Huszt csaknem 30 ezres város az Alföld és a hegyvidék találkozásánál.

A huszti várról 1194-től vannak adataink, egyik kövén ugyanis ez az évszám szerepel. Történelmi okmányok azonban csak 1358-ban említik először. A vár 150 méter magas kúpalakú hegy csúcsán épült. Rendkívül nagy stratégiai jelentősége volt, ellenőrzése alatt tartotta az aknaszlatinai sóbányákhoz vezető utat, védte az ellenségek ellen Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező és Máramarossziget koronavárosokat. A várhoz öt falu tartozott: Iza, Száldobos, Bustyaháza, Táborfalva és Dulfalva. 1242-ben védői erős ellenállást tanúsítottak Batu-kán tatár hordáival szemben, amelyek csak hosszú ostrom után tudták elfoglalni.

1392 - ben Zsigmond király a Drágfyaknak adományozta a várat, várnagyai 1413 - tól Máramaros megye alispánjai voltak. 1511-ben II. László magyar király 20 ezer aranyért bérbe adta a várat és a hozzá tartozó földbirtokokat Perényi Gábor ugocsai főispánnak. 1514-ben azonban a Dózsa György vezette népfelkelés idején a parasztok elfoglalták és birtokukba vették.

Somorja középkori plébánia temploma ma szerényen áll a modern épületek között, a város főutcájának keleti végén, az egykori Duna-ág, majd halastó feltöltésénél. Itt volt a város dél-keleti kapuja. Somorja középkori településének szerkezete a mai utcahálózaton is felismerhető, de még világosabban látható a város 1777. évi térképén. Két párhuzamos, egyenes vonalú, széles főút alkotta a város tengelyét, amelyek a Pozsony felőli Felső-kaputól vezettek a templomunk közelében állott, Komárom felőli Alsó-kapuhoz. E két főutat mindkét oldalról egy-egy sor ház kísérte. A szélső házsorokhoz nagyobb kertek és gazdasági épületek tartoztak. A várost sánc és az azt övező Duna-ág védte. E mögött voltak a gazdagon termő gabonaföldek. A lakosság legfontosabb foglalkozási ágai a gabonatermesztésen alapuló malom- és sütőipar, a halászat, valamint a kereskedelem voltak.

A város középpontjában a két főutat a hatalmas piactér kapcsolta egybe, amely ma is a város főtere. Itt tartották a XIV. század közepétől szombatonként a hetivásárokat, majd 1411-től az országos vásárokat. A Fő-téren áll ma is a városháza, amelynek XVI. századi, reneszánsz eredete kétségtelen. Valószínű, hogy már korábban, a XV. században, az 1405. évi királyi várossá nyilvánítás után közvetlenül megépült Somorja önkormányzatának székháza.

Templomunkat falgyűrű övezte, amelynek emlékét a mai kerítés-fal őrzi. Épületének a legkorábbi részei XIII. századiak. A század első felére utal a templom keleti része, a nyolcszög három oldalával záródó, 10x6 méteres kora gótikus szentély. A külső falon jól látható, hogy a támpillérek feletti rész a fűrészfogas díszítő sorral együtt későbbi falmagasítás eredménye, amely egykorú lehet a belső tér ma is látható, gyámkövekre támaszkodó, két szakaszos bordás keresztboltozatával. Ezt a jelentős átépítést a külső támpillérekkel együtt a pozsonyi várispán, Sándor fia, Károly végeztette közvetlenül 1287 után, miután az ő magánbirtoka lett a "Szentmária nevű lakott föld"1. A templom jeles festészeti díszítésében, az ikonográfiai program megfogalmazásában nagy szerepe lehetett Arnold plébánosnak2, a pozsonyi káptalan tagjának, aki 1285-től volt Somorja plébánosa. A fény az öt félköríves záródású, keskeny nyílású, román stílusú ablakon keresztül áradt a szentélybe. Ezek közül ma csak a három keleti ablak az eredeti, amelyek a XIII. század első felére utalnak. A szentély két déli ablakát, később - a XV. században gótikus stílusban, majd a XVIII. században barokk stílusban, végül 1931-ben - megnagyobbították.

2010. augusztus 16-án volt szerencsém Somorján (Szlovákia) - a Szent István-napok keretében megrendezett tárlat megnyitóján - megismerkedni Bagyinszki Zoltán fotóművésszel és páratlanul szép felvételeinek és kiadványainak egy töredékével.

Régiónkban a régi korok építészeti remekműveire rácsodálkozó embert különösen jóleső érzés keríti hatalmába: micsoda tudással és szépérzékkel építkeztek elődeink! Fürkésző tekintetünk olykor alig bír betelni a precízen kidolgozott részletekkel, amelyekre Bagyinszki Zoltán fotói mesterien és nagyon érzékenyen irányítják szemlélődő figyelmünket.

Amiről most e pár sorban szólni szeretnék, az olyan szépség, amely ezeken a csodálatos fotókon is jelen van, mégis láthatatlan, s aminek kapcsán rendkívül élvezetes eszmecserét folytathattam a művész úrral. Ez pedig nem más, mint az egyik legfontosabb építőanyag, amelyből a lencsevégre kapott épületek hajdan felépültek: a tégla. S ami a ma embere számára szinte felfoghatatlan, régiónkban még a téglák is gyönyörűek, amelyekből az elmúlt négy évszázad épületei születtek.

Ópusztaszer (1974-ig Sövényháza) település Csongrád megye Kisteleki kistérségében. A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet közepén, a Tiszától nyugatra található. Közúton: az 5-ös úton Kistelektől kb. 7 km.

Ópusztaszer nevét 1200 körül említette először oklevél Scerii néven.
1233-ban Zerr, 1266-ban Scer, 1283-ban Zeer néven írták.
Anonymus leírása szerint a honfoglaló magyarok a Körtvélytóhoz (Curtueltou) értek és a Gyümölcsény nevű erdőnél 34 napot eltöltve és itt Árpád és nemesei gyűlést tartottak, ahol megállapították az ország törvényeit; szerét ejtették az ország dolgainak, és a helyet Szer-nek nevezték el.
Györffy György szerint Anonymus adatainak történeti értéke kétes; lehet, hogy a forrás csupán névmagyarázat, azonban annál több hitelt érdemel az az adatközlés, mely szerint a honfoglaláskor Ond vezér és fia Ete vezér telepedett meg itt, akitől a Bor-Kalán nemzetség származik.
A Bor kalán nemzetség később itt építette fel monostorát, mely a jelentős egyházak közé tartozott, ami abból is kitűnik, hogy sórészesedését a király 1000 kősóban állapította meg. 1318-ban ez volt Károly Róbert király tartózkodási helye.
 Ópusztaszer - előző nevén Sövényháza nevét 1348-ban említette először oklevél Suenhaz néven. Nevét a sövényből készült, tapasztott házairól kaphatta.

A Csongrád megyei Ópusztaszeren 1982-ben létrehozott Nemzeti Történeti Emlékpark, szabadtéri néprajzi múzeum, skanzen és kirándulóhely. Legismertebb kiállított műve Feszty Árpád A magyarok bejövetele című körképe.

A Klapka György tér  - Komárom főtere a történelmi városközpont szívében. Meghatározó épülete a városháza, előtte a tér névadójának, Komárom hős védőjének, Klapka György tábornoknak egész alakos szobra áll, melyet 1896-ban állítottak fel, majd (miután 1945-ben eltávolították) 1991-ben került vissza a térre. A szobor egyben Komárom város egyik szimbóluma.

Klapka György (Temesvár, 1820. április 7. – Budapest, 1892. május 17.) honvédtábornok, helyettes hadügyminiszter.