszerzési lehetőségeik, mint a más nemzetiségűeknek.
A paraszti lakóháznak nem annyira a bútorzata, mint inkább annak belső elrendezése és díszítő elemei (festett falfelület, textíliák, fényképek, ikonok) kölcsönöznek a házbelsőnek román jelleget.
A pitvar jellegzetes edényei között a kantakocsit, szénvonót, sütőlapátot és a kredencen látható cseréptányérokat említhetjük meg.

Rekonstrukció: Sisa Béla tervei alapján

Országos Román Önkormányzat – Dokumentációs és Információs Központja 

Parád település legjelentősebb műemléke a Palóc Ház, melyben megtekinthetjük a jellegzetes palóc bútorokat, ruhákat, az udvaron pajtát, ólat, felszereléseket a valóságnak megfelelően felépítve. A XVIII. sz. utolsó harmadában épített ház a falu északnyugati szélén, a Tarna mellett áll.

Szalagtelken fekvő, soros beépítésű, melynek udvarán gazdasági épületek is helyet kaptak. A parádi Palóc Ház a mátravidéki faépítkezés utolsó megmaradt emléke: mindhárom épületet zsilipelt technikával, fából készítették. A lakóházban szoba, konyha, pitvar és kamra van a 150 évvel ezelőtti állapotnak megfelelően berendezve. A parádi Palóc Ház a népi kultúra és építészet fontos emlékhelye. 

Forrás: utazzitthon.hu

Vaskeresztes község Vas megye nyugati részén, közvetlenül az osztrák határ közelében, a Vashegy keleti, magyarországi oldalán fekvő település, a Szombathelyi kistérségben.

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a vaskorban emberi település volt. Diófás-dűlőben az i. e. 7. századból származó vaskori halomsírokat, a közeli Pinkaóvár urainak gazdag mellékletekkel ellátott sírjait tárták fel. A határában emelkedő szőlőhegyen már a kelták is foglalkoztak szőlőműveléssel. 1221-ben Kereztes néven említik először. Neve abban az oklevélben szerepel, melyben Hédervári István pornói birtokát a szentgotthárdi cisztercita kolostornak adja. Egy 1744-es évi összeírásból azt is megtudjuk, hogy: "Bortermését a jobb osztályba sorolják".

A vaskeresztesi birtokok meglehetősen meredekek, dél-nyugati fekvésűek. A szőlőhegy pincéire a kétszintes elrendezés a jellemző. Alul a földből kiásott, majd a csatári kőből falazott pince, felette pedig "kétosztatú" építmény. Az egyik osztat a présház, a másik a lakóház. A pince külön bejáratú a ház homlokzata felől. Ez lejárat "duplaajtós": egy ajtó a földszinten, egy a pinceszinten található. Így a lejáró zsilipkamra szerepet tölt be. A kinti hőmérséklet-változások közvetlen hatásától óvja a bort. A pince télen-nyáron közel állandó hőmérsékletet biztosít. A présházba oldalról nyílik a bejárat, amin keresztül a szobát lehet megközelíteni.

A vaskeresztesi szőlőhegy aranya a kékfrankos. A termesztett fajták közül jelenleg a vörösbort adó fajták dominálnak mint például a már említett kékfrankoson kívül a Zweigelt, Oportó, Cabernet Sauvignon, Merlot, de a fehér bort adó szőlőfajták is megtalálhatók pl. Olaszrizling, Rizlingszilváni, Rajnai Rizling, Szürkebarát. A helyi borvidék a Soproni Borvidék részét képezi.

Forrás: wikipédia

Sirok község Heves megye Pétervásárai kistérségében. A község a Mátra keleti szélén található. Recsktől 6 kilométerre, Egertől 22 kilométer távolságra. A község neve szláv eredetű, jelentése: széles. A falu első írásos említése 1302-ben történt.

A község a Mátra keleti szélén, a két Tarna-patak összefolyásánál található völgykatlanban terül el. Ma mintegy 3 ezer lelket számlál. A település szerencsés módon ötvözi magában a régmúltat a jelennel, a kor igényeihez igazodó településképpel. A vár, alatta a régi pincesor és a modern belső részek kellemes összképet nyújtanak. 

A monda szerint élt egyszer egy régen, egy sziklabércen az öreg Darnó király. Féltő gonddal nevelte egyetlen gyermekét. Egy aranyló délutánon, a patak mentén sétálva az ifjú Darnó király pórleányt látott. A lányt is — kit Tarnának hívtak — azonnal megigézte az ifjú király, egymásba szerettek. Ám az öreg király nem nézte jó szemmel kapcsolatukat, s elkergette fiát, a leány családját pedig megbüntette. A két fiatal belebetegedett a bánatba. Az öreg király szíve is megenyhült, ám hiába bocsátott meg, csupán a fiát láthatta viszont, Tarna szíve meghasadt bánatában. Az ifjú Darnó megtudván ezt, követte kedvesét a sírba. Ott temették el őket a folyó völgyében, ahol a patak két ága összefonódik a hegy lábánál. A patak azóta őrzi a szép Tarna nevét, az öreg Darnó-hegy pedig máig azt sóhajtja sírok, sírok, így lett e hely neve Sirok…

A település jellegzetes, tornácos, nyeregtetős házai ma is láthatók néhány régi lakóházon. A település lakóházai kőből épültek a helyi kőbányászatnak köszönhetően. Az egyik ilyen házban rendezték be a tájházat a Petőfi út 11. szám alatt. A helyreállítást tervezte 2005-ben: Sisa Béla és Szőnyi Frigyes.

A jellegzetes É-i hegyvidéki, magyar középparaszti épület a várhoz közel, a falu centrumában található,- készült a XIX. század közepén. A szabadkéményes lakóház szobáit, helyi gyűjtésből származó enteriőrökkel rendezték be. (a "Palóc út" területéről ) Az udvari homlokzat előtt végigfutó tornác eredetileg könyökfás volt, de azt a környéken dolgozó olasz kőfaragók által faragott (mellékereset gyanánt ) különlegesen szép törpeoszlopokra cserélték ki. Ebben az épülettípusban egyedi megoldás, a díszes oszlopfővel faragott oszlopsor.  

Az épület mögötti gazdasági rész sajnos az idők folyamán elpusztult, helyette később az eredeti tömegével megegyező épületrész készült. Az udvaron régi kút található. A hátsó telekrész lefut a Tarna folyó partjáig.

Forrás: matrainfo.hu, Bagyinszki Zoltán

Hercegkút község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a tokaj-hegyaljai borvidéken, Miskolctól kb. 80 kilométerre északkeletre, Sárospataktól 3 km-re északnyugatra, a Tokaj-hegyaljai borvidéken.

A település 1750-ben jött létre, mikor a Rákóczi-szabadságharc után elnéptelenedett területre földesura, Trautson herceg német telepeseket hozatott, hasonlóképpen a közeli Károlyfalva és Rátka falvakkal együtt. A település eredetileg az ő nevét viselte, Trautsondorfnak, magyarul Trauczonfalvának hívták. A telepesek főként szőlőgazdálkodással foglalkoztak.

A szőlőművelés és borkezelés terén rövid idő alatt elsajátították mindazt, ami Tokaj-Hegyalját jellemezte, vincellérként hosszú időn át a legkeresettebbek voltak a környéken. A Kőporoson, Gomboshegyen és Pogánykúton termelt saját szőlők termését a falu két végén lévő pincesoron, a népi építészet remekeiben az emeletes pincékben érlelték és tárolták már, a XVIII. sz. végétől. 1908. évben lett a község a tokajhegyaljai zárt borvidék tagja. A szőlő és borgazdálkodás az 1970-es évekre érte el fénykorát, amikor 232 ha nagyüzemi szőlőültetvény lett telepítve.

Forrás: wikipédia