84 esztendeje, 1932. május 15-én, pünkösd vasárnapján az egyetem Díszudvara adott otthont a négy év alatt elkészült Főépület avatóünnepségének.
1912-ben gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszterségének idejében a XXXVI. törvénycikk elfogadásával két egyetem felállítását mondta ki az országgyűlés, az egyiket Pozsony, a másikat Debrecen székhellyel, ahol öt karral (Református Hittudományi Kar, Jog- és Államtudományi Kar, Orvostudományi Kar, Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar, valamint Mennyiség- és Természettudományi Kar) megalakult a Debreceni Magyar Királyi Tudományegyetem.
Debrecen városa a Nagyerdőn hatalmas területet ajándékozott az egyetemnek, így 1918-ban IV. Károly király felavathatta az újonnan alapított Orvostudományi Kar központi épületét.
Korb Flóris műépítész tervei alapján a húszas években kezdték építeni és 1932-ben avatták fel az egyetem ónémet klasszicista stílusú központi épületet, de az eredeti elképzeléseknek – anyagi nehézségek miatt – csupán egyharmada valósult meg.
A központi épület főfrontja 108 méter, mélysége 88 méter, területe 6.200 négyzetméter. Az ötszintes épület alagsora légvédelmi biztonságot nyújtott a II. világháborús bombázásokban, a felsőbb szinteken művészi kiképzésű lépcsők, folyosók kötik össze a szemináriumi és előadó termeket, professzori szobákat.
Az épület központja a 29 méter magas, 700 négyzetméter üvegtetős Díszudvar, amely különböző ünnepségek, rendezvények színtere. Falain márványtáblákon a Református Kollégium és az egyetem leghíresebb diákjainak, professzorainak nevei emlékeztetnek a debreceni felsőoktatás hagyományaira.
A Díszudvar adott otthont az épület ünnepélyes avatásának 1932. május 15-én, pünkösd vasárnapján. Az eseményen Magyarország kormányzóját Petry Pál, a magyar kormányt Szily Kálmán államtitkár képviselte. Mint vendég, megjelent az ünnepélyen gróf Klebelsberg Kunó nyugalmazott kultuszminiszter is, akinek komoly szerepe volt a központi épület kivitelezésében.
Az ünnepély május 15-én istentisztelettel kezdődött a református Nagytemplomban, ezt követően vonultak a meghívottak az alkalomra ünnepi díszbe öltöztetett központi épületbe. Az avatóünnepségen Szily Kálmán államtitkár a magyar állam köszönetét fejezte ki a két nagy „jóltevőnek”: a debreceni református egyháznak és Debrecen szabad királyi városnak. A tudomány új csarnokát Baltazár Dezső püspök áldotta meg.
Bár 1932-től rendszeres oktatás folyt az épületben, több hiányosság is mutatkozott: befejezetlenül állt az Aula, amely végleges, mai formáját csak 1938-ra nyerte el, ekkorra készültek el a termet díszítő, a II. világháborúban később megsemmisült, majd a centenáriumra helyreállított – ólomüveg-mozaikok is. (Az Aula mennyezetét és zárófalait az eredeti elképzelések szerint a Kollégium történetéből származó eseményeket megörökítő freskók díszítették volna. Ezek azonban soha nem készültek el.)
Az egykori Tisza István, ma Egyetem tér, az ott kialakított francia park, a szökőkút, az egyetemi templom szorosan hozzátartozik a központi épület látványához, amelyet 2010 óta díszkivilágítás tesz még hangulatosabbá.
(forrás: Megőrzött értékeink)
