Havi Archívum: 2012 november 30, péntek

Egerszólát – falusi borünnep 2012-ben

Határon belül - 93.000 km2

Egerszólát – évtizedekkel ezelőtt a reklám még alig létezett, mégis az a szó, hogy: Egerszóláti olaszrizling az természetes – ismert fogalom volt, és van számomra. Tehát nagy hagyományú, ismert, jó bornak számított régen is és ma is az Egerszóláti olaszrizling!
A falucska boros gazdái és az egri borászok munkáját, szakértelmét dicséri az itt készült bor.

Az Egri borvidék tagjaként, szeptemberben ünnepelték e faluban az új bort- szüreti mulatság jelleggel igazai kedves falusi hangulatban! Üdítő élmény volt találkozni a kedves emberekkel, részt venni az eseményeken. A környékbeli dombok szép szőlősorai is csalogatták a fotográfust.

Az idő kiváló volt, a napsütés – a teremtő kedvezett a szervezőknek. A focipálya volt a bázis, ott zajlottak a főbb események, a zenés, kulturális, szórakoztató – boros – népzenei jellegű műsor a színpadon zajlott. A szabadtéri főzés, a közösségek gasztronómiai csodái is ott készültek frissiben – amit természetesen a baráti és szakmai kör, a család el is fogyasztott, jó helyi rizling kíséretében! A menet, a kicsi de látványos faluközösség, művészi népviseletben, élükön a borlovagokkal a templom felé a főutcán vonult végig, énekelve, vidáman táncolva valamennyi korosztály részvételével. Legelöl ízléses szőlős kosár haladt 2 gyerek, a jövő borászainak közreműködésével.

Számomra a legemlékezetesebb dolog volt a falusi kidoboló – a kisbíró és az elhangzott rigmusok sora ami a SZŐLŐHÖZ és a SZÜRETHEZ, A BORHOZ KAPCSOLÓDOTT. Remek, hangulatos, humoros formában – ezt nagy élvezettel, nevetve hallgattam.

Félúton, finom helyi pogácsa és nem nélkülözhető kóstolás színesítette a menet programját. Itt is tovább hallhattuk a kisbíró remek versikéit. (ezt szívesen közreadnám, ha meg tudom még szerezni)

A kis dombon lévő templomba érve, a falu és szakmai közösség jelenlétében, mise keretében került fölszentelésre a szőlő- a bor, az új bor. Ezen a napon, szombaton a hagyományos ceremóniát, liturgiát teljes egészében a megélhetést jelentő szőlőnek, bornak szentelték. Én még ilyen eseményen nem voltam, most is tanultam valamit, a bor sokoldalúan bizonyította Nekem milyen fontos dolog az ember számára.

Bagyinszki Zoltán

Nagyharsány – Szoborpark

Határon belül - 93.000 km2

A nonfiguratív szobrokkal teli bánya öböl megkapó látványt nyújt. A Szársomlyó–hegy elhagyatott kőbányájában 1967-től alkottak olyan szobrászok, akiknek kísérletezési szándéka messze túlmutatott az akkori köztéri szobrászat lehetőségein.

A fiatal művészek kezdeményezését az akkori helyi és megyei vezetés felkarolta, a kőbányához közeli Gyimóthy-villát felújították, a művészek rendelkezésére bocsátották, és 1968-ban nyugati mintára hivatalosan is létrehozták a Baranyai Alkotótelepeket.

1970-től a villányi művésztelepen alkotók csoportja nemzetközivé vált és a szobrászat került a középpontba. A Szoborpark helyben készített műalkotásainak száma folyamatosan nőtt. (tovább…)

Barcelona – Font Mágica – Táncoló szökőkút vizijátéka (Spanyolország)

A nagyvilágról

Fantasztikusan nagy élményt nyújtó, gyönyörű, mindenkit elkápráztató víz- és színjátékban lehet része a Placa de Espanyahoz ellátogató turistáknak. A táncoló, zenélő szökőkutak a zene ütemére változtatják színeiket, és formáikat. A különböző kutaknál más-más zenéket játszanak a klasszikustól (Verdi, Strauss, Mozart) a modern, kortárs zenéig. Persze soha sem hiányzik a Montserrat Caballé és Freddie Mercury által énekelt híres Barcelona c. szám. A show 15 perces, de nem baj, ha pont lemaradunk a kezdésről, hiszen 15 perc szünet után újrakezdődik. Érdemes fentről, lentről, középről, és több nézőpontból is megnézni az előadást. A fantasztikus látvány ráadásul ingyenes, így ez egy olyan látnivaló Barcelonában, amit nem szabad kihagyni.

A szökőkút sok mással együtt, az 1929-es barcelonai világkiállításra, Carles Buigas tervei alapján épült, majd az 1992-es barcelonai olimpiai játékokra jelentős mértékben felújították.

Forrás: spanyolorszagforever.mindenkilapja.hu

Üveg és lopó a 22 borvidékről

Határon belül - 93.000 km2

Hordóból igazán jó bort nyerni és kóstolást követően elvinni, tárolni – legalább 2 dolog szükséges (nagy felismerés) a lopó és az üveg. A lopó szinte az évszázados borászat a pincevilág jelképe is volt. Remek, elegáns és egyszerű „találmány”, évszázadok alatt ez nem is olyan sokat változott, talán bizonyság erre ez a rövid fotósorozat is. A finom nedű kilopása a hordóból a gazda dolga, szerintem ezt örömmel is teszi, érdekes látvány ahogy belespriccel a bor a pohárba. A laikus, nem pincejáró turista számára ez unikum lehet, főleg az egyik különleges „férfias-formájú” eszköz a képek között. Minden pincében, borászatban, bormúzeumban természetes a lopó jelenléte – elengedhetetlen kelléke a borfogyasztásnak. E kigyűjtés a borvidékeink gazdag üveg és lopóbemutatását szolgálja.

Az üvegek világa kicsit gazdagabb, változatosabb, lényeges marketing elem, talán ez adja el a bort?! A képek kapcsán, a fotós számára elsősorban a látvány az érdekes – amely igen változatos lehet: az egyszerű kocsmai formától a művészi kivitelezésig – remek grafikával!

Hihetetlen dolog volt látni együtt a több mint 10.000 pezsgőspalackot Pécsen, vagy az értékes Amerikából hazaérkezett, több mint 100 éves Tokaji bort- borosüveget, a gúlába rakott üvegszobrot- térplasztikát, vagy a penésszel teljesen elfedett polcokon sorakozó üvegeket.

Megvilágítva, egymásra pakolva a bor színével kérkedő csodálatos látvány, főleg az aranysárga és a borostyán szín fantasztikus! Azonban a nemes penész: a fehér, a szürke és a feketéig hajló vattaszerű anyag az az igazán látványos és érdekes bevonat. Az évtizedes borok a palackban, a nemes penész védelmében igazi éréket jelentenek.

Talán egy másik gondolat: mennyi verejték, munka, gondoskodás és pénz van mögötte, – az üvegben – de főleg a tartalmában, a benne tárolt borban.

Bagyinszki Zoltán

Szobrok a bor tiszteletére

Határon belül - 93.000 km2

Borvidékek- szobrok- emlékművek

Ritkaság, ezért talán érdemes bemutatni- megtekinteni azon köztéri alkotásokat a melyeket a finom borok, az illatos szőlő és talán a mámor ihletett.

Immár bejárva a 22 magyar borvidék szőlőhegyeit, településeit, pincesorait, azok több mint 150 települését (ez még természetesen messze nem a teljesség igénye…) válogattam egy pár képet a borhoz, a szőlőhöz kapcsolódó formagazdag köztéri alkotásokból, korpuszokból, emlékművekből, domborművekből, fafaragásokból.
Anyagukat tekintve is nagy a változatosság.: bronz, márvány, kő, fém, fa, kerámia, kvalitásuk- történelmi értékük szintén sokszínű, a profi művésztől a falubeli fafaragóig bezárólag sokan kaptak késztetést, felkérést egy egy szőlőbeli alkotás elkészítésére.

Megtalálható itt 250 évre visszamenőleg: Bacchus, Szent Orbán, Szent Flórián, egy egy Korpusz , szőlővel díszített kereszt, vagy csak a borozó parasztember, impozáns emlékmű, azonban a legtöbb közöttük a szőlőben, pincesoron elhelyezett faragott kisebb, nagyobb méretben látható ( esztétikus avagy csúnya-igénytelen) közelmúltbeli Szent Orbán.

Feltétlen kiemelendő egy régi értékes alkotás, amely Kesztölc határában felállított nagyméretű védett Szent Orbán szobor. Az emlékmű a szőlő-hegy aljában egy diófa oltalmában található és közúton is megközelíthető.

Stílusukat tekintve, ez is egy változatos világ: a modern térplasztikától a naiv művészetet képviselő fafaragásig bezárólag . Talán a realisztikus jellegű művek száma a legnagyobb. A Tarcal központját díszítő kecses bronz Díszkút és a Pécsi Bacchus szoborcsoport- (Rétfalvi Zoltán szobrászművész alkotása 2003.) igazi kortárs művészeti csemege, a bort és a művészetet szerető polgárok számára mindenképpen.

Pécs környékén, a Mecsek- alján sok helyen láttam a Zsolnay gyárban készült , kézzel formált, festett majolika domborművet a helyi boros polgár igényességét is hirdetve.
A szekszárdi hatalmas szőlő kilátó fém szőlőszemei, indái levelei- búzakalásszal kiegészítve- érdekes lenyomata a szocializmus időszakának. Hirdette, hirdeti , hogy Szekszárd a szőlő és a bor városa.

A különleges mega-emlékmű, egy kapuszerűség aminek nincs összekötő felső része….ez a „ „Hegyalja Kapuja” amely Szerencs városában van a Világörökséget szimbolizálva- ez elsősorban a Tokaji bor , ill. a történelmi borvidék érdeme ( szerintem !!! ).
A hatalmas, egymással szemben álló 2 szimmetrikus kő és fa építmény 30m magasságú, a városba bevezető 37-es főút 2 oldalán már messziről látható.

Kirándulásaink, boros túráink közben érdemes megállni, megtekinteni a borhoz kapcsolódó művészetünk értékeit, köztéri szobrainkat,a témához kapcsolódó modern térplasztikákat.
Külön csemege a ma már tudatos- egyéni és művésztelepi megbízás, felkérés a borászatok mecenatúrája, lásd a Vyvyen Szőlőbirtok szabadtéri kiállítását a Kisharsány feletti dombokon. Hordókból , hordódeszkákból, hordókkal készült kreatív műalkotásokat érdemes külön is felkeresni – ez viszont már egy másik történet, de a képsorozat a hordók kapcsán itt a honlapon bővebben megtekinthető.

Válogatás I. rész, fotó- szöveg: Bagyinszki Zoltán

Erkel és a Tokaji bor

Határon belül - 93.000 km2

Erkel bor Gyulán, Tokaj – hegyaljáról

Különlegesség, borkülönlegesség, Erkel bor – Tokajból, pontosabban Tállyáról.
2010-ben, Gyulán az Erkel Bicentenárium programjainak támogatására Kuthy Csaba tállyai borász több palack bort adományozott a szervező városnak értékesítés gyanánt – a büdzsé növelésére. A szülőváros rengeteg eseménnyel tisztelgett (szobrát is felújíttatta) a már 202 éve itt született nagy mester emléke előtt.

A kiváló borhoz és Erkel Ferenchez illő borcímke készült: Erkel grafikákkal és az ismertebb műveinek részleteivel – Himnusz, Bordal, stb.
A különleges és ritkaságnak számító üvegcsék valószínű a gyűjtők számára okoztak izgalmat, a kevés példányszám, valódi értéket jelenthetett számukra. Most nem a bor – bár az sem mellékes, inkább a külcsín- az egyedi címke, nemzeti színekben jelentette az érdekességet.

Tehát Erkel és a bor, a bor és a művészet jelen esetben is kiegészítette, segítette egymást.
A fotós szerencséje, Ő Gyulán él és láthatta a palackokat, amelyeket meg is örökített az utókor számára.
Fókuszba került Erkel és a Tokaji…

Bagyinszki Zoltán

Őcsényi védett présház-lakóház

Határon belül - 93.000 km2

Történelmi pincék Mádon

Határon belül - 93.000 km2

Tokaj-hegyalján már a honfoglalás előtt is éltek szláv és germán törzsek. A terület ugyanis vadászatra, halászatra alkalmas volt, sőt a puha tufában barlanglakásokat is ki tudtak alakítani. Bizonyítékul a község területéről és a Szilvás dűlőből előkerült cserépmaradványok, szerszámfélék, nyíl- és dárdahegyek szolgálnak. A szőlőt is ismerték már, hiszen a honfoglaló magyarok megtalálták és hasznos növénynek látták.
A tatárjárás után olasz telepesek gondozták a szőlőt. Szaporították, sőt nemesítették is akkori tudásuknak megfelelően. (tovább…)

Kortárs modern borászatok hazánkban – Kör-kép szöveg nélkül

Határon belül - 93.000 km2

Őszi lombkorona kívül belül – Szarvasi Arborétum

Határon belül - 93.000 km2

Az Arborétum és a “Pepi-kert” története az olasz eredetű Bolza család nevéhez fűződik. Bolza Péter tábornok 1798-ban lett szarvasi földbirtokos, amikor elvette feleségül Harruckern János György unokáját, Stockhammer Antóniát. Fiuk, Bolza József feleségével, gróf Batthyány Annával kezdte meg az Anna-liget fásítását. A parkban és a később épült kastélyban ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működik. Az ifjú Bolza József – akit “Pepinek” becéztek – a mai Arborétum magasabban fekvő részein – amelyet az árvizek nem öntöttek el -, ültetett el néhány fát. Később a szarvasi kastélyt és a birtokot Bolza Pál (1861-1947) örökölte. Emellett nagybátyjától, Bolza Józseftől megkapta a jelenlegi Arborétum területén lévő “ligetes, fás legelőt”, ahol aztán a Körösök szabályozásának befejeztével, az 1890-es években kezdte meg a nagyobb arányú telepítést. Az Anna-ligeti park sok értékes fáját ültette át a mai helyére, illetve számos növényritkaságot hozott, hozatott a világ minden tájáról. Kertjének felügyeletét az 1940-es években az államnak ajánlotta fel. (tovább…)