A hatalmas hortobágyi puszta legfőbb hasznosítási módja évszázadok óta az extenzív állattartás, a kiállítás éppen ezért a pusztai legeltetést, a sajátos hortobágyi pásztorkodást kívánja a tárlókban elhelyezett tárgyakon keresztül bemutatni.

A pusztai legeltetési rend fölött a debreceni gazdák őrködtek, ám a pusztai élet valóságos szereplői a pásztorok voltak. A szigorúan hierarchizált pásztortársadalom - az őrzött állatok fajtája alapján - négy nagy csoportra oszlik. A legrangosabb pásztor a lovakat őrző csikós, a következő a szarvasmarhákra vigyázó gulyás, majd őt követi a juhokat terelő juhász, és legvégül a sort a sertéseket őrzője, a kondás zárja. Kiállításunk a négy fő pásztortípust mutatja be egy-egy jellegzetes tevékenység közben, legfontosabb munkaeszközeik, használati tárgyaik körében.

A hortobágyi pásztorok életkörülményeinek, életmódjának ábrázolását szolgálják a kiállítótérben felépített nád falazatú, primitív pásztorépítmények is.

A hortobágyi pásztorok életét körbefogó tárgyi világnak nemcsak az egyszerű munkaeszközök, használati tárgyak képezik részét, hanem azok a gazdagon díszített tárgyak is, melyeket részben maguk a pásztorok, részben pedig hivatásos mesteremberek készítettek. A kiállítás záró fejezete ezekből ad ízelítőt, bemutatva a hímzett és rátétes szűröket, szaru- és fafaragásokat, pásztori bőrmunkákat, valamint a tájra jellemző csengőket, kolompokat, hangszereket.

Közép-Európa legnagyobb sztyeppés pusztája, a Hortobágy a 17. század közepére a megváltozott természeti viszonyok és a történelmi események - a pusztító tatár és török hadjáratok - együttes hatására formálódott ki az egykor lakott területekből.

A Pásztormúzeum a Hortobágyon keresztül vezető út mellett, a puszta idegenforgalmi centrumában, a Kilenclyukú híd és a csárda szomszédságában található, műemlék épülete a 19. század első felétől szekérállás volt. Állandó kiállítása a pásztorélet és -társadalom hagyományait, munkaeszközeit és tárgyi emlékeit mutatja be.

Forrás: museum.hu
 

Pannonhalma város Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi kistérségben található. Neve 1965-ig Győrszentmárton volt. Pannonhalmán gyakran csak a Pannonhalmi Bencés Főapátságot értik.

A Pannonhalmi Bencés Főapátság Magyarország egyik kiemelkedő történelmi emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központja. Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmi kistérségben, Pannonhalma városban (régi nevén Győrszentmárton) található. A főapátság vonzereje és a környék természeti adottságai miatt a város Magyarország turisztikai térképén az egyik leglátogatottabb célpontnak számít, a település a turizmusra van berendezkedve. A fő turisztikai látnivaló, az „ezeréves apátság” nemcsak építészeti jelentőséggel bír, hanem sokoldalú kiállításaival és gyűjteményeivel kultúrtörténeti emlékeket tár a látogató elé. Turisztikai jelentősége miatt Pannonhalmán gyakran csak a Pannonhalmi Bencés Főapátságot értik.

A Világörökség részét képező hollókői Ófalu védett népi építészeti együttese hitelesen idézi fel a 20. század eleji palóc település képét. Központjában, a templommal átellenben álló egykori lakóház 1964 óta múzeum.

A Magyar Állami Operaház (Andrássy út 22.) Magyarország egyetlen nagy létszámú társulattal rendelkező és kimondottan operákra, balettekre szakosodott színháza. Az épület Budapest egyik legjelentősebb 19. századi műemléke. Neoreneszánsz stílusban épült Ybl Miklós tervei alapján. A gazdagon díszített belső terek kialakításában neves magyar művészek működtek közre, többek között Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan.

Pest-Budán 1837 óta a Nemzeti Színház adott otthont a zenés drámai műfajnak, azonban az 1867-es kiegyezést követően a város gyors fejlődésének köszönhetően a színház egyre szűkebbnek bizonyult feladatai ellátására. 1872-ben létrejött az a bizottság, amely a felépítendő operaház helyét volt hivatva kijelölni. 1873-ban a belügyminiszter versenytárgyalást írt ki az épület megépítésére, ezt Ybl Miklós terve nyerte meg. Az építkezés 1875-ben kezdődött és kilenc évig tartott. A Magyar Királyi Operaház ünnepélyes megnyitására 1884. szeptember 27-én került sor Ferenc József császár jelenlétében. E díszelőadáson a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel vezényletével. Hamarosan művészi válságba került a társulat, ugyanis sem létszámban, sem pedig színvonalban nem volt képes megfelelni a mindennapi színjátszás követelményeinek. Ehhez anyagi problémák is társultak, hiszen a pesti közönség nem volt képes viselni a produkciók költségeit. A helyzet 1888–1891 között változott, amikor az intézmény igazgatója Gustav Mahler volt, az ő nevéhez fűződik a társulat első „aranykora”. Az első világháború kitörése erősen visszavetette a színház fejlődését, az Operaház egy évre be is zárt. A két világháború között művészi szempontból ismét virágzásnak indult, köszönhetően Radnai Miklós és Márkus László igazgatók munkásságának. A második világháborút kisebb sérülésekkel vészelte át, így viszonylag hamar, 1945 márciusában ismét megnyitotta kapuit. 1945 óta az intézmény hivatalos neve Magyar Állami Operaház. 1951-től a közönség igényeinek növekedése miatt az Operaházhoz csatolták a Városi Színházat, amely 1953-tól az Erkel Színház nevet viseli. Az operatársulat mellett a ház ad otthont a Magyar Nemzeti Balettnek is. Az Opera Europa szövetség tagja.

Forrás: wikipédia