A hatalmas hortobágyi puszta legfőbb hasznosítási módja évszázadok óta az extenzív állattartás, a kiállítás éppen ezért a pusztai legeltetést, a sajátos hortobágyi pásztorkodást kívánja a tárlókban elhelyezett tárgyakon keresztül bemutatni.

A pusztai legeltetési rend fölött a debreceni gazdák őrködtek, ám a pusztai élet valóságos szereplői a pásztorok voltak. A szigorúan hierarchizált pásztortársadalom - az őrzött állatok fajtája alapján - négy nagy csoportra oszlik. A legrangosabb pásztor a lovakat őrző csikós, a következő a szarvasmarhákra vigyázó gulyás, majd őt követi a juhokat terelő juhász, és legvégül a sort a sertéseket őrzője, a kondás zárja. Kiállításunk a négy fő pásztortípust mutatja be egy-egy jellegzetes tevékenység közben, legfontosabb munkaeszközeik, használati tárgyaik körében.

A hortobágyi pásztorok életkörülményeinek, életmódjának ábrázolását szolgálják a kiállítótérben felépített nád falazatú, primitív pásztorépítmények is.

A hortobágyi pásztorok életét körbefogó tárgyi világnak nemcsak az egyszerű munkaeszközök, használati tárgyak képezik részét, hanem azok a gazdagon díszített tárgyak is, melyeket részben maguk a pásztorok, részben pedig hivatásos mesteremberek készítettek. A kiállítás záró fejezete ezekből ad ízelítőt, bemutatva a hímzett és rátétes szűröket, szaru- és fafaragásokat, pásztori bőrmunkákat, valamint a tájra jellemző csengőket, kolompokat, hangszereket.

Közép-Európa legnagyobb sztyeppés pusztája, a Hortobágy a 17. század közepére a megváltozott természeti viszonyok és a történelmi események - a pusztító tatár és török hadjáratok - együttes hatására formálódott ki az egykor lakott területekből.

A Pásztormúzeum a Hortobágyon keresztül vezető út mellett, a puszta idegenforgalmi centrumában, a Kilenclyukú híd és a csárda szomszédságában található, műemlék épülete a 19. század első felétől szekérállás volt. Állandó kiállítása a pásztorélet és -társadalom hagyományait, munkaeszközeit és tárgyi emlékeit mutatja be.

Forrás: museum.hu
 

A magyarországi színi élet jelentős bázisa a 18. századtól kezdve a főnemesség volt. Kastélyaikban francia mintára, rendszeresen vagy alkalmilag mutattak be különféle tárgyú, műfajú darabokat, többnyire a maguk és a meghívott előkelők szórakoztatására. Az előadásokban részt vevők összetétele változatos volt. Sokszor főúri műkedvelők játszottak, máskor a kastély személyzetét is bevonták. Azokban a kastélyokban azonban, ahol legalább néhány évre folyamatossá vált a színielőadások megtartása, rendszerint hivatásos együtteseket szerződtettek. Így váltak ezek az udvarok olasz operatársulatok, német drámai vándoregyüttesek, zeneszerzők és szcenikusok kívánatos és a környezetre is ható bázisaivá. Nem ritkán ugyanaz az együttes látta el előadásokkal az évad egy részében a kastély lakóit, majd az év másik részében a közeli vagy távolabbi városok nemesi-polgári közönségét.

A történelmi Magyarország területén a császári család holicsi (Nyitra megye) kastélyában kezdődtek meg a legkorábban az ilyen előadások. 1746. augusztus 22-én az ott szolgáló lotharingiai lakájok a nyaraló császári család jelenlétében Molière Kotnyelesek (Les fâcheux) c. bohózatát vitték francia nyelven színre, majd néhány napon belül még két másik vígjátékot mutattak be. A család 1747-ben ismét Holicson nyaralt. Ekkor egy egyfelvonásos vígjáték, majd két nap múlva, a vadászat végeztével, egy vígopera szórakoztatta a vendégeket. Pár napra rá ezeket az előadásokat egy Regnard-vígjáték követte, amelyet főúri műkedvelők, hercegek, grófok és bárók adtak elő. A holicsi kastélyban egyébként 1756-ig folyt alkalmi színházi tevékenység.
 

Forrás: mek.hu

Visk kisváros Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban.

Erődített református templomát 1270-ben V. István építtette. A 14. és a 15. században gótikus stílusban felújították. 1524-ben a reformátusoké lett. 1656. február 17-én II. Rákóczi György országgyűlést tartott itt, ahol elhatározták a lengyel hadjáratot. 1717-ben a tatárok gyújtották fel, 1790-ben állították helyre. A templomot 1970-ben újították fel. Fa harangtornya 18. századi, a templomot védőtornyos fal övezi.

Görög katolikus temploma 1831-ben épült az angyali üdvözlet tiszteletére.

A várhegyi fürdő ásványvize gyógyhatású, az ott lakók a Sajánivíz elnevezést adták neki, a forrást borkútnak is hívják.

Visk mellett található a mesterségesen kialakított Sajáni-tó. A tó alkalmas vízibiciklizésre, sétálásra, úszásra, a tó partján sütögetőhelyek is várják az érdeklődőket. A tavat a Kárpátok hegyvonulata veszi körbe.

Huszt város Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járás székhelye.

1329-ben Huszth alakban említik. Várát 1090-ben Szent László építtette a kunok ellen. A tatárjárás után 1318 körül állították helyre. A település 1329-ben kiváltságokat kapott.

1458-ban ide záratta Mátyás a lázadó Szilágyi Mihályt. 1514-ben a helyi parasztok elfoglalták. 1526-ban Erdély része lett. 1546-ban Ferdinánd serege foglalta el, 1594-ben a települést a tatárok elpusztították, de a várat nem tudták bevenni. 1644-ben I. Rákóczi György, 1657-ben a lengyelek, 1661-62-ben a török és tatár seregek ostromolták. Huszt várában hunyt el 1667. május 13-án gr. Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem, Máramaros vármegye főispánja. A kurucok előtt a vár 1703. augusztus 17-én kapitulált, akik itt kiáltották ki Erdély függetlenségét. 1711-ben az osztrákok vették be, utolsóként a magyar várak közül. A megrongálódott várat 1766. július 3-án villám sújtotta és leégett, majd 1798-ban egy újabb vihar a tornyát is ledöntötte, azóta rom.

1910-ben Husztnak 10 292 lakosa volt, melyből 5230 ruszin, 3505 magyar és 1535 német lakos. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásának székhelye volt. 1939-től 1944-ig ismét Magyarország része, a Máramarosi közigazgatási kirendeltség székhelye
 

A hegyvidéki jellegű Felső-Tisza a Szamos torkolatáig tart. A Tisza torkolata Szerbiában van Titel közelében, itt vízhozama már megközelíti a Dunáét. Ennek alapján akár a Dráva nélküli Duna lehetne a Tisza mellékfolyója.

Keletkezésekor, a miocén elején a Tisza torkolata 117 km-rel lejjebb volt, mai helyére a természetes mederváltozások miatt került, s emiatt a folyó öt nagy mellékfolyót veszített.
 

A helyiek úgy tartják, jókedvében teremtette az Isten a Felső-Tisza vidékét, hogy az illatos csöndben elgyönyörködjön folyói ezüst ragyogásában, a természet pazar bujaságában.

Szinte érintetlenül meg is őrződött e táj páratlan gazdagsága, mert a vizeiből, erdőiből, földjéből élő nép vigyázott rá. Itt nincsenek gyárak, füstölgő kémények, csak tiszta levegő, selymes fövenyek, mesélő holtágak, susogó erdők, zamatos gyümölcsöket termő fák, virágos rétek, ritka ősgyepek, és másutt már kihalt növény- és állatfajok.
 

Forrás: wikipédia.hu
 

Erdély rendkívül gazdag különleges, értékes régi történelmi műemlékekben. Az építőművészet gazdag tárházából kiemelt 11 építmény, szubjektív válogatást jelent a történelmi Magyarország e területéről... Az esztétikum, az érték, a látványosság, a műszaki állapot is szempont volt a válogatás idején, nem egy épület világörökség is egyben.

Valamennyi látnivaló szerintem kötelező úti cél a magyar turista számára - ezeket tényleg érdemes felkeresni és alaposan megismerni - "alapművek". Nemzeti büszkeségeink és magyar emlékek, sajnos ma már határainkon túl.

Jó utat kívánok minden érdeklődő ismeretlen ismerősnek: BAGYINSZKI ZOLTÁN fotográfus

A szerző a készülő 4 kötetes Erdély könyvsorozathoz (Tóth Kiadó, Debrecen) készített fotói kapcsán, a közelmúltban kb. 80 alkalommal járt ERDÉLYORSZÁG területén.

Vállalom a szubjektív válogatást, ha Ön is ismeri a témát, szereti Erdélyt, kérem, írja meg nekem az Ön TOP 11-ét - köszönöm!
 

A Nemzeti Színház kivitelezése, Siklós Mária építész tervei alapján 2000. szeptember 14-én kezdődött, és rekord gyorsaságú kivitelezés eredményeként, alig 15 hónap alatt készült el. 2002. január 2.-tól megkezdődhettek a március 15-i színházavató előadás próbái, a művészek birtokukba vehették az épületet. A színház funkcionálisan három részre tagozódik. Az épület központi része a közel kör alaprajzú nézőteret és stúdiószínpadot magába foglaló épületrész. Ezt veszik körbe a közönségforgalom helyiségei, valamint a nagyszínpadot "U" alakban szegélyező üzemi szárny. A színházat parkosított terek ölelik körül, melyek sajátos mikroklímájukkal az épület szerves tartozékai. Az épület területe szabadtéri színpaddal együtt 20.844 négyzetméter. Az előcsarnokba belépő néző teljes magasságában érzékelheti a közönségforgalmi rész térszerveződését.

Besztercebánya város Szlovákiában, 1920-ig Magyarország része, vármegyeszékhely. A Besztercebányai kerület és járás székhelye.

Az egykori bányászváros ma Közép-Szlovákia központja, a Garam első nagy kanyarulatában fekszik.

A Beszterce-patakról kapta nevét, amelynek garami torkolatánál épült. A patak neve pedig a szláv ’’bystrica’’ (= gyors folyású patak) víznévből eredeztethető. Nevének utótagja ércbányáival kapcsolatos.

Már a kvád törzsek is bányásztak itt ércet a hegyekben, a honfoglalás után kis bányatelepe a zólyomi vár tartozéka volt. A várost a németek alapították a 12. században[forrás?]. 1255-ben említik először ’’Byzterchebana’’ néven, amikor IV. Bélától városi rangra emelte és a tatárjárásban elpusztított települést türingiai szászokkal telepítette be.

A legjelentősebb bányavárosok egyike. Első erődítményei a gótikus plébániatemplom körül épültek a 14. században, a városfalakat a 15. században emelték, majd a 16. században megerősítették. Itt tartották a Buda visszafoglalása utáni első országgyűlést. 1620-ban Bethlen Gábor is országgyűlést tartott itt, amely őt királlyá választotta. 1678-ban és 1680-ban Thököly Imre serege, 1703 őszén Rákóczi kurucai foglalták el. A szabadságharc idején fontos hadiipari központ, csak 1708. október 25-én foglalták vissza a császáriak. Erődítményeit ezután fokozatosan lebontották, csupán a Mészáros-bástya és a várostorony maradt meg belőle. Püspökségét Mária Terézia alapította. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye, valamint a Besztercebányai járás székhelye volt. 1944. augusztus 29-én itt tört ki a szlovák nemzeti felkelés.

Forrás: wikipédia.com
 

A Zsolnay Múzeum Pécsett a Káptalan u. 2-ben található állandó kiállítás, mely egyben a Janus Pannonius Múzeum része. A kiállításon a gyár díszművei láthatók kronológiai sorrendben, ezen belül stílusirányzatok, tervezők szerinti csoportosításban. A kiállítás része az 1990-ben megnyílt Zsolnay-emlékszoba, amely a Zsolnay család bútorait, berendezési és dísztárgyait, valamint a családtagokról készült festményeket, rajzokat és fényképfelvételeket mutatja be.

Mottó: Karinthy Frigyes: "Magyar az, akinek Trianon legalább fáj."

Az emlékezés estje - mintha önök is részesei lettek volna az akkori eseményeknek. A képekhez kapcsolódó program Gyulán, fotó: (Pénzes Sándor és Rusznyák Csaba)

Emlékezés együtt a trianoni események évfordulójára Gyulán, a székelykapu előtt.

2010. Június 4. 19.00. (Több mint 500 személy tisztelte meg az emlékezés programját.)