A Délvidék legfontosabb Árpád kori építészeti emléke az Aracsi templom.
Valószínű az első építési dátum: 1187, később a templomot lerombolják és kora gótikus stílusban építik fel újra.

A Bánság szerbiai részén a Törökbecse (Novi Bečej), Beodra (Novo Miloševo) és Basahíd (Bašaid) közötti határban egy téglaépület monumentális hatású romjai találhatók. A templom eredetileg három köríves, apszisos, nyolcszögű és kötegelt pillérekkel tagolt háromhajós, bazilikális szerkezetű, boltozott, román stílusú építmény volt, amelyet utóbb az északi mellékhajó keleti szakasza fölé emelt, a ferences liturgiai szokásoknak megfelelően elhelyezkedő toronnyal egészítettek ki. A templomból mára a nyugati fal, a szentélyrész a hozzá csatlakozó északi főhajófal két árkádnyi szakaszával és a toronnyal maradt fenn eredeti állapotban. Ezeket a részeket az 1970-es évek ásatásait követően, a romállapotot továbbra is fenntartva, kiegészítették. A kolostori épületek föld alatti maradványai a templomtól északra terülnek el.

A népi alkotómunka remekműveihez tartoznak a székelykapuk. Tulajdonképpen a székely nép kebléből fakadó szimbólum rendszereit foglalja egybe. Alkotások, amelyek meghatározóak az udvarhelyszéki székely falvak építészetében, arculatában. Időtlen időket átélt, több generáció járt ki - be alatta. Társadalmi élettevékenységünk a kapun keresztül zajlik, innen lépünk ki az „életből" egy közösségi életbe és ezen térünk vissza szereteteinkhez. Közös örökségünk, otthonunk, szülőfalunk kincse, melyet ismernünk, ápolnunk s továbbadnunk kell.

Zetelakán 151 családnak van nagy „kötött nagykapuja".Hat régi kapu nincs eredeti helyén, a falu különböző helyén vannak kiállítva, illetve a közeljövőben állítódnak.

Csergő Bálint (1977) statisztikai adatai alapján tudjuk, hogy 430 székelykapu volt Zetelakán. 2008-ban a székelykapuk adatbázisának elkészítésekor ezekből a kapukból mára csak 130 kapu áll helyén, azaz a régi kapuk közel 75%-a tűnt el 30 év alatt. 

Az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítenek. III. Béla király a felesége kíséretével érkező Aynard lovagnak adományozza Zsámbékot. E család leszármazottai építik 1220 körül a későromán-kora gótikus bazilikát, amely rom mivoltában is a magyar építészettörténet kiemelkedő emléke.

Mellette állt a kolostor, amely a premontrei rend otthona volt. IV. Béla király 1258. június 6-án erősítette meg az akkor már felépült templomra vonatkozó adománylevelét. Az épület sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg, leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala.

A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek. Nem is maradt volna belőle semmi, ha Rómer Flóris bencés tanár, művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években fel nem hívják a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére.

Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1889-ben Möller István építészmérnököt bízta meg az állagmegóvási munkák elvégzésével. Munkája világszerte elismerést aratott. A későbbi munkák során, 1934-ben Lux Kálmán építész tárta fel a templom északi oldalához csatlakozó kolostor falrészleteit, amit a pálosok építettek, amikor megkapták a birtokot Mátyás király adományaként.

Mára ebből az épületből csak egy dongaboltozatos terem, - ez most a kőtár - a hajdani refektórium, az alapfalak és a kolostorhoz tartozó pincerendszer maradt meg. 

Forrás: romtempom.hu

Az egykori Szent Vendel-ház jelenleg sváb tájház, szobáiban a festett vagy éppen különleges technikával készült bútorok a sváb népművészetet és a régi zsámbéki életet, jelképvilágot idézik.

A konyhában látható a legrégebbi zsámbéki bútordarab, egy igen régi technikával - túró és mész keverékéből készült úgynevezett kazeinnel - festett konyhaszekrény, melynek elejét négy, a tulipán, a rózsa és szegfű motívumaiból álló életfa díszíti. A konyhában látható tatai kerámiák a zsámbéki régi háztartásokban igen elterjedtek voltak.

A szobába vezető ajtó kovácsoltvas sarokpántján gránátalma díszítés található, mely a termékenység egyik jelképe. A berendezés legjelentősebb darabja az 1874-es évszámot viselő szekrény, melynek festése sok jellemzőjében a Fekete-erdő vidékéről Zsámbékra települt németek hagyományait őrzi.

A környék leghíresebb állattenyésztője-állattartója, Melchior Keller építtette 1740 körül. A pásztorok védőszentjét, Szent Vendelt ábrázoló dombormű díszíti a homlokzatot.

Helytörténeti kiállítás várja az érdeklődőket, melyben festett, német parasztbútorok gyűjteménye látható. Magyarország egyik legidősebb és legértékesebb tájháza, a szentendrei Skanzen igényt tartott rá. Műemlék. 

Forrás: zsambek.hu

Galériás fa harangtorony fiatornyokkal. a templomi harang elhelyezésére szolgáló egyszerű oszlop, gerendaszerkezet, amelyet legfeljebb az időjárás viszontagságai ellen vedőtetőkkel látnak el, amelyek oltalmazzák magukat a harangokat, a harangok felfüggesztő mozgató mechanizmusát, valamint a tartószerkezetet és alapozását. A haranglábak a falusi épületekkel közel azonos magasságúak, vagy azoknál csak valamivel magasabbak. Gyakran magánosak, de gyakran egy-egy templom vagy szakrális célokra is igénybe vett épület, pl. iskola szomszédságában áll. A harangláb alkalmazásának nagy múltja van. Erre utalhat az a tény, hogy a középkori országterület több pontján fordult elő községnévként. A köznapi és irodalmi szóhasználat a harangláb fogalmát összekeveri a → fatorony, → harangtorony fogalmakkal. Helyesebb a település épületeivel azonos magasságú, megfigyelőhelyként nem alkalmazott harangállványzatokat haranglábnak nevezni.

A szalafő-pityerszeri szabadtéri néprajzi múzeum az Őrségbe látogató turisták egyik legfontosabb célállomása. Egy, az eredeti helyükön megőrzött házakból álló, domb tetejére épített szer (laza szerkezetű, eredetileg egyetlen család által lakott, kerítést nem ismerő házcsoport). Itt az 1700-as évekre jellemző állapotában tanulmányozható a régi Őrségre jellemző szabad beépítési forma és a boronákból (fagerendákból) épített kerített ház. Azt megelőzően a házak kevesebb helyiségből álltak (eredetileg egyosztatúak voltak), később viszont áttértek a téglaépítésre és a cserépfedésre (ilyen későbbi "kódisállásos" téglaházakat lehet látni pl. Veleméren, de az Őrségben másutt is). A néhány házból álló szer gyönyörű tájban áll, amely a testet és a lelket egyaránt felüdíti. Pityerszernek ma már nincsenek lakói, a környező dombokon azonban, ahol a szerek fejlődése nem állt meg, továbbra is élnek az őrállók utódai. A szer boltjában, amelyet a környékbeli kézművesek tartanak fenn, figyelemreméltó őrségi kerámiákat és más tárgyakat vásárolhat a látogató.

Forrás: pityeszer.tar.hu 

Az 1891-ben alapított Skanzen Stockholm első számú látnivalója. Mintegy 150 Svédország több részéről odaszállított házzal és gazdasági épülettel várja látogatóit. A létesítményben állatkert valamint "Mini Skanzen" is található és nyáron több koncertnek is otthont ad.

A szerző ottjártakor felkereste a világ első tudatosan létrehozott, egy helyben felépített szabadtéri néprajzi gyűjteményét (falumúzeumát). Az "élő" múzeumban rengeteg, főleg paraszti építmény található (parasztházak, malmok, egyházi épületek, gazdasági objektumok). Egy-egy helyszínen népművészeti viseletben éppen szorgoskodnak a lányok, asszonyok. Itt-ott háziállatok is bővítik a látnivalók sorát. Az épületek legtöbbje a szerszámokat, régi használati eszközöket és a régi skandináv kultúra tárgyait is bemutatta.

Érdekes volt látni az építési technikákat, az anyagok változatos felhasználásának lehetőségét. Zömmel fából készültek a kiállított népi építészeti alkotások.

Magyarországtól eltérően - a skanzen területéről egyedi látvány volt az öböl, ahol hatalmas óceánjáró hajók követték egymást.

Forrás: stockholm-svedorszag.com 

Rodosz városa Rodosz szigetének északkeleti csücskén helyezkedik el. 2001-ben 53 709 lakosa volt. A több kultúra emlékét hordozó óváros rendkívül jó állapotban maradt fenn, 1988-ban a Világörökség részévé avatták.