A 19. század második felében általánossá vált a tehetősebb pécsi polgárok között, hogy a Mecsekoldalon lévő présházaik helyére kőházakat, emeletes nyaralókat építettek. Ezek többsége alpesi stílusú faszerkezetes épület volt. Néhányat még mai láthatunk a Mecsekoldal meredek utcáin. A Vasváry-villát az egyik leggazdagabb pécsi kereskedő, Vasváry György építette 1884-ben. A család címerét láthatjuk a homlokzaton. Az épület nem csupán méreteiben, de építészeti stílusát tekintve is különbözik a környezetében álló épületektől. Építtetője szakított a hagyománnyal, és az alpesi stílus helyett az itáliai reneszánsz jegyében képzelte el a nyaralót. Az épület gazdagon díszített pirogránit épületkerámiáit a pécsi Zsolnay Porcelángyárban készítették. Vasváry György rövid idő alatt jelentős berendezési tárgyakból álló gyűjteményt halmozott fel a nyaralóban. A kollekció a kor polgárságának művészi igényét és ízlését tükrözte. A kollekció legtöbb darabja a Zsolnay Porcelángyárból került ki, de jelentős arányt képviseltek a helyi vasművesség termékei is. Vasváry György 1905-ben bekövetkezett halála után a családtagok eladni kényszerültek a gyűjtemény darabjait. Az épület az 1952-es államosításig a család tulajdonában volt. Az azt követő időszakban az épületbelső rohamos pusztulásnak indult. Megmenekülését annak köszönhetjük, hogy 1969-ben a Pécsi Akadémiai Bizottság kezelésébe került. 1970-ben állagmegóvásra és szerény átépítésre, majd 1980-ban és a 90-es évek végén jelentős bővítésre került sor. A felújítás során figyeltek arra is, hogy az épület belsejében és az épület előtti gazdag Zsolnay-alkotásokat, szobrokat, vázákat megőrizzék, lehetőség szerint restaurálják. Az épület jelenleg is a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Bizottságának székháza.

Forrás: wikipédia

A Halasi csipke a magyar- és az európai iparművészet kitüntetett figyelemmel és elismeréssel kisért terméke. Első 1902-es megjelenése óta a magyar népművészet fontos része és azok közé a csipkeműhelyek közé tartozik, amelyek a századfordulón épültek és azóta is fennmaradtak és a mai napig működnek. Ez a kézimunka fajta a 20. században vált méltó vetélytársává a brüsszeli és a velencei csipkének.

A halasi csipkéből készült alkotások több világkiállítás nagydíját is elnyerték és a magyar állam ajándékaként előkelő, híres emberek is megkapták magyarországi látogatásuk alkalmából. Azon kevés iparművészeti értékeink közé tartozik, mint hungarikum, amely világszínvonalú és az egész világot meghódította Izlandtól Ausztráliáig.

Forrás: wikipédia

Az egykori palota feltárt részei gótikus és reneszánsz stílusjegyeket mutatnak. Egy ideig itt volt a magyar uralkodók hivatalos székhelye, majd nyári rezindenciája.

A XIV-XV. században épült palota maradványai mintegy 500 méter hosszúságú és 150 méter szélességet meghaladó területet foglalnak el a hegy lábánál. A lépcsőzetesen épített palotaegyüttes három nagy egységből áll: az északi Mátyás-palotából, a Kápolnából és a déli Beatrix-palotából.

Az épületkomplexumot mintegy 350 terem és szoba alkotta. Ezt Antonio Bonfini - Mátyás király környezetéhez tartozó humanista - könyvéből tudjuk. Ő írt a palota függőkertjéről, az oszlopcsarnokokról, a márvány szökőkutakról. Ezek közül kettő ma is a belső udvarokat díszíti. A negyedik szint udvarán áll a vörösmárvány baldachinos, oroszlános kút. A másik, hazai reneszánsz szobrászat legszebbjének tartott vörösmárvány szökőkút a felső díszudvarban van.

Verespatak ősi aranybányász település, ahol már a rómaiak is aranyat bányásztak. Római neve Alburnus Maior volt. A rómaiak 2000 éves labirintusszerű bányafolyosó rendszere a mai napig fennmaradt és látogatható. A bányamúzeumba 150 lépcsőfok vezet le, a felszínen az aranyfeldolgozás eszközeiből van kiállítás. A házakban sok római kő van befalazva.

1784. november 7-én a felkelt román parasztok dúlták fel. 1786-ban, 1788-ban, 1790-ben, 1791-ben, 1820-ban, majd végül 1854-ben és 1855-ben Verespatak (Alburnus Maior) közelében még a rómaiak idejében művelt aranybányákra és bennük viaszozott írótáblákra (tabulae ceratae vagy triptychon) bukkantak. Ezek a 131-167 között írt daciai emlékek számítottak a római kurziva legrégibb változatainak. A nehezen olvasható, különös írásokat Hans Ferdinand Massmann (1797-1874) müncheni germanista professzor fejtette meg.

1910-ben 2907 lakosából 1481 magyar és 1412 román volt. A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Verespataki járásának székhelye volt. 1992-ben társközségeivel együtt 4146 lakosából 3808 román, 228 cigány, 104 magyar és 6 német volt.

.