...

A gyulai németek a XVIII.sz.-ban, Mária Terézia uralkodása idején telepedtek meg Gyulán. Településük, Németgyula csak a XIX.sz. második felében egyesült Magyargyulával. Németek és magyarok mindig békében éltek egymással. A gyulai németek a XX.sz.-ra elmagyarosodtak, de sokan még mai is őrzik német származásuk hagyományát, a német nyelvet és kultúrát. A Németváros ma is a város jellegzetes hangulatú része. A régi Németgyula főterén áll a katolikus templom, a németvárosi Szent József templom.

A templomépület mellett, az egykori főtér kiemelkedő látnivalói a polgárházakon ( jellegzetes, nagyméretű, szárazkapus német házak) kívül az egykori Városháza épülete, főhomlokzatán 2 timpanonnal díszítve, a Máriás Schriffert ház, Gyula város egyik legrégibb, legpatinásabb épülete - főhomlokzatán szoborfülkében egy Mária szobor található.

A mellette lévő "Nap kocsma" és a legfontosabb, leghíresebb régi épület az Erkel szülőház (1795-ben épült), amely jelenleg emlékmúzeum. Bepillanthatunk a család egykori életébe, megtekinthetjük a mesterhez kötődő relikviákat és a zeneműveket is meghallgathatjuk az ódon falak között.. Itt született Erkel Ferenc a Himnusz zeneköltője és a magyar nemzeti opera megteremtője, városunk és MAGYARORSZÁG egyik legnagyobb fia.

A sokat fotózott Dürer Albert utca házsora emblematikus, hiszen látványos egyedi városképet jelent. A Német Önkormányzat, a Németvárosi Óvoda és a Német klub hatékonyan vesz részt a hagyományok ápolásában, a német kultúra és a nyelv szerepének megőrzésében. A Német klub épülete ad otthont a helytörténeti kiállításnak - Német Nemzetiségi Gyűjteménynek - ahol gazdag anyag mutatja be az itt élt, élő németek bútorait, tárgyi emlékeit, viseletét, dokumentumait.

Sajnos mára sok épület lebontásra, átalakításra került, már nincs meg az az egységes német városkép, amit a turisták és a német vendégek keresnek, gondolnak az egykori Német Gyuláról.

Forrás: gyulainfo.hu, Bagyinszki Zoltán

Gyula testvérvárosa

A Bodeni-tó (másként Konstanzi-tó, németül Bodensee, franciául Lac de Constance, latinul Lacus Brigantinus) édesvizű tó Ausztria, Németország és Svájc határán az Alpok északi lábánál. Közép-Európa harmadik legnagyobb tava a Balaton és a Genfi-tó után.

Meersburg város Konstanz badeni kerületben, 12 km.-nyire Überlingentől, a Boden-tó partján, pamutfonással és szőllőtermeléssel. Régi kastélya a hagyomány szerint a frank királyoknak volt lakóhelye, új kastélya pedig a konstanzi érsekeknek volt a palotája.

Több kép!

III. Béla király 1184-ben alapított itt a Bakony szívében, királyi erdőbirtokon és vadászterületen monostort a cisztercieknek. Az első szerzetesek Franciaországból, a clairvaux-i apátságból jöttek. Clairvaux alapító apátja Szent Bernát volt, a 12. század legnagyobb embere és szentje. 1113 tavaszán testvéreivel, rokonaival, barátaival együtt mintegy harmincan kérték felvételüket a nem régen alapított "Új monostorba", Ciszterciumba, francia néven Citeauxba. Bernát élete végéig – 1153-ig – Clairvaux apátja maradt. Gyújtó szavára és szerzetesei példájára oly sokan vállalták a ciszterciek életmódját, hogy Európa néhány évtized alatt tele lett ciszterci monostorokkal. Szent Bernát életében Magyarországon csak egy alapítás történt, II. Géza király 1142-ben az osztrák Heiligenkreutzból cisztercieket telepített Cikádorra, a mai Bátaszék helyére. A legnagyobb jótevőjük azonban III. Béla király volt, aki Zircen kívül még négy helyre hívott cisztercieket.

Építése 1732-1752 közé esik, így a barokk stílus jegyeit viseli magán. Tornyain jól megfigyelhető a kor jegyeinek hatása: cakkozott körbemenetel a tetőn, csigaszerű forma a felső szobrok alatt. Az épület azonban nem csak barokk, hanem klasszicista épület is egyben. Míg a középső tornyok közrefogta arculaton boltíves a díszítés, két szélen tümpanonokat alakítottak ki, melyek jellegzetesen görög-római példa a klasszicizmus szellemében. Az alsó dór oszlopokat is ehhez köthetjük.

Az apátságban működő - az Országos Széchényi Könyvtárhoz tartozó - intézmény őrzi az 1700-as évektől a ciszterciek által gyűjtött 65 ezer kötetes, páratlan értékű ősnyomtatvány-, könyv- és folyóirat ritkaságokat.

Figyelmet érdemel a műemléki védelem alatt álló berendezés, a zirci Wilde család asztalosmesterei által a Bakony fafajtáiból faragott intarziás bútorzat.

Forrás: wikipédia

A múlt század első felében nyitott temető, melybe az 1930-as években még temetkeztek. Jellegzetes, szív alakú sírkövei közül 66 db maradt fent legalább töredékesen. Az egységükben megőrződött kövek és a rendezett, nyugodt táji, természeti környezet harmóniája az egyik legjelentősebb kultikus emlékké teszi az udvari temetőt.

Német - székely tájház
A volt nagyméretű német gazdaház 1829 körül épült, a habarcsdíszes utcai homlokzaton az 1889-es évszám egy későbbi jelentős átalakítás emlékét őrizte meg. Az építtető sváb család leszármazottait 1946-ban kitelepítették, akkor bukovinai székelyek tulajdonába került. A lakórész alaprajzi elrendezése: szoba - konyha - szoba - kamra. A vegyes falazatú, fagerendás mennyezetű lakóház szarufás tetőszerkezete hódfarkú cseréppel fedett. A gazdag, vakolatdíszes homlokzatokat a mívesen kialakított bejárati ajtó és a faragott szemöldökű, fatáblás ablakok ékesítik. A lakóház folytatásaként, de külön fedél alatt áll egy másik konyha és egy kamra, majd két szoba, az istálló, a szín és a pajta. Az épületet felújítása után német és székely kiállítóhelyként, tájházként és népművészeti klubként kívánják működtetni.

Szabad területen, kis földhalmokon álló, az egyik 1840 körül, a másik 1924-ben épített szélmalom, egykor a Held és az Ózi családok tulajdona. A malomtörzsek kőfalazatú, egyik kívül-belül vakolt, a másik belül vakolt, kívül fugázott. A kúp alakú, elforgatható fedélszerkezet fazsindellyel fedett. Az épületek háromszintesek, belül faszerkezetű, deszkapadlósak. A földszinten egy ajtó, a szinteken egy-egy kis ablak nyílik. Az egyik malom kétpárköves, a másik egypárköves, a tetőn túlnyúló vízszintes tengelyen 6 deszkalapátos vitorlák láthatók. Malomberendezésük ma is működőképes. A malmok múzeumként üzemelnek, megtekinthetőek.