A hucul ló a huculok mindenes, kistestű lova, melyet a Kárpátok pónijának is tekintenek. Ez az erős lófajta rendkívül szívós és ellenálló. A fajta másik neve a kárpáti póni, huculska, hutsul, huţul, huţan vagy huzul hucule, huzule.

A hucul lovak általában nyugodtak lovaglásra, illetve kocsihúzásra egyaránt használhatók az egyébként megközelíthetetlen erdős területeken. Színük pej, fekete, fakó és egérfakó.

A hucul ló vitathatóan a legközelebbi rokona az eurázsiai vadlónak, a tarpánnak, amely mára kihalt. Nevét egy kis etnikai csoport, a huculok után kapta. A lófajta sokkal régebbi, mint a hucul népcsoport. A hucul lovakat ábrázolták valószínűleg a Domitianus és Traianus római császár által emeltetett emlékműveken is Dacia katonalovaiként. A fajtát írásos formában először körülbelül 400 évvel ezelőtt említik hegyi tarpánként. A lengyel koniktól eltérően a hucul fajta csak ritkán kereszteződött háziasított lovakkal.

A hucul rendkívüli tulajdonságait elsősorban a hegyvidékeken értékelték nagyra. Tökéletesen alkalmazkodott a hegyi körülményekhez, a zord időjáráshoz, a szegényes táplálékhoz, munkakészsége kiemelkedő, és a rögös hegyi utakon is biztos a lépte.

Forrás: wikipédia

A Baradla–Domica-barlangrendszer Magyarország legrégebben kutatott, legismertebb, leghosszabb, évszázadok óta látogatott cseppkőbarlangja.

Az Aggteleki karszton több bejárattal nyílik. Összhosszúsága a Szlovákiában nyíló, vele egy rendszert alkotó, 5,3 km-es Domica-barlanggal együtt meghaladja a 25,5 km-t. Természetes bejárata Aggtelek község határában, a messziről fehérlő magas sziklafal tövében nyílik. A Jósvafő községig húzódó, színlőkkel tagolt, meanderező főág hossza 7 km. Az átlag 10 m széles, 7-8 m magas sziklaalagút, néhány helyen hatalmas teremmé szélesedik. A főághoz több rövidebb-hosszabb mellékág csatlakozik.

A barlang jelentős részét változatos színű és formájú páratlan látványosságot nyújtó cseppkövek díszítik. Az Aggtelek falu határában fekvő Archeron-víznyelőből eredő Archeron, valamint a Domica felől érkező Styx-patakok egyesült vize ma már csak árvizek idején folyik végig a főágon. Száraz időszakban a barlangi víznyelőkön át a 30-40 m mélységben fekvő Alsó-barlangokba jut. A barlang természetes bejárata ősidők óta nyitott, ott a neolitikum embere is menedékre talált.

Forrás: wikipédia

A Tokaj-hegyaljai borvidék vagy Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék (röviden Hegyalja, Tokaj-Hegyalja vagy Tokaji borvidék) a világ első zárt borvidéke 1737 óta. Magyarország északkeleti részén, a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál található. Területe 6202 hektár. Az UNESCO Világörökség Bizottsága mint kultúrtájat 2002-ben felvette a világörökségi listára. A borvidék jelképe és egyik központja Tokaj városa, amely világhíre révén egész Magyarország jelképévé vált. A város több évszázados borászati hagyomány, különleges építészeti örökség és helyi hagyományok őrzője.

A Tokaj-hegyaljai borvidék 87 km hosszúságban és 3–4 km szélességben foglal helyet 5500 hektárnyi területen, három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben, 28 település határában. A borvidék kontinentális éghajlatú. A legtöbb helyen vulkanikus alapkőzet (andezit, riolit, s ezek tufái), illetve az ezen kialakult nyiroktalaj található. Az ásványi anyagokban gazdag vulkáni kőzeten testes, erős savgerinccel bíró minerális jegyekkel rendelkező borok készíthetők. A löszösebb talajú részek (pl. Kopasz-hegy), az alacsonyabb savtartalom miatt, a lágyabb karakterű boroknak kedvez, ezen dűlők alkalmasabbak illatosabb fajták termesztésére. Az aszúsodást vagyis nemes rothadást előidéző Botrytis cinerea penészgomba nemcsak Tokaj-Hegyaljára jellemző, több más borvidéken megtalálható (Arad-hegyalja, Mór). Azonban a termőhely, a klíma, a környező folyók (Bodrog, Tisza) és a megfelelő szőlőfajta (furmint, hárslevelű, muskotály, zéta, kövérszőlő, kabar) egymásra találásának eredményeképpen itt évről évre bekövetkezik az aszúsodás.

Forrás: wikipédia

z 1987-ben a Világörökségi Listára felvett mintegy 60 hektárnyi terület a Margit hídtól a Szabadság hídig terjed. A budai oldalon magába foglalja a Budai Várnegyed épületegyüttesét, a Gellérthegyet a Szabadság-szoborral és a Citadellával, valamint a Gellért fürdőt. A pesti oldalon a Duna-parti sáv jelenti a világörökségi területet, melynek legmarkánsabb épülete Steindl Imre Országháza, de kiemelkedik a Roosevelt téren a Magyar Tudományos Akadémia épülete, a Gresham-palota, a pesti Vigadó és a Belvárosi Plébánia-templom épülete is. Az e szakaszon található négy Duna-híd (Margit híd, Lánchíd, Erzsébet híd, Szabadság híd) szintén része a világörökségnek. A már meglévő "első" helyszínt terjesztették ki a Bizottság 2002-es budapesti kongresszusán: a Világörökségi Listára került a már meglévő helyszín kibővítéseként az Andrássy út és a Hősök tere a Millenniumi emlékművel, a Szépművészeti Múzeummal és a Műcsarnokkal, valamint a Millenniumi Földalatti Vasút, mely a maga nemében a legrégebbi a kontinensen.

Máramaros fatemplomai néven 1999-ben vált a Világörökség részévé 8 Máramaros megyei fatemplom. A 17. – 18. században épült templomok a karcsú tornyaikkal a havasi építészet jellegzetes példáját képviselik. A megye kilencvenhárom műemlékké nyilvánított temploma közül azokat választották, amelyek a legreprezentatívabbak építészeti, építéstechnikai és festészeti szempontból:
* Barcánfalva, Szűz Mária Bemutatása templom – 1720
* Budfalva, Szent Miklós-templom – 1643
* Desze, Szent Piroska-templom – 1770
* Jód, Szűz Mária Születése templom – 18. század közepe
* Nyárfás, Szent Arkangyalok temploma – 1796-1798
* Sajómező,Szent Piroska-templom – 1604
* Rogoz/Magyarlápos, Szent Arkangyalok temploma – 1663
* Dióshalom, Szent Arkangyalok temploma – 1767

A templomok sajátos szintézist képviselnek a kelet- és nyugat-európai fő építészeti stílusok között: a bizánci alaprajzhoz gótikus forma társul. Az építmények fából készültek, hagyományos technikákkal és anyagismerettel.

A Dióshalmon található fatemplom 1766-ban épült, és a "Mihály és Gábor szent arkangyalok" nevet viseli. Az épület belső festése 1783-ban készült el, a szentélyt egy Ştefan nevű, a belső teret egy Stan nevű festő készítette, míg az előteret valószínűleg ez utóbbi tanítványa festette.
A XIX. században az előtér elé egy kétszintes, árkádos, faragott díszítéssel ellátott pitvart építettek a hívők létszámának növekedése miatt.
A templom tornyának magassága eléri az 54 métert, amivel az UNESCO-nál listázott erdélyi fatemplomok között a legmagasabbnak számít. Méreteit csak a Barcánfalvi Kolostor új építésű templomának magassága haladja meg.

Forrás: wikipédia