Havi Archívum: 2015 október 26, hétfő

Református templomáról az első említés 1700-ban keletkezett. A jelenlegi templom 1891-ben épült, állítólag a régi templom másaként őrzi annak formáját és nagyságát. A mennyezetet a régi templomból építették be.

A nyugati karzat 11 álló téglány alakú mezejét lapos oszlopocskák választják el egymástól. A középső mező oltárszerű építményre helyezett virágcsokrot ábrázol. Ezt jobbról-balról öt-öt ovális alakú, allegorikus festés szegélyezi. A keleti karzaton felirat 1795-ös dátummal. A kazettás famennyezet allegorikus ábrázolások, vázában lévő virágok és ornamentális medalionok díszítik. A mennyezet 1795-ben készült, az alakos táblák 1841-ben.

A barnára festett léckeretek kereszteződését négylevelű, fűrészelt rózsák emelik ki. Jellege: téglából épült, sokszög záródású teremtemplom, a korábbi épület karzataival és mennyezetével. A templom nyugati homlokzata előtt áll a harangtorony. A földszinti ágasokat és gerendákat, 1882-ben kicserélték és ekkor majdnem 3 méter magasan aláfalazták. A gerendarész kissé konzolosan kiül, s ezzel külön hangsúlyt kap a szoknya és a felsőrész közötti toronytörzs karcsúsága. A négyzet alaprajzú torony fiatornyokkal ékített, egyszerű, négyzet alakú, zömök, félköríves ablakokkal, gúla fedésűk tetejében gombbal és zászlóval. Maga a toronysisak tűje a fiatornyok magasságában nyolcszögletűvé válik. Csúcsában gombos zászló van, melyen az 1891. évi helyreállítási dátum olvasható.

http://zsurkireformegyhaz.gportal.hu

12►

A kékfestés elődje a kelmefestés és a textilnyomás volt, mely technológiák már a 16. századtól léteztek. A kék szín elérésére a festőcsüllenget (Isatis tinctoria) használták, mely Európában őshonos festőnövény volt, amit Thüringiában és Franciaországban nagy területeken termesztettek.

A 17. századi nagy földrajzi felfedezések során került behozatalra az indigó (Isatis indigofera) Indiából. Ez a festőnövényből előállított festőanyag színtartóbb, töményebb, jobb minőségű volt, így használata gyorsan elterjedt a posztó- és vászonfestésben.

Ugyanebben az időben, szintén a felfedezéseknek köszönhetően, tömegesen jelentek meg Európában a mintás keleti anyagok, és velük együtt az úgynevezett rezervnyomású kelmefestő technika is. A 18. században a „Porzellan Druck” a porcelánok kék-fehér színhatását utánzó rezervnyomású kékfestést jelentette. A kékfestő kifejezést 1770-ben olvashatjuk először Bengely István pápai lakos panaszos levelében.

A kékfestő előállítása két fontos munkafázisból áll: az első a mintázás szigetelőmasszával, a második a festés hideg indigócsávában. Az első lépésben az előkészített fehér vászonra mintafák (más néven nyomódúcok) segítségével vitték fel a szigetelőanyagot, a ‘papot’. Ez száradás után elzárta a mintázott felületet a festéktől. Ez után merítették az anyagot az indigó, mész, vasgálic és víz alkotta festőcsávába. Mikor felhúzták a kelmét a levegőre, az oxidálódó indigókékre változott. Többszöri merítés és szellőztetés eredménye a különböző árnyalatú kékfestett szövet. Az így előállított vásznakról ezután savas fürdőben leáztatták a szigetelőmasszát és egyben fixálták a kék színt is. A végeredmény a mai is szemet gyönyörködtető kék alapon fehér (egyes esetekben színes) mintás szövet lett.

A pápai Kékfestő Múzeum 1962 augusztusában nyílt meg a nagyközönség előtt, és az egykori Kluge cég műhelyét és berendezéseit mutatja be, betekintést nyújtva a kékfestő mesterség rejtelmeibe.

http://www.kekfestomuzeum.hu

12►

Műemléki védelem alatt álló lakóépületek:

A faluba érve vonzza a tekintetet a régi faluszerkezetet felidéző Petőfi utca. Az itt található 43 országos védettségű tornácos bakonyi parasztházon kívül további 40 helyi védelmet élvez. A műemlék utcát a bakonyi népi építkezésre jellemző boltozatos tornácú, mellvédes, oszlopos hosszú kőházak alkotják, amelyek általában két házzal készültek a régi családi viszonyoknak megfelelően. Egy ilyen házban alakították ki 1990-től a Tájházat, amely ma helyi múzeumként és alkotóházként működik. Magyarpolányt majd száz védett épületével a Nemzeti Örökség részeként tartják számon. Műemlékeinek megőrzéséért és ápolásáért a közösséget Europa Nostra-díjjal jutalmazták 1993-ban.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

12►

Keszthely, külterület

A Keszthelytől Balatonszentgyörgyre kivezető 71-es úttal párhuzamosan futó, az egykori Festetics majornál a kocsizó–lovagló utat szegélyezi ez a kettős feketefenyőfasor,mely egy a területből kiemelkedő domborulaton, nyílegyenesen vezet a fenékpusztai római romokhoz, majd tovább a Fenékpuszta vasúti megállóhoz. A fasort 1880-ban telepítette az angol származású Hamilton Mária, a monacói herceg elvált felesége, akit később Festetics Tasziló vett nőül. Egyik kedvenc időtöltése a kocsizás volt, hiszen fenékpusztai majorjában angol telivéreket tenyésztettek. A fák ágai – hogy ne akadályozzák a kocsizást – magasra vannak fölnyesve, olykor 4-5 méterre is.

A feketefenyők alkotta egyedülálló Fenyves allén a város nordic walking útvonalat alakított ki. A fejlesztés keretében a pályakijelölésen és tereprendezésen túl sor kerül pihenőhelyek és információs táblák elhelyezésére is. Az út elhalad a nemrég felújított Szendrey Júlia emlékház mellett.

http://www.keszthely.hu/

Az 1903-ban épült kisparaszti portát, mely a hosszú parasztházak újabb, cseréptetővel ellátott típusát képviseli, 1983-ban alakították át falumúzeummá.
Ikladon, akárcsak a Galga-vidéken az észak-magyarországi hosszú parasztházak helyi változata terjedt el.
A hosszú ház egész szerkezetével, helyiségbeosztásával, minden berendezésével együtt a kisparaszti életmód sajátosságaihoz igazodott.

1752-től Badenből, Würtembergből származó, majd a stájer, karintiai és felső-ausztriai tartományokból evangélikus vallásuk miatt elűzött német nemzetiségű családokat telepített le Ikladon I.Ráday Gedeon földesúr. A letelepült lakosok közé később szlovák családok is érkeztek.

Az ikladi gazdákat a szomszéd települések lakói rendkívül szorgalmas, takarékos és hozzáértő embereknek ismerték.
A kevés földterület miatt az aszódi és domonyi határban béreltek és vásároltak földeket, ahová szőlőt is telepítettek.
Az ikladi gazdák csépelés után rozsszalma zsúpokat készítettek eladásra, melyeket jégvermek szigetelésére vásároltak az egykori pesti kereskedők.

A lakosok a helyi sváb nyelvjárást használták, amely tulajdonképen egy szlovák és magyar szavakkal kevert stájer nyelvjárás volt.

Az idősebb asszonyok feketében jártak, a fiatalok virágos ruhát öltöttek, de selyem “síkos” szoknyákat is hordtak.
A színes ruhás lányok rojtos kendőt viseltek a nyakukban, posztó szoknya a derekukon, vasalt kendő a kezükben.
A gyerekek ráncos szoknyában jártak, fejükön horgolt féketővel.

A falumúzeum épületében az egykori háztulajdonos Braun család több évtized alatt összegyűjtött tárgyait, használati eszközeit láthatjuk.
A ház érdekessége a szobákban és konyhában látható több mint 350 db festett tányér, ami “divat” lakásdísz volt Ikladon.
A XX. század elején épült ház szabadkéményes tűzhely és kemence helyett sparhertkályhával( német Sparherd-takarékos kályha) lett ellátva.
Az egyik helységben ötletes, szalmából készült díszeket láthatunk.

Ha a Galga mentén járnak, keressék fel az Ikladi Falumúzeumot is!

Lejegyezte: Buborék – 2011 September 06

1234►

A faluhoz tartozó szőlőhegy a falutól 2–3 km-re van, területe 63 ha, ebből az Újhegy 43 ha, a Csillaghegy pedig 20 ha. Szőlőtermesztésről először a 18. században hallunk. Valószínűleg a jobbágyok irtásföldeken telepítettek szőlőket, melyek a török időkben elpusztultak. Újabb szőlőket az Újhegyen telepítettek. 1949-ből már konkrét adataink vannak a bortermelésre. A Csillaghegy valószínűleg később alakult ki. A két hegy szomszédos egymással, egy hegyközségbe is tartozott, de mégis élesen elhatárolódnak. A választóvonal egy út, két szélén gyepűvel. A múlt század közepére teljes egészére kialakult a mai hegy. A területet valamikor tölgyfaerdő borította, ám a tölgyest kiirtották, s helyére szőlőt telepítettek. a tölgyerdőből ma két hatalmas tölgyfa maradt hírmondónak, melyek a hegy bejáratát jelzik, és helyi jelentőséggel bírnak. A faanyag felhasználásával készültek az első pincék. A két fa árnyékában áll a hegyi kút, melyből az állatok ittak, valamint egy nyikorgó gémeskút (ma már bádoggal fedett kerekes kút) áll. A tölgyfák árnyékából kilépve egy hegyikeresztet találhatunk. A szőlőt a kedvező délnyugati fekvésű domboldalra telepítették, melynek alján gyalogos vagy szekérút vezetett, az út vonalára merőleges parcellák felfutnak a domboldalon és a domb tetején a Farkaserdőnél végződnek. A pincéket a legvédettebb helyen, a domb alján, az út közelében építették, ezzel megközelítésük is a legkisebb fáradtságot okozza a munkától megfáradt, vagy a bortól mámoros gazdának. Az út vonalát követő, sorosan, egymástól 5-6 méterre elhelyezkedő pincéket fűrészfogasan építették, ezzel nehezítve az esetleges tűz útját. Ennek ellenére a tűz mégis sok kárt okozott. Még az utóbbi években is sok pince esett a tűz martalékául. A hagyományos építésű pincék borona-, fonott-, tömésfalú és zsúpfedeles épületek voltak. 1985-ben az Újhegyen 35 db, a Csillaghegyen pedig 4 db ilyen pince volt. A hegyközség mindig is szerves kapcsolatban állt a faluval, de állandó lakhelyül nem szolgált. Viszont rövidebb vagy hosszabb ideig tartó ideiglenes lakhelyül szolgálhatott a pincék egy része. Ezt bizonyítják a lakószobák és a tűzhelyek nyomai egyes pincékbe. A Hegypásztor Kör közreműködésével pályázati források bevonásával folyamatosan állítják helyre a pincéket és népi építészeti emlékeket, szerveznek rendszeres pincelátogatásokat, rendezvényeket.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Három utcai homlokzattal rendelkező, összetett alaprajzú, kétemeletes szecessziós városháza csatlakozó beépítésében. Homlokzati rizalitokkal tagolták, egyik sarkán torony emelkedik. Homlokzatai vakoltak, a tagozatok téglából vannak. A lábazat fölött sávozott földszint emelkedik, melybe a falnyílások keretezés nélkül mélyednek be, a földszintet osztópárkány választja el az első emelettől. Az első és a második emelet nyílásai keretezettek. A második emeletet stilizált virágmotívumokkal díszített kerámia koronázópárkány zárja le, amelyből a falnyílások tengelyében félköríves lezárású, hasonlóan díszített táblák emelkednek ki. A falakat függőlegesen sokszögű falpillérek tagolják, ezeknek lábazata és leginkább sztupához hasonló “fejezete” azonban kőből van, ez utóbbi a már leírt kerámiapárkány fölé emelkedik, a szintén említett félköríves lezárású táblákkal egy magasságban. A sarok- és középrizalitokat pavilontető ill. sátortető, a köztük lévő épületrészeket nyeregtető fedi, színes mázas cseréppel. A tető síkjából bádog tetőablakok emelkednek ki.
A fszt. nyílásai állótéglány alakúak, két homlokzaton kirakatablakok, a harmadikon ablakok. Az 1. emelet nyílásai kettős ill. hármas szemöldökgyámos ikerablakok. A Kossuth L. u-i homlokzat 1-3-1-3-1-3-1 tengelyes, a Kazinczy u-i 1-13-1, a Dr. Hollós Lajos úti 1-1-3-1-1 tengelyes.
A főhomlokzat középrizalitjának földszintjét kocsiáthajtó, emeleteit a mindkettőt átfogó díszterem foglalja el. A díszterem ablakai félköríves lezárású színesüveg-ablakok. A három ablak szélességében 4 konzolon nyugvó kőrácsos erkély húzódik.
A torony négyzetes alapról indulva 8 szögletűvé keskenyedik, sarkait a már ismert pillérek hangsúlyozzák. Tagolása, díszítése az előbbiekhez hasonló, sisakja bádog. Óratorony.

http://muemlekem.hu/

A bereki fürdő bejáratánál a Délibáb díszkút fogadja a látogatókat. A kőoszlopon elhelyezett domborművek Győrfi Lajos szobrászművész alkotásai. A gémes kút mellett delelő gulya mellett a karcagi Zádor-híd is látható az egyik reliefen. A 2006-ban felállított díszkút falán Körmendi Lajos (1946-2005) sorai olvashatók: „Ha Berekben délibáb vár, ne csodálkozz: Itt lakik a nyár”

http://www.vfmk.hu