A múlt század első felében nyitott temető, melybe az 1930-as években még temetkeztek. Jellegzetes, szív alakú sírkövei közül 66 db maradt fent legalább töredékesen. Az egységükben megőrződött kövek és a rendezett, nyugodt táji, természeti környezet harmóniája az egyik legjelentősebb kultikus emlékké teszi az udvari temetőt.

Német - székely tájház
A volt nagyméretű német gazdaház 1829 körül épült, a habarcsdíszes utcai homlokzaton az 1889-es évszám egy későbbi jelentős átalakítás emlékét őrizte meg. Az építtető sváb család leszármazottait 1946-ban kitelepítették, akkor bukovinai székelyek tulajdonába került. A lakórész alaprajzi elrendezése: szoba - konyha - szoba - kamra. A vegyes falazatú, fagerendás mennyezetű lakóház szarufás tetőszerkezete hódfarkú cseréppel fedett. A gazdag, vakolatdíszes homlokzatokat a mívesen kialakított bejárati ajtó és a faragott szemöldökű, fatáblás ablakok ékesítik. A lakóház folytatásaként, de külön fedél alatt áll egy másik konyha és egy kamra, majd két szoba, az istálló, a szín és a pajta. Az épületet felújítása után német és székely kiállítóhelyként, tájházként és népművészeti klubként kívánják működtetni.

Szabad területen, kis földhalmokon álló, az egyik 1840 körül, a másik 1924-ben épített szélmalom, egykor a Held és az Ózi családok tulajdona. A malomtörzsek kőfalazatú, egyik kívül-belül vakolt, a másik belül vakolt, kívül fugázott. A kúp alakú, elforgatható fedélszerkezet fazsindellyel fedett. Az épületek háromszintesek, belül faszerkezetű, deszkapadlósak. A földszinten egy ajtó, a szinteken egy-egy kis ablak nyílik. Az egyik malom kétpárköves, a másik egypárköves, a tetőn túlnyúló vízszintes tengelyen 6 deszkalapátos vitorlák láthatók. Malomberendezésük ma is működőképes. A malmok múzeumként üzemelnek, megtekinthetőek.

Tihany - (Csárdás) Étterem és Múzeum, Kossuth u. 20.

A falu szívében, az Apátság parkolója mellett egy tornácos parasztházban csárda jellegű ételekkel, balatoni halkülönlegességekkel, szabadkéményes konyhamúzeummal várják vendégeiket.

A volt lakóház 1862-ben épült, szabálytalan alakú telken, fésűs, utcavonalas beépítéssel. Kőfalazatú, nyeregtetős, nádfedésű épület. Helyiségei részben pórfödémesek, részben boltozottak. Szabadkéményes konyhájában hasábkemence, utcai szobájában cserépkályha áll. Az épület legismertebb részlete az oldalhomlokzati oszlopos lopott tornác. Utcai homlokzata kétablakos, vakolatkeretelt. Oromzatán az építés évszáma, monogram és kereszt látható.

A múzeum Csongrád védett műemléki részén, az egykor halászok és kubikosok lakta Belsőváros területén található. Az épületegyüttes tulajdonképpen egy telken álló két, különböző karakterű épület.

Az "öregház" a XIX. század végéig kedvelt és elterjedt berendezést, a festett bútorokat mutatja be, szabadkéménnyel a konyhában. A "nagyházban" egy módosabb gazda szobáját tekinthetjük meg az 1930-as évekből. E tiszta szobát mindennapos alvásra és lakásra már nem használták. A lefedett mennyezetű konyhában főztek, laktak és ott is aludtak. Az udvaron lévő kamrában gazdasági eszközöket mutatnak be.

Forrás: vendegvaro.hu