Havi Archívum: 2015 március 31, kedd

Bóly Kálvária

Határon belül - 93.000 km2

A Marienberg dűlőben egy dombra épült 1821-ben a Kálvária, majd 1845-ben a hozzá tartozó kápolna.Ez évtől kezdve a Húsvét hétfői szentmiséket mindig itt tartották.Mivel a kápolna távol volt a falutól, az oda vezető utat Emmausz út-nak nevezték el.A mise után borkóstolóra hívták egymást az emberek a környező pincékbe. Később már a család minden tagja kiment a présházakba, így alakult ki a máig élő hagyomány, a húsvéthétfői Emmausz-járás.

http://kirandulastervezo.hu

Budapest – Magyar Királyi Földtani Intézet II.

Budapest

A Magyar Királyi Földtani Intézet 1869-ben jött létre. A jelenlegi épület 1896 és 1899 között készült el a Stefánia úton a magyar szecessziós építészet iskolateremtő építésze, az éppen száz éve elhunyt Lechner Ödön tervei szerint. A díszítésben számos népművészeti motívumot fedezhetünk fel, a tetőn látható földgömböt pedig négy jellegzetes magyar figura tartja. Lechner Ödön és Zsolnay Vilmos baráti viszont ápolt egymással, így nem csoda, hogy a homlokzat és a tető kerámiáit a pécsi gyár szállította. Az épületet 1900-ban meglátogató Ferenc József nem volt megelégedve a külsővel, a belső tér azonban még a kifejezetten konzervatív ízlésű uralkodó tetszését is elnyerte. Az épület – Lechner más fő művével egyetemben – hamarosan az UNESCO Világörökségi Listájára kerülhet.

http://welovebudapest.com

Kazincbarcika – Mezey István festő és grafikusművész emlékszoba és Művészeti Központ

Határon belül - 93.000 km2

Mezey István Művészeti Központ:

2014. október 4-én Kazincbarcika belvárosában avatták fel a kiváló művészről elnevezett kulturális intézményt. Az épületben az Egressy Béni Városi Könyvtár, a Gyermekek Háza-Kézművesház mellett található többek között a Mezey István-emlékszoba is, amely a művész alkotásaiból rendezett állandó kiállítással várja a látogatókat. Az alkotó életművét bemutató festmények, grafikák és egyéb munkák mellett a műtermét megidéző enteriőrök is megtekinthetők. A főépület két udvarra néző falára a névadó képzőművész egy-egy grafikáját – a csodaszarvast és egy anyát kisgyermekével – készítették el falfestményként.

Mezey István festőművész:

1945-ben Szikszón született. Gyermekéveit Sajószentpéteren töltötte, itt fejezte be általános iskolai tanulmányait. Ózdon, a József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd reklámgrafikusi képzettséget szerzett. Sajóbábonyban képesítés nélküli nevelőként rajzot tanított, itt ismerkedett meg későbbi feleségével. 1967 óta szerepel alkotásaival képzőművészeti kiállításokon. 1970-ben Kazincbarcikára költözött, ahol az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár grafikusa lett. 1975-től a Művészeti Alap, majd a képző- és Iparművészek Szövetségének, későbbiekben a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a tagja. 1990-től a Magyar Képző- és Iparművészek Észak-magyarországi Területi Szervezetének Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei titkára.

Sokoldalú művész volt, aki elsősorban rajzaival, újságrajzaival, illusztrációival, sokszorosított grafikáival vívott ki elismerést magának, de tipográfiai munkáival, köztéri plasztikák, díszletek, városcímerek (1987: Edelény, 1993: Kazincbarcika) tervezésével is foglalkozott. A grafika mellett festményekkel is szerepelt kiállításokon. A Kazincbarcikán eltöltött évek során Mezey István a város elismert polgárává vált. Ünnepségek dekorációit készítette, kiadványokat, meghívókat, okleveleket, címereket tervezett, tankönyveket illusztrált. A városban zajló képzőművészeti kiállítások szervezője, rendezője, kivitelezője volt.

Kazincbarcika köztiszteletben álló alkotóját, akit 2009-ben a város díszpolgára lett, 2012. február 26-án érte a halál.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Szeged – Reök- palota, lépcsőház II.

Határon belül - 93.000 km2

Szeged belvárosában áll egy csodálatos épület, amely talán minden ember fantáziáját megmozgatja. Az én képzeletem egy elvarázsolt Béka király palotájának hiszi. Ez a legszebb szegedi szecessziós épület a Reök-palota. Melynek nem csupán a külleme magával ragadó, hanem a több mint 100 éves története.
Az épületet 1907-ben egy tehetséges fiatal építész tervezte Magyar Ede, akinek a rövid élete során elkészült munkái közül a Reök-palota a legszebb alkotása. Magyar Edét az épület megtervezésével Reök Iván földbirtokos, országgyűlési képviselő, kultúrmérnök és a Folyammérnöki hivatal vezetője, egyszóval egy sokoldalú dúsgazdag ember, nem mellesleg Munkácsy Mihály unokaöccse bízta meg. Az építkezéssel 1907 novemberében elkészültek, és a végeredmény fantasztikus, egy palota luxus kivitelben. A művészi kivitelezésű szecessziós részletei az épületnek számos szegedi művész és mesterember közreműködésével jött létre.
A kétszintes saroképület vitathatatlanul látványos lett, a virágmotívumoknak, a hullámos falsíkoknak és a másutt gyűrt falfelületeknek köszönhetően.
A homlokzati felszín vízszintes és függőleges irányban képlékeny szobrászati eszközökkel lett kialakítva. A szintenként egymást váltó zárt illetve nyitott erkélyek is egy teljesen újszerű képet mutatnak. A különleges motívumok kialakításán a Winkler és Társai pesti épületszobrászok dolgoztak, ezek szép épületdíszek az építtető vízügyi tevékenységére utalva vízinövények formájában pompáznak. A szintén művészi kivitelezésű kovácsoltvas munkákat Magyar Ede rajzai alapján egy szegedi díszkovács Fekete Pál készítette.
Az épület első felújítása 1960-ban volt, amikor is a már erősen leromlott állapotú homlokzat egyszerűsítését rendelték el. Ebben az időben lettek eltávolítva egyes kovácsoltvas virágok és lámpaoszlopok. 1974-ben végezeték az épület második felújítását, melynek eredményeként elbontották a megmaradt kandallóhoz hasonlító liliomos vaskályhákat.
1980-ban végre nem elvettek az épülettől, hanem hozzáadtak egy földszinti nívós bankfiókot, melynek tervezője Koczor György és belsőépítész tervezője Fekete György volt.

Aztán évek teltek el és az üresen hagyott épület állapota egyre romlott, 2004-ig kellett várni, hogy döntés szülessen a műemléki helyreállításról. 2007 nyarára készült el a Reök-palota teljes rekonstrukciója, ami vitathatatlanul első osztályú munka és az épület végre megkapta azt a pompát, amely Magyar Ede építész emlékéhez is méltó.

http://szeged.varosom.hu

Szeged – Deutsch – ház

Határon belül - 93.000 km2

(Szeged, Dózsa György utca 2.)
Az épület eredeti terveit Erdélyi Miklós építőmester készítette, ő kérte fel Lechner Ödönt az épület hosszabb, utcai homlokzatának és két lépcsőházának áttervezésére. A szegedi ház és a budapesti Postatakarékpénztár egy időben épült, mindkettőn megjelenik Baumgarten Sándor aláírása is, aki ebben az időben, műtermében helyet biztosított Lechner tervezői tevékenységéhez. A homlokzat a visszafogott kerámiadíszítéssel síkban tartott, két szélső rizalitja alig érzékelhetően ugrik a középső szakasz elé, csak a két zárterkély emelkedik ki belőle. A keretnélküli ablakok körül a fal sarkait hasonlóan visszaszedve alakították ki, mint a Postatakarékpénztár udvari homlokzatán. A pártázat élesen elválik a legfelső emelettől, az épületrészek sarkain nincsenek az alsó szakaszban lefelé szélesedő pillérek. A homlokzat ezáltal eltér Lechnernek ebben az időszakban tervezett jelentősebb alkotásaitól, amelyeknél a pillérek egységet teremtően fogják át a teljes homlokzatot, a pártázat pedig a homlokzat szervesebb részeként jelenik meg a belemetsződő nyílásokkal, díszítményekkel.

http://gyujtemeny.imm.hu

Magyar szecessziós kapuk

Határon belül - 93.000 km2

Kovácsoltvas-művességünkben az új művészeti stílus, a szecesszió a nyugati országok vasművességével szinte egy időben, legalábbis csak kis késéssel jelentkezik, és néhány kiemelkedő munka a nyugat-európai ösztönzések gyors felszívódásáról tanúskodik. A századfordulóra a magyar vasművesség európai színvonalra emelkedett.
A kovácsoltvas-művességben a szecesszió megjelenésének öt irányzata figyelhető meg: stilizált növényi, népies-magyaros, távol-keleti, mértani és barokk-klasszicizáló késő barokk motívumokkal.

A stilizált növényi ornamentális irány, a kusza, imbolygó vonalak, a vég nélkül burjánzó szalagfonatok, a „cigarettafüst” motívum – mint a szecesszió párizsi formája – a századfordulóra jelent meg hazánkban. A stíluskorszak végéig önállóan is, valamely más motívummal együtt is jelentkezett.
Kelet-Európában, így hazánkban is a szecesszió erősen népi ihletésű volt. Számos építész a népi építészetben fellelt szerkesztési elveket használta fel – tehát nem csupán a népies formákat –, és ennek eredményeként jelent meg a városokban némi átfogalmazással a népi ihletésű építészet. Ezt a népi szerkesztési elvet vasműves emlékeinknél csak elvétve találjuk meg. Voltak azonban olyanok, akik a növényi ornamentikát úgy tudták egybeötvözni a népies motívummal, hogy ezzel az eredetileg idegen forma hazai változatát hozták létre.
A szecesszió külföldi hanyatlásakor a hullámvonalakkal stilizált dekoratív stílus helyét az építészetben az „új tárgyiasság” foglalja el. A vasművesség is a geometrikus alakzatokat választja ekkor. A célszerűség túlzott hangsúlyozásával a sallangoktól mentes formák vonalakká merevültek, a díszesebb rácsokat például a meandermotívum, a kissé öblösödő vonalvezetés vagy az egyenes vonalakkal épített geometrikus alakzat különbözteti csak meg az egyszerű pálcarácsoktól.

A késői szecesszióban felbukkant egy újabb neobarokk áramlat is. Burkoltan, a növényi motívumokban is megjelent, naturálissá váló növénymintái pedig a barokk formában, antikizáló füzérben, olykor a csúcsíves kompozícióban kaptak új jelleget.

A szecesszió e fő irányzatai, különböző megjelenési formái, díszítményei olykor egymást átfedve, egyszerre is megjelentek. A népi motívum kígyózó vonalakkal együtt is felbukkant, máshol népmesei elemként növényi motívumok nélkül jelent meg, de a neobarokk-klasszicista áramlat is megfért a pávamotívummal, miként az több vasműves alkotáson látható. A kígyózó vonalú rácsok helyébe lépő egyszerű, pálcatagos rácsokat is díszítették, noha nem mindig szervesen a kompozícióhoz hangolva.
A századfordulótól az 1. világháborúig, a szecesszió hazai virágzása korában főleg lakóházak épültek, így e korszak vasművességét is leginkább ott követhetjük nyomon.

A szecesszió korára is érvényes az a megállapítás, amit az eklektika vasművességénél jellemzőnek ítéltünk: a függőfolyosók rácsai általában tömeggyártással készültek; a lépcsőrácsok már sokkal díszesebbek, és indusztrializált kézimunkának nevezhetjük őket; a vasrácsos kapuk pedig színvonalas alkotások.

Jancsó Gergely díszműkovács írása – részletek
a teljes anyag: http://www.diszmukovacs.hu/szecesszio-vasmuvessege

Nagybecskerek – városháza

Délvidék

A ma is álló épület építése 1816-ban kezdődött az 1807. évi nagy tűzvész után, amelyben Nagybecskerek szinte teljes központja leégett. A terveket Fischer József építészmérnök készítette. A barokk stílusú épület 1820-ban készült el.
Az 1779-től Torontál vármegye székhelyeként szolgáló nagybecskereki Megyeháza bővítésre szorult a megnövekedett közigazgatási teher következtében. Pártos Gyula és Lechner Ödön budapesti építészmérnökök tervei alapján átépítették és két oldalszárnnyal kibővítették az épületet. Az 1885-ben megkezdett átépítés alkalmával előkerültek az 1711-ben lebontott vár alapfalai, továbbá emberi maradványok és egyéb tárgyi leletek.* Az 1887-ben befejezett épület az akadémizmus jegyeit viseli neobarokk elemekkel. A tetőzet Zsolnay cserepeket kapott, a főlépcsőt a cseh származású Eduard Kracman üvegesmester vitrázsai (Bölcsesség, Igazság, Erő) díszítik.

Az épületben 135 irodahelyiséget labirintusszerű folyosók kötnek össze. Az első emeleten eredetileg az ispán és alispán hivatali és magánhelyiségei voltak. Kiemelkedő szépségű a Barokk terem (Nagyterem), illetve a Kék Szalon. Ezeket a helyiségeket ma hivatalos és kulturális eseményekkor használják. Az épület a nagybecskereki körzet adminisztrációs központjaként szolgál.
A hintósfogatok egykori főkapuja az udvarban lévő ligetbe vezet, ahol a nagybecskereikek kikapcsolódhatnak.

http://www.muemlekem.hu

Gyula – Schriffert Mihály – Miska bácsi elment…..

Gyula városa

In memoriam Schriffert Mihály (1926–2015)

Elhunyt a fafaragó, népi iparművész, Gyula város kiváló polgára

A magyarországi németek nagy családjának fiatalabbik ágához tartozó gyulai németek közé született 1926. november 17-én. Édesapja Schriffert Mihály, édesanyja Ludvig Erzsébet. Öccse Márton. Bár Gyulán született, első éveit nem benn a városban, hanem egy Gyula és Kétegyháza közötti józsefbenedeki tanyán töltötte. A szabad tanyai élet, a föld és az állatok, a körülötte lévő természeti környezet egész későbbi életére hatással volt. A szülők katolikus hitben nevelték gyermeküket, melyet ő élete végéig megtartott. Az élet sokszor, sokféle módon megpróbálta, de hite a legnehezebb körülmények között sem inogott meg.

Elemi iskoláit a németvárosi iskolában végezte. A nagyszülők a szülőkkel együtt ügyeltek rá, hogy a gyerekek hitben, erkölcsben, tudásban egyaránt gyarapodjanak. Az általános iskola befejezése után a hagyományoknak megfelelően a családi gazdaságban dolgozott, közben szakiskolába járt. Ez volt a Téli Gazdasági Iskola, mely az Almásy-kastélyban működött. A végzett tanulók bizonyítványt kaptak és „Aranykalászos gazda” jelvényt. A diákéletnek 1944 decemberében lett vége. Vizsgáikat letették, de okleveleik ünnepélyes átadására már nem került sor.

1944. december végén a Vörös Hadsereg parancsára gyűjtötték össze és vitték el a magyarországi német férfiakat 17-től 45 éves korig és a nőket 18-tól 30 éves korig. 1945 januárjában édesapjával egy időben vitték el kényszermunkára. Édesapja három év után érkezett haza. Ő öt évig dolgozott a Don-vidéki Rosztov környéki Sahti egyik szénbányájában.

Hazaérkezése után megnősült. Felesége, F. Schriffert Teréz, akit még gyerekkorából ismert. Házasságukból két leánygyermek született, akik korán meghaltak. Ők, esküjükhöz híven, jóban-rosszban kitartottak egymás mellett, Terike 1999-ben bekövetkezett haláláig. Eleinte kevéske megmaradt háztáji földjükön – ami mindössze 12 láncot jelentett – kertészkedtek.
Az új rendszerben először az akkor alakult állami gazdaságban vállalt munkát, később az Aranykalász Tsz építőbrigádjában lett kőműves-segédmunkás, majd számtalan tanfolyam elvégzése után ugyanott könyvelő. A könnyebb megélhetés keresése következtében ment át a Gyulai Vasipari Szövetkezetbe dolgozni, és lett gépjármű-előadó. Ma azt mondhatnánk: szállításszervező.

Az eltelt évtizedek megpróbáltatásai kikezdték egészségi állapotát. 1975-ben gyomorfekélye annyira elhatalmasodott, hogy meg kellett műteni. A baj azonban nem járt egyedül. Gerincproblémái, -fájdalmai odáig fajultak, hogy egyik oldala szinte teljesen lebénult. A beavatkozás sikerült, de iszonyatos fájdalmai voltak. Rehabilitációja elhúzódott, és le kellett százalékolni. Rokkantnyugdíjas lett.

Orvosai életmódváltást javasoltak neki. A kezét folyamatosan terhelnie kellett, nehogy betegsége kiújuljon, és esetleg véglegesen lebénuljon. Később volt még egy idegbénulása és még négy műtétje, de az általa választott „munkaterápia” hatásos volt.

Megnövekedett szabadidejét valami hasznos dologgal szerette volna kitölteni, mert a tétlenkedés sosem volt sajátja. Elhatározta, hogy az asztalos, kerékgyártó-bognár felmenők nyomdokain haladva ő is fával fog foglalkozni. Így aztán munkára fogta akkor még igen gyenge kezét. Fafaragó lett.

Szerencsés volt, mert környezete mindig is megbecsüléssel, tisztelettel fordult választott időtöltése felé. Valóban elmondhatta, hogy éltető ereje a fa megmunkálása volt, csak amikor dolgozott, akkor érezte igazán boldognak magát.

A kezdeti próbálkozások sikerein felbuzdulva egyre nagyobb és nagyobb feladatok megoldására vállalkozott. A fafaragásnak szinte valamennyi területére elkalandozott, és mindegyikben eredményes volt. Legkedvesebb tevékenysége a szoborfaragás volt, ezen belül is a vallási élettel, népi hitvilággal kapcsolatos alkotások.

1977-ben alapító tagja lett a KISZÖV Gyopár Klubjának. 1978-ban indult a megyei művelődési központban is a fafaragó csoport, melynek munkájába szintén bekapcsolódott, és később alapító tagja lett a Békés Megyei Népművészeti Egyesületnek is. Egészen a 90-es évek végéig szinte minden egyesületi rendezvényen megjelent. Úgy szellemi, mint fizikai értelemben kivette részét az egyesületi munkából. Aktivitása, pályázatokon, kiállításokon való rendszeres részvétele példaként hatott környezetére, tagtársaira.

Egyesülete kezdeményezése és ajánlása alapján a Népi Iparművészeti Tanács 1994-ben népi iparművész címet adományozott neki. Munkássága, életműve kiemelkedő közösségi, egyesületi tevékenysége elismeréseként 2005-ben Életfa díjat kapott. Egyesülete így ismerte el, s köszönte meg mindazt az önzetlen munkát, melyet Békés megye népművészetéért, a helyi kézműves társadalom szolgálatában végzett az elmúlt harminc esztendőben. Ez a díj a legmagasabb erkölcsi elismerés, melyet egyesületi tag megkaphat, mert a közösség ítéli oda arra érdemes tagjainak.

Először 1978-ban szerepelt kiállításon, Békéscsabán a Vasutas Klubkönyvtárban. Szinte felsorolni is nehéz, hány alkalommal és mennyi helyen állított ki az évek folyamán Gyulán, a megyében, az országban és a világban. Munkái eljutottak Ausztria, Szlovákia, Románia, Olaszország, Németország, Szerbia, Franciaország, az USA és Kanada kiállítóhelyeire is. Mindig is vonzották a gyűjteményes, közösségi kiállítások. Ezek között is kiemelkedő helyen szerepelt nála mindig saját szakköre, valamint a Békés megye élő népművészete kiállítás. Legutolsó gyűjteményes kiállítása 2014-ben Debrecenben, Békéscsabán és Székesfehérváron volt.

Az önzetlen segítés, az adakozás mindig is jellemezte Schriffert Mihály életét. Soha nem mondott nemet, ha nemes célt kellett szolgálni. Rendszeresen adott támogatást a hozzá betérő közösségek megbízottjainak. Ha szükség volt rá, alkotásaiból szívesen adományozott egyesülete, szülővárosa kulturális delegációinak és az ideérkező küldöttségeknek is. Gyűjteményes vagy egyedi kiállítások, táborok esetében megajándékozta a meghívó, rendező szervet egy-egy alkotással. Ezt a szokását élete végéig megtartotta.

Számtalan alkalommal bizonyította, hogy elkötelezett szűkebb hazája, Gyula és azon belül a Németváros közössége iránt. A kilencvenes évek végén kisebb brigádot szervezett, amellyel tíz darab falovacskát készített a város játszótereire, kicsik és nagyok örömére.

Nélküle és kortársai nélkül ma szegényebb lenne a gyulai német kisebbség önismerete. Már a hetvenes évek végétől igyekeztek felkutatni és feleleveníteni a hajdani szokásokat. Kortársai mellett sokat tett ezért dr. Bencsik János néprajzkutató, múzeumigazgatóval, aki nagy érdeklődéssel fordult a nemzetiségek, köztük a németség hagyományai felé. A köztük kialakult barátság számos eredményt hozott a kutatásban. A farsang, a disznótor vagy a Márton-napi szokások az ő tevékenységük nélkül ma biztosan szürkébbek lennének.

A belvárosi Nagyboldogasszony- és a németvárosi Szent József-templom részére restaurálási feladatokat végzett. Karácsonykor az általa készített betlehemek emelik az ünnep hangulatát mindkét templomban.

A gyulai német deportáltak hazatérésének 50. évfordulójára Japport Józseffel haranglábat készített a Mária-ház udvarára. „A Don-medencei szénbányákból az utolsó csoport hazaérkezésének 50. évfordulója alkalmából állították a még élők az utókor emlékeztetésére” – áll vésett betűkkel a haranglábon. Az évente megkonduló harang hirdeti az itt élők számára az összetartozást.

2005. július 16-án új nagyharang került a németvárosi Szent József-templom tornyába. Az új harangot a hívek adományainak segítségével öntette meg a Gyulai Római Katolikus Egyházközség. Megtiszteltetésből, a gyülekezet egyetértésével a harangapa Schriffert Mihály lett.

Tevékenységét szülővárosa is elismerte, és 2001. március 15-én Kiváló Polgár kitüntető címet adományozott neki.

Felesége tragikus betegsége, majd elvesztése nehéz helyzetbe hozta a női munkákban kevésbé járatos alkotót. A váratlan veszteség után csak nehezen talált magára. A sors azonban megajándékozta egy új társsal, Venczné Marikával, aki hátralévő életében jóban-rosszban, örömben-bánatban, egészségben-betegségben kitartott mellette, új ötletekkel segítette életmű-kiállításának megvalósítását. Élete párja, idős napjainak támasza, a mindenki által szeretett és tisztelt Marika ösztönzésére és segítségével a Liszt Ferenc utcai ház műhelygalériává alakult, amely 2009. július 15-én nyitotta meg kapuit.

Egyre súlyosbodó betegségei arra késztették, hogy letegye a vésőt. Utolsó nagyobb munkája a Göndöcs Benedek Középiskola udvari boltíveiben elhelyezett Keresztút. A tizenöt naiv falitábla méltó lezárása egy hosszú alkotó kornak.

Végezetül álljon itt egyik választott jelmondata: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (Pál II. Tim. 4., 7–8.).

Nyugodjék békében!

GYULAI HÍRLAP • Széll János írása• HÍREK • 2015. március 20. 19:30

Víz világnap 2015

Kiállítások

Meghívó a “Gyula, a vizek városa” című kiállításra!

2015. március 20. pénteken a Tájvízházban a Tavaszi Fesztivál programsorozat keretében.

Mindenkit szeretettel várunk!

Bagyinszki Zoltán

 

Goldschmidt-ház bejárata, Szeged

Határon belül - 93.000 km2

Szeged, Tábor u. 5.

Az 1905-ben felépített szecessziós házat Magyar Ede tervezte. 1959-ben emeletet húztak rá, és eltávolították homlokzati díszítését. Áttört, metszett üvegezésű fakapuja és gipszdomborművekkel díszített kapualja a szegedi szecessziós építészet egyik legszebb példája. A szimbolikus gipszdíszítmények táncosnőket ábrázolnak kezükben virággal, mögöttük, glóriához hasonlóan, napkoronggal.

FORRÁS:
Szeged (Panoráma sorozat) Szegedi Kossuth Nyomda Kft., 2002. (Harmadik, jav. és bőv. kiadás)