Kis Jankó Bori (Gáspár Mártonné Molnár Borbála, Mezőkövesd, 1876 – Mezőkövesd, 1954.) hímzőasszony és mintaíró. A népművészet mestere (1953.) Nagyapja Nagy János szűcsmester, ragadványnevét – Kis Jankó – használta. A mezőkövesdi matyó hímzések előrajzolója és továbbfejlesztője. 1963 óta lakóháza emlékmúzeum. Nevét a három évenként megrendezett Országos Kis Jankó Bori hímzőpályázat, valamint egy szobor is őrzi.

Leszármazottja Csézy énekesnő.

A Népművészet Mestereként is elismert, híres mezőkövesdi rajzolóasszony életének, tevékenységének, a korabeli népművészetnek állít emléket a kiállítóhelyként 1974-től működő Kisjankó Bori Emlékház.

A ház pontos építési idejét nem tudjuk, de az biztos, hogy 1876-ban Bori néni már itt született. A házba belépve rögtön a konyhát két részre, pitarra és konyhára osztó, boltíves fal tűnik a szemünkbe. Felül a felaggatott tányérok kevésbé díszesek, mint amilyeneket a szobában találhatunk, hiszen ezek csak pitari tányérok, melyeket, ha nem is rendszeresen, de nagy események, pl. lakodalom alkalmával használtak is. A bejárati ajtó mögött áll a vizeslóca, melyen a vizes edényeket tárolták.

1968-ban nyílt meg a Kölcsey Ferenc életével és munkásságával kapcsolatos kiállítás a család egykori lakóházában, mely szinte eredeti valóságában megmaradt. A kiállítás anyagát 1990-ben felújították: az új tárlók tartalmát Várhelyi Ilona, a debreceni Irodalmi Múzeum igazgatónője állította össze.

A Kölcsey Emlékház éveken keresztül számos író-olvasó találkozó színhelye volt. Ugyanakkor gyakran még a szomszédos községekből is érkezett ide közönség a sok érdekes mezőgazdasági, egészségügyi és más jellegű előadások meghallgatására. Régebben rendhagyó órákat, szakköri foglalkozásokat is tartottak itt, ez azonban az utóbbi években sajnos megszűnt.

Érdemes meglátogatni Álmosd község eme gyöngyszemét: megismerhetjük itt Kölcsey Ferenc munkásságát, e házhoz kötődő emlékeit és a hajdani nemesi kúriák életét egyaránt.

Nemzeti himnuszunk költőjének, a reformkor nagy alakjának, Kölcsey Ferencnek egykori lakóházai közül a XVIII. században épült álmosdi kúria maradt meg viszonylagos épségben. Ebben az épületben töltötte kisgyermekkorának egy részét, majd az 1812 és 1815 közötti éveket. Itt születtek testvérei, itt halt meg apja s édesanyja is. (Sajnos a Kölcsey-család síremléke méltatlanul mostoha sorsra jutott, az 1989-es rendszerváltást követően eltűnt.)

Az egyszerű népies, klasszicista Kölcsey kúria sem méretében, sem anyagában, sem díszítményeiben nem utal gazdagságra. Feljegyzések említik, hogy eredetileg zsindely fedte a házat. Ma nádfedél van a helyén. A lakóhelyiségek beosztása eredetileg más lehetett. A gerendás, búbos kemencés szobák meghitt hangulatot árasztanak. Külön érdekessége az eredeti, kétkemencés, nyitott tűzhelyes konyha, korabeli használati tárgyakkal, edényekkel. Az épület jelenleg kettős funkciót lát el: a konyhától jobbra eső épületrészben a községi könyvtár működik, balra pedig a költő korát és szellemét megidéző kiállítás mutatja be Kölcsey Ferenc munkásságát.

A ház falán a költő halálának századik évfordulóján, 1938 augusztusában vitéz László Miklósné a kései utódok emlékezéseképpen emléktáblát állíttatott, a következő felirattal: A MAGYAR HYMNUS HALHATATLAN KÖLTŐJE / KÖLCSEI KÖLCSEY FERENC / 1812-TŐL 1815-IG ÉLT E HÁZBAN. / Halála százados fordulóján kegyelettel / hódolnak emlékének késői rokonai. / „Szállj királyi sasként égi pályán / Szárnyaidnak nyíl szokatlan út / S homlokodra túl a föld homályán / Nyersz jutalmul csillagkoszorút.” / Kölcsey F. Álmosd 1812. 

Álmosd képviselő-testülete az 1938. augusztus 27-i, Kölcsey Ferenc centenáriuma jegyében tartott közgyűlésén határozatilag kimondta, hogy az utcát, melyen a költő egykori lakóháza áll, Kölcsey Ferenc utcának nevezik el. (Addig, akárcsak Kölcsey idejében, Újsor volt a neve.) S elhatározzák, hogy a képviselő-testület a költő halálának minden évfordulóján megjelenik az emléktábla előtt, hogy „erőt merítsen községe és hazája iránti kötelességei maradéktalan teljesítéséhez”.

A Kölcsey Ferenc Emlékház felújított és műemlékké nyilvánított épületében 1968. október 13-án a költő és az álmosdi csata emlékét idéző kiállítás nyílt. Az udvarházban kapott otthont a Községi Könyvtár is, pincéjében pedig az érmelléki szőlő- és borkultúrát bemutató néprajzi kiállítás. Az irodalmi zarándokhellyé lett emlékház azóta is számos nagyszabású Kölcsey ünnepség színhelye volt. A költő születésének kétszázadik évfordulója alkalmából, 1990. augusztus 8-án került átadásra az új Kölcsey-emlékkiállítás.

Az épület kertjében 1975-ben avatták fel Kölcsey Ferenc mellszobrát, Marton László Munkácsy-díjas szobrászművész süttői mészkőből faragott alkotását.

Forrás: museum.hu, sulinet.hu

A Nagyasszony emlékét őrző állandó kiállítás abban a házban nyílt meg 1976-ban, ahol született, vagy ahogy naplójában írta: "1850-ben voltam kénytelen megérkezni e földre, ebben a zord formában, mely én vagyok."

A felújított épületet és kiállítást 2006. április 13.-án nyitották meg. 105 évvel ezelőtt ugyanis ezen a napon választották a művésznőt a Nemzeti Színház örökös tagjává.

A három helyiségből kettőben a falusi élet jellegzetes tárgyai láthatók, míg a harmadik szobában Jászai Mari gazdag életútjának legfontosabb állomásaival ismerkedhet meg a látogató.

Sisa Béla építész munkája, tervei alapján készült a XIX. századi népi műemlék.

Forrás: vendegvaro.hu

Szatmárcseke egyik nevezetessége a népi csónakos fejfás temető. Szatmár vármegye első katonai felmérői 1782-85 között ezt jegyezték fel róla: A településen és körülötte levő víz áradáskor keletkezik, ingoványos, nem iható. A falu melletti erdő szétszórt, sűrűn benőve cserjéssel. Az Eszenyő és a Liget-erdő nagyon mocsaras, rétjei ingoványosak.

Fényes Elek Geographiai Szótárában Szatmár vármegyei,faluként ekként írja le: északról a Tisza hasítja el Bereg vármegyétől, 1312 lakosa van, szélesen kiterjedt határa csaknem mindennel megáldatott és igen termékeny. Földje többnyire sárga agyagos, a Tisza felé homokos, őszit nem igen sokan vetnek, de tavaszi élet, különösen tengeri, felette gazdagon terem, rétje, legelője is sok és jó lévén, mind az uraságok, mind a lakosok szép szarvasmarhát tenyésztenek, a sertéstartás szintén nagy fontosságú. A Tisza mentiben igen jövedelmes szilvás, almás, körtvélyes kertjei vannak, de hajdani ritka szépségű erdeje elpusztult. Szatmár vármegye monográfiájában nagyközségként szerepel 330 házzal, 2003 lakossal, 6261 hold határral. amihez a Cserhid, Deje, Marcsa, Margit, Nagyrekesz, Rév, Tibor, Túrhát, Varga, Zoltán és Malomköz tanyák, valamint az Ida major tartoztak. A XX. század eleji legnagyobb birtokosai Kende Béla, Kende Elemér örökösei, Kölcsey Gábor, Zoltán és Ákos voltak.

Az ország egyetlen vízi vágóhídja Nagyléta és Vértes között, a Konyári-Kálló nevű vízfolyás felett található. Ennek célszerű oka volt, hogy a vágóhíd "melléktermékét" az élő vízfolyás takarította el.
 A boltíves, tégla alapon nyugvó, párját ritkító agráripari jellegű, műemlék épületben a hentes és mészáros mesterség egykori szerszámai, eszközei, dokumentumai tekinthetők meg.

A népi-, ipari műemlék 1904-ben készült, mellette a ma is működő húsüzem található, címük (kulcsot lehet kérni) Debreceni út 36.