BZ: A népi műemlék a falu közepén, egy domb tetején található, a "toronyban egy harang lakik".
A harangláb faszerkezete talpakra lett felépítve, itt a lefedését zsindely helyett, náddal oldották meg.
Bővebb leírást olvashatunk e műemlékről Sisa Béla - a fatornyokat, haranglábakat részletesen
feldolgozó könyvében.
 

1393-ban Pankaz alakban említik először. 1428-ban és 1451-ben szintén Pankaz néven szerepel írott forrásokban.

Vályi András szerint "PANKÁSZ. Magyar falu Vas Vármegyében, földes Ura Gróf Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nagy Rákoshoz nem meszsze, mellynek filiája, földgye sovány, erdeje, legelője elég van, kereskedésre is módgya lévén, második osztálybéli."

Fényes Elek szerint "Pankász, magyar falu, Vas vmegyében, ut. p. Zala-Lövő, 238 ref., 50 kath. lak. Birja gr. Batthyáni, s m"

Vas vármegye 1898-ban kiadott monográfiájában "Pankasz ősnemes őrségi község, 90 házzal és 470 legnagyobb részben ev. ref. vallású, magyar lakossal. Postája Őri-Szt.-Péter, távírója Körmend. A község határában téglagyár van. Földesurai a Batthyány grófok voltak."

Határában áll a Dunántúl legrégibb, legszebb szoknyás haranglábja, 1755-ből. Fából ácsolt, jellegzetes őrségi építmény. A népi műemlék a falu közepén, egy domb tetején található, a "toronyban egy harang lakik".
A harangláb faszerkezete talpakra lett felépítve, itt a lefedését zsindely helyett, náddal oldották meg.
Bővebb leírást olvashatunk e műemlékről Sisa Béla - a fatornyokat, haranglábakat részletesen
feldolgozó könyvében. A lefedést a szoknyás harangláb esetén zsindely és nád biztosítja. Sajnos az odafigyelés hiánya miatt romlik az építmény állapota.

Forrás: wikipédia.hu

1215-ben írásos emlékek említik középkori templomát, de lakott hely már 1181 óta. Az erdélyi püspök 1351-ben engedélyt adott mise és pap tartására a Szekeresi családnak, az ottani Boldogságos Szűz tiszteletére épült templomban. Sokak szerint erre az időpontra tehető a mai templom kora, melynek építése a 14. század végére befejeződött, hiszen 1402-től a Rozsályi Kun család tagjai már a templomban temetkeztek. A települést 1717-ben a tatárok feldúlták, felégették, a templomba menekülőket megölték. "Romlást, Veszedelmet, Égetést, Rablást ez helyben és az Isten házában szörnyű égetést tűzzel a pogány tatárság elkövetett, kik által Isten az eő haragját elhozta az eő Népére az 1717-dik Esztendőben Augusztus utolsó hetiben. Melyet is jövendő maradékainknak emlékezetére feljegyzett az akkori időben Szent Isten népével szolgáló nemes Nagy-Szekeresi és nemes Zsarolyá-i eklázsiának prédikátora Gödöley István, ki is kívánja: legyen békesség e háznak és az Isten nevének mindörökké, ámen."

Ez a felirat az újjáépített templom északi falán olvasható, míg egy másik az egyik padon már a helyreállításról tudósít: "Isten házának felső és belső részei az 1771-dik esztendőben építtettenek és ékesittettnek meg az egész Sz. Reformata Ecclesia költsége és szorgalmatosságával." A volt szentélyben megmaradt hálós boltozat maradványa tudósít az eredeti állapotokról. A szószék 1773-ban, a karzat 1783-ban készült. A templom déli oldalán, a hajóban és a szentélyben eredetiek a gótikus ablakok, megmaradt a déli bejárat eredeti pálcatagos gótikus kő ajtókerete is. A szentély keleti végének szakaszát egy tölcséres kerek ablak, míg a mellette lévő boltszakasz közepét egy félköríves záródású, kagylószerűen díszített reneszánsz szentségtartó ékesíti. A templommal kis tető köti össze a 16 méter magas, négy fiatornyos, szoknyás harangtornyot. Feltételezhetően a 18. század végén készült; száz kilogrammos harangját 1802-ben öntötték.

Forrás: iranymagyarorszag.hu 

A munkácsi vár Kárpátalja legnevezetesebb, legszebb történelmi műemléke, amely fontos szerepet játszott a magyar történelemben.

A vár jelentős szerepet játszott a Habsburg-ellenes mozgalmak korában. Zrínyi Ilona vezetése alatt, az 1685–1688 közötti években hősiesen ellenálló várőrség utolsóként kapitulált a Rákóczi-szabadságharc idején. A Habsburg uralom alá került várat 1787-től fogházzá, majd börtönné alakították át, ahol sok neves forradalmár raboskodott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején ismét a szabadság vára volt, utolsók között tette le a fegyvert 1849-ben. 1855–1896 között ismét börtönként használták. Ezt követően volt magyar, csehszlovák és szovjet laktanya, működött falai között traktoros iskola is. A vár jelenleg műemlék, benne múzeummal.
 

„Munkács ugyanis sziklán épült, melyet csak kevés föld takar, e sziklahegy rónaságból emelkedik föl úgy, hogy egy jó mérföldnyire nincsen közelében semmi magaslat. Csak ily távolságból kezd emelkedni a vidék, egész magas Beszkid-hegyekig. A Tisza felől, a mely ide négy órányira foly: nincsen egyéb rendkívül sűrű erdőségnél, a melyben bámulatos terjedelmű-magasságú és egyenességű tölgyek találtatnak, avagy roppant mocsaraknál, a melyeket a munkácsi hercegséggel határos máramarosi hegyekről lefolyó vizek képeznek: e vízeknek folyása beléjök dölt fáktól meglévén akadályozva, annyira átszivárogják a földet, hogy az utak csak kemény télben járhatók. A Latorcza folyó, mely a Beszkid-hegyekből ered, egy puska lövésnyire folyik a munkácsi várhegytől.” – II. Rókóczi Ferenc leírása a várról.

Forrás: wikipédia.hu

Kis Jankó Bori (Gáspár Mártonné Molnár Borbála, Mezőkövesd, 1876 – Mezőkövesd, 1954.) hímzőasszony és mintaíró. A népművészet mestere (1953.) Nagyapja Nagy János szűcsmester, ragadványnevét – Kis Jankó – használta. A mezőkövesdi matyó hímzések előrajzolója és továbbfejlesztője. 1963 óta lakóháza emlékmúzeum. Nevét a három évenként megrendezett Országos Kis Jankó Bori hímzőpályázat, valamint egy szobor is őrzi.

Leszármazottja Csézy énekesnő.

A Népművészet Mestereként is elismert, híres mezőkövesdi rajzolóasszony életének, tevékenységének, a korabeli népművészetnek állít emléket a kiállítóhelyként 1974-től működő Kisjankó Bori Emlékház.

A ház pontos építési idejét nem tudjuk, de az biztos, hogy 1876-ban Bori néni már itt született. A házba belépve rögtön a konyhát két részre, pitarra és konyhára osztó, boltíves fal tűnik a szemünkbe. Felül a felaggatott tányérok kevésbé díszesek, mint amilyeneket a szobában találhatunk, hiszen ezek csak pitari tányérok, melyeket, ha nem is rendszeresen, de nagy események, pl. lakodalom alkalmával használtak is. A bejárati ajtó mögött áll a vizeslóca, melyen a vizes edényeket tárolták.

A hatalmas hortobágyi puszta legfőbb hasznosítási módja évszázadok óta az extenzív állattartás, a kiállítás éppen ezért a pusztai legeltetést, a sajátos hortobágyi pásztorkodást kívánja a tárlókban elhelyezett tárgyakon keresztül bemutatni.

A pusztai legeltetési rend fölött a debreceni gazdák őrködtek, ám a pusztai élet valóságos szereplői a pásztorok voltak. A szigorúan hierarchizált pásztortársadalom - az őrzött állatok fajtája alapján - négy nagy csoportra oszlik. A legrangosabb pásztor a lovakat őrző csikós, a következő a szarvasmarhákra vigyázó gulyás, majd őt követi a juhokat terelő juhász, és legvégül a sort a sertéseket őrzője, a kondás zárja. Kiállításunk a négy fő pásztortípust mutatja be egy-egy jellegzetes tevékenység közben, legfontosabb munkaeszközeik, használati tárgyaik körében.

A hortobágyi pásztorok életkörülményeinek, életmódjának ábrázolását szolgálják a kiállítótérben felépített nád falazatú, primitív pásztorépítmények is.

A hortobágyi pásztorok életét körbefogó tárgyi világnak nemcsak az egyszerű munkaeszközök, használati tárgyak képezik részét, hanem azok a gazdagon díszített tárgyak is, melyeket részben maguk a pásztorok, részben pedig hivatásos mesteremberek készítettek. A kiállítás záró fejezete ezekből ad ízelítőt, bemutatva a hímzett és rátétes szűröket, szaru- és fafaragásokat, pásztori bőrmunkákat, valamint a tájra jellemző csengőket, kolompokat, hangszereket.

Közép-Európa legnagyobb sztyeppés pusztája, a Hortobágy a 17. század közepére a megváltozott természeti viszonyok és a történelmi események - a pusztító tatár és török hadjáratok - együttes hatására formálódott ki az egykor lakott területekből.

A Pásztormúzeum a Hortobágyon keresztül vezető út mellett, a puszta idegenforgalmi centrumában, a Kilenclyukú híd és a csárda szomszédságában található, műemlék épülete a 19. század első felétől szekérállás volt. Állandó kiállítása a pásztorélet és -társadalom hagyományait, munkaeszközeit és tárgyi emlékeit mutatja be.

Forrás: museum.hu
 

A magyarországi színi élet jelentős bázisa a 18. századtól kezdve a főnemesség volt. Kastélyaikban francia mintára, rendszeresen vagy alkalmilag mutattak be különféle tárgyú, műfajú darabokat, többnyire a maguk és a meghívott előkelők szórakoztatására. Az előadásokban részt vevők összetétele változatos volt. Sokszor főúri műkedvelők játszottak, máskor a kastély személyzetét is bevonták. Azokban a kastélyokban azonban, ahol legalább néhány évre folyamatossá vált a színielőadások megtartása, rendszerint hivatásos együtteseket szerződtettek. Így váltak ezek az udvarok olasz operatársulatok, német drámai vándoregyüttesek, zeneszerzők és szcenikusok kívánatos és a környezetre is ható bázisaivá. Nem ritkán ugyanaz az együttes látta el előadásokkal az évad egy részében a kastély lakóit, majd az év másik részében a közeli vagy távolabbi városok nemesi-polgári közönségét.

A történelmi Magyarország területén a császári család holicsi (Nyitra megye) kastélyában kezdődtek meg a legkorábban az ilyen előadások. 1746. augusztus 22-én az ott szolgáló lotharingiai lakájok a nyaraló császári család jelenlétében Molière Kotnyelesek (Les fâcheux) c. bohózatát vitték francia nyelven színre, majd néhány napon belül még két másik vígjátékot mutattak be. A család 1747-ben ismét Holicson nyaralt. Ekkor egy egyfelvonásos vígjáték, majd két nap múlva, a vadászat végeztével, egy vígopera szórakoztatta a vendégeket. Pár napra rá ezeket az előadásokat egy Regnard-vígjáték követte, amelyet főúri műkedvelők, hercegek, grófok és bárók adtak elő. A holicsi kastélyban egyébként 1756-ig folyt alkalmi színházi tevékenység.
 

Forrás: mek.hu

Visk kisváros Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban.

Erődített református templomát 1270-ben V. István építtette. A 14. és a 15. században gótikus stílusban felújították. 1524-ben a reformátusoké lett. 1656. február 17-én II. Rákóczi György országgyűlést tartott itt, ahol elhatározták a lengyel hadjáratot. 1717-ben a tatárok gyújtották fel, 1790-ben állították helyre. A templomot 1970-ben újították fel. Fa harangtornya 18. századi, a templomot védőtornyos fal övezi.

Görög katolikus temploma 1831-ben épült az angyali üdvözlet tiszteletére.

A várhegyi fürdő ásványvize gyógyhatású, az ott lakók a Sajánivíz elnevezést adták neki, a forrást borkútnak is hívják.

Visk mellett található a mesterségesen kialakított Sajáni-tó. A tó alkalmas vízibiciklizésre, sétálásra, úszásra, a tó partján sütögetőhelyek is várják az érdeklődőket. A tavat a Kárpátok hegyvonulata veszi körbe.

Huszt város Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járás székhelye.

1329-ben Huszth alakban említik. Várát 1090-ben Szent László építtette a kunok ellen. A tatárjárás után 1318 körül állították helyre. A település 1329-ben kiváltságokat kapott.

1458-ban ide záratta Mátyás a lázadó Szilágyi Mihályt. 1514-ben a helyi parasztok elfoglalták. 1526-ban Erdély része lett. 1546-ban Ferdinánd serege foglalta el, 1594-ben a települést a tatárok elpusztították, de a várat nem tudták bevenni. 1644-ben I. Rákóczi György, 1657-ben a lengyelek, 1661-62-ben a török és tatár seregek ostromolták. Huszt várában hunyt el 1667. május 13-án gr. Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem, Máramaros vármegye főispánja. A kurucok előtt a vár 1703. augusztus 17-én kapitulált, akik itt kiáltották ki Erdély függetlenségét. 1711-ben az osztrákok vették be, utolsóként a magyar várak közül. A megrongálódott várat 1766. július 3-án villám sújtotta és leégett, majd 1798-ban egy újabb vihar a tornyát is ledöntötte, azóta rom.

1910-ben Husztnak 10 292 lakosa volt, melyből 5230 ruszin, 3505 magyar és 1535 német lakos. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásának székhelye volt. 1939-től 1944-ig ismét Magyarország része, a Máramarosi közigazgatási kirendeltség székhelye
 

A hegyvidéki jellegű Felső-Tisza a Szamos torkolatáig tart. A Tisza torkolata Szerbiában van Titel közelében, itt vízhozama már megközelíti a Dunáét. Ennek alapján akár a Dráva nélküli Duna lehetne a Tisza mellékfolyója.

Keletkezésekor, a miocén elején a Tisza torkolata 117 km-rel lejjebb volt, mai helyére a természetes mederváltozások miatt került, s emiatt a folyó öt nagy mellékfolyót veszített.
 

A helyiek úgy tartják, jókedvében teremtette az Isten a Felső-Tisza vidékét, hogy az illatos csöndben elgyönyörködjön folyói ezüst ragyogásában, a természet pazar bujaságában.

Szinte érintetlenül meg is őrződött e táj páratlan gazdagsága, mert a vizeiből, erdőiből, földjéből élő nép vigyázott rá. Itt nincsenek gyárak, füstölgő kémények, csak tiszta levegő, selymes fövenyek, mesélő holtágak, susogó erdők, zamatos gyümölcsöket termő fák, virágos rétek, ritka ősgyepek, és másutt már kihalt növény- és állatfajok.
 

Forrás: wikipédia.hu
 

Erdély rendkívül gazdag különleges, értékes régi történelmi műemlékekben. Az építőművészet gazdag tárházából kiemelt 11 építmény, szubjektív válogatást jelent a történelmi Magyarország e területéről... Az esztétikum, az érték, a látványosság, a műszaki állapot is szempont volt a válogatás idején, nem egy épület világörökség is egyben.

Valamennyi látnivaló szerintem kötelező úti cél a magyar turista számára - ezeket tényleg érdemes felkeresni és alaposan megismerni - "alapművek". Nemzeti büszkeségeink és magyar emlékek, sajnos ma már határainkon túl.

Jó utat kívánok minden érdeklődő ismeretlen ismerősnek: BAGYINSZKI ZOLTÁN fotográfus

A szerző a készülő 4 kötetes Erdély könyvsorozathoz (Tóth Kiadó, Debrecen) készített fotói kapcsán, a közelmúltban kb. 80 alkalommal járt ERDÉLYORSZÁG területén.

Vállalom a szubjektív válogatást, ha Ön is ismeri a témát, szereti Erdélyt, kérem, írja meg nekem az Ön TOP 11-ét - köszönöm!