Kategória Archívum: Kárpátalja

Nyevickei (menyasszony) vár

Kárpátalja

A nyevickei vár Ungvártól északra található az Ung folyó völgyében.

A várat a legenda szerint még a magyarok bejövetele előtt egy szláv hercegnő építette, róla nevezték el állítólag a szláv eredetű „nevisztka” (menyasszony) szóból „menyasszonyvárnak”. (tovább…)

Csetfalva – Református templom

Kárpátalja

Csetfalva színmagyar kisfalu a Tiszaháton. 840 lakosából 836 a magyar.

Nevét Csete nevű vitézről, vagy birtokosról kapta.

A falut 1998-ban és 2001-ben is elöntötte a Tisza, a megrongálódott házak helyett tágas új házak épültek. (tovább…)

Nagyszőlős – Perényi kastély

Kárpátalja

Az első említések a városról 1262-ből származnak, 1399-ben földesúri hatalom alá került, a Perényiek szőlősi uradalmának központja lett és mezővárosi rangra emelkedett. 1560-ban Nagyszőlős lett a település neve. A szőlős helynév a magyar “szőlős, szőlőműves” foglalkozásból keletkezett. 1946-tól hivatalosan Nagyszőlős – Vinogragyiv a város neve. Századokon keresztül volt birodalmak és királyok érdekeinek ütközőpontjában, emiatt népének sok megpróbáltatást kellett kiállnia.

A Fekete-hegyhez közeli parkban áll a Perényi kastély. A kastély barokk stílusban épült a XIV. században. Kezdetben földszintes épület volt, melyet négy saroktorony díszített. Második emeletét a XVII. század végén emelték az épületre. 1989-től a kastély falán emléktábla emlékeztet a család nevezetes tagjára báró Perényi Zsigmondra, aki 1833-tól Ugocsa vármegye főispánja és az 1848-49-es szabadságharc vértanúja volt. A kastélyt a közelmúltban restaurálták.
Báró Perényi Zsigmond mellszobrát a klasszicista stílusban épült megyeháza épületének parkjában állították fel. Ebben az épületben kapott otthont a járási központ magyar tannyelvű középiskolája.
1889-1892 között a városban lakott a gyermek Bartók Béla. Emlékét őrzi a Perényi kastéllyal szemközti egyszerű ház falán elhelyezett emléktábla.

Forrás: karpataljaturizmus.hu

Szolyvai emlékpark

Kárpátalja

A második világháború végén, 1944 novemberében létesített egykori szolyvai gyűjtőtábor áldozatainak, illetve tágabb értelemben a szovjet megtorlás és a sztálini terror ártatlan áldozatainak emléket állító Szolyvai Emlékpark építése 1990-ben kezdődött. Hivatalos felavatására 1994 novemberében került sor, azóta a Kárpát-medencei magyarság egyik központi kegyeleti helye – zarándokhely. (tovább…)

Kárpátalja I.

Kárpátalja

Villámlátogatás Kárpátalján

Idén, 2010 szeptember elején végre eljutottam Kárpátaljára, addigra már minden elszakított országrészben megfordultam. Itt most 3 napot tölthettem, s egy fantasztikus idegenvezetőnek hála nagyon sok ismerettel gyarapodtam. Meg is fogadtam magamba, hogy ide még visszatérek és elhozom majd a családom is! A program nagyon feszített volt, kevés idő jutott arra, hogy tényleg minden szegletét megismerjük Kárpátaljának. Jártunk Beregszászon, Munkácson, a Vereckei-hágón, Szolyván, s érdekességként az Árpád-vonal egy bunkerét is megnézhettem. Borsován volt a szállásom, s itt falusi turizmus keretein belül megismerhettem az ott élő magyarság mindennapjait.

E rövid idő alatt annyi információt szívtam magamba, mint a gimnáziumban egy egész év alatt, hiszen kézzelfoghatóvá váltak számomra a magyarok számára kiemelt jelentőséggel bíró nemzeti emlékhelyek. Átérezhettem azt, amit Árpád vezér és a vele visszatérő magyarok tapasztalhattak, amikor átlépték a Kárpátokat. De, fönt a hágón szembesültem a Szics gárdistáknak állított emlékművel is, aki ismeri a történelmet, az tudja, hogy ez mit jelent. ?!

Nekem külön öröm volt, hogy a 841 méter magasan található Vereckei emlékművünknél koszorúzhattam és elénekelhettem nemzeti imádságunkat a Himnuszt. Ezt még volt szerencsém megtenni Munkácson, Munkácsy Mihály szobránál és a Szolyvai Emlékparkban is.

A feszített program ellenére sikerült mindenhol megnézni a fontosabb emlékeket, meghallgatni és elraktározni egy életre a történelmi tényeket. Emellett több kiegészítő fotó is készült, amit itt lehet megtekinteni. 
Munkácsról nagyon megragadott a vár történelme, hiszen ezt az erődítményt soha, senki nem foglalta el, amikor végül mégis a Habsburgok kezére jutott, akkor ők egy nagyon alattomos húzással – a magyarok számára a szabadság jelképeként megjelenő objektumból egy börtönt alakítottak ki, amiben Kazinczy Ferenc is raboskodott majd egy évig. Itt őrizték a Szent Koronát is 1805 év végén. Amikor jöttek a szovjetek, akkor, pedig traktorépítő középiskolává degradálták a várat!!!
Hála érte mára szépen rendbe hozták és van több kiállítás is, amit érdemes megtekinteni. 2008 tavaszán visszakerült az eredeti helyére a Turul is, a régi szoborból, obeliszkből mindössze egy sarokkő és 3 relief maradt fent. A többit, szintén a szovjetek semmisítették meg. Ma már 1 tonnás „kerecsensólyom”, 70kg-os kardjával újra vigyázza Munkács polgárait.

A városban láttam a Városházát, a Magyar Nemzeti Színházat, ami jelenleg Orosz Drámai Színházként üzemel. Munkácsy szobrát, a Rákóczi kastélyt, melynek kertjében írták össze és gyűjtötték be a „málenykij robotra” a magyarokat, németeket. Eljutottam a görög katolikus Boldogságos Szűz Mária Mennybemenetel templomba is, ahol a Torinói lepel másolatát őrzik, illetve itt látható Jézus keresztjéből egy szilánk is. 

A levéltári források szerint 1063-ban alapított Beregszászon- egykori vármegyei székhely- is nagyon sok mindenre jutott idő. Sok szobor és emléktábla van a városban. A helyiek viccesen szokták mondani, hogy a magyar műemlék épületeket már csak az emléktáblák tartják egyben (72 db van a városban). Itt található Kárpátalja egyik legrégebbi gótikus építészeti emléke a Mindenszentek római katolikus plébániatemplom. Érdemes még egy pillantást vetni az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházra, ahol komoly és nívós munka folyik, ennek bizonyítéka, hogy a magyarországi színházak a diploma megszerzése után vendégjátékra szerződtetik innen a színészeket. A Vérke folyócska partján áll az Arany Páva szecessziós étterem, ami egy szemet gyönyörködtető épület. Számomra egy építészeti rémálom volt a főtér végén található Művelődési Ház, amely a város legnagyobb zsinagógája volt, csúnyán átalakítva – ma színházként működik.  

A korzón található az 1908-ban épült Királyi Törvényszék hatalmas eklektikus épület tömbje, amiben jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola üzemel. Szerencsére egyre több diákkal. Jelenleg a tetőszerkezet felújítására gyűjtenek, s ehhez én is hozzájárultam egy csekélyke összeggel.

Aki teheti, utazzon el Kárpátaljára és nézze meg a hegyeket, a magyar látnivalókat a történelmi emlékeinket! Jó utat kívánok!

Ifj. Bagyinszki Zoltán
 

Huszt – Romvár

Kárpátalja

Huszt csaknem 30 ezres város az Alföld és a hegyvidék találkozásánál.

A huszti várról 1194-től vannak adataink, egyik kövén ugyanis ez az évszám szerepel. Történelmi okmányok azonban csak 1358-ban említik először. A vár 150 méter magas kúpalakú hegy csúcsán épült. Rendkívül nagy stratégiai jelentősége volt, ellenőrzése alatt tartotta az aknaszlatinai sóbányákhoz vezető utat, védte az ellenségek ellen Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező és Máramarossziget koronavárosokat. A várhoz öt falu tartozott: Iza, Száldobos, Bustyaháza, Táborfalva és Dulfalva. 1242-ben védői erős ellenállást tanúsítottak Batu-kán tatár hordáival szemben, amelyek csak hosszú ostrom után tudták elfoglalni.

1392 – ben Zsigmond király a Drágfyaknak adományozta a várat, várnagyai 1413 – tól Máramaros megye alispánjai voltak. 1511-ben II. László magyar király 20 ezer aranyért bérbe adta a várat és a hozzá tartozó földbirtokokat Perényi Gábor ugocsai főispánnak. 1514-ben azonban a Dózsa György vezette népfelkelés idején a parasztok elfoglalták és birtokukba vették.

A törököktől elszenvedett vereség és Magyarország széthullása után a vár 1526-ban az Erdélyi Fejedelemséghez került, de I. Ferdinánd seregei rövidesen elfoglalták. 1594-ben 80 ezres tatár sereg támadta meg Husztot, de a várat elfoglalni nem tudta. Az 1661-1662-es években többször is megostromolták a törökök, de védői hősiesen kitartottak és nem adták fel.

Ezután sűrűn cserélt gazdát a vár, Erdély kulcsfontosságú erődítményévé vált, urai Békés Gáspártól Apafi Mihályig előkelő erdélyi fejedelmek voltak.

A XVII. században is többször ostromolták meg, sikertelenül. 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, 1657-ben Lubomirsky lengyel fővezér volt kénytelen felhagyni a vár ostromával.

A vár a Rákóczi-szabadságharc egyik központjává vált. 1703. szeptember 17-én a helyőrség megölte a vár osztrákhű parancsnokát Eitnert, kinyitotta a felkelők előtt a kaput és a szabadságharchoz csatlakozott. Az osztrákok a kuruc felkelés bukása után csak 1711-ben tudták elfoglalni a várat. A császár utasítást adott lerombolására, de parancsát nem hajtották végre.

1717-ben ismét a tatárok próbálták elfoglalni a várat, de kénytelenek voltak feladni ostromát, sőt a helyőrség Visk alatt megtámadta seregüket és súlyos veszteséget okozott neki. 1669-ben a várat 50 ágyú védte.

Utolsó várnagyának, Gervay Péternek 1766-ban bekövetkezett halála után néhány hónappal egy éjszaka három helyen is villám sújtott a várba. Épületei kigyulladtak, a lángok elérték a lőportornyot. Hatalmas robbanás rázta meg a környéket. A bevehetetlen várból csak füstös, kormos, égbe meredező falak maradtak.

1773-ban Mária Terézia királynő fiát, Józsefet küldte a vár megtekintésére. Meggyőződött róla, hogy vár menthetetlen és elvesztette stratégiai jelentőségét, ezért parancsot adott a várőrség Munkácsra telepítésére.

A várat soha többé nem építették fel, az idő és a romboló kezek tovább pusztították. Ma már csak romjai maradtak meg. Sajnos a fák és a cserjék teljesen benőtték, a város felől már alig látható, területét csalántenger borítja. Mégis érdemes felgyalogolni a nyugati oldalon felvezető úton, elgyönyörködni a romos állapotukban is fenségesnek ható bástyák, várfalak maradványaiban, a felső kilátótérről elénk táruló gyönyörű panorámában.

A felsővár alaprajza tojásdad alakú, nyugati kapujához a város felőli oldalon hegyoldalba vájt út vezet. A kapu bejáratát jobbról négyszög alakú bástya védte.

A várnagy háza, a kaszárnyák, a lőportorony és a kút a felsővárban voltak, ma csak romjaik vannak meg. Keleti oldalról két négyszögű és egy háromszögű bástya védte. Az alsóvárban templom, lakó- és gazdasági épületek, börtön, víztároló ciszternák és kazamaták voltak.

A Nagyág a Tisza legbővizűbb mellékfolyója és Husztnál ömlik a Tiszába. 

Forrás: naput.hu (Beregszászi György: A huszti várrom – KÁRPÁTALJA VÁRAI 6.)

Munkács vára

Kárpátalja

A munkácsi vár Kárpátalja legnevezetesebb, legszebb történelmi műemléke, amely fontos szerepet játszott a magyar történelemben.

A vár jelentős szerepet játszott a Habsburg-ellenes mozgalmak korában. Zrínyi Ilona vezetése alatt, az 1685–1688 közötti években hősiesen ellenálló várőrség utolsóként kapitulált a Rákóczi-szabadságharc idején. A Habsburg uralom alá került várat 1787-től fogházzá, majd börtönné alakították át, ahol sok neves forradalmár raboskodott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején ismét a szabadság vára volt, utolsók között tette le a fegyvert 1849-ben. 1855–1896 között ismét börtönként használták. Ezt követően volt magyar, csehszlovák és szovjet laktanya, működött falai között traktoros iskola is. A vár jelenleg műemlék, benne múzeummal.
 

„Munkács ugyanis sziklán épült, melyet csak kevés föld takar, e sziklahegy rónaságból emelkedik föl úgy, hogy egy jó mérföldnyire nincsen közelében semmi magaslat. Csak ily távolságból kezd emelkedni a vidék, egész magas Beszkid-hegyekig. A Tisza felől, a mely ide négy órányira foly: nincsen egyéb rendkívül sűrű erdőségnél, a melyben bámulatos terjedelmű-magasságú és egyenességű tölgyek találtatnak, avagy roppant mocsaraknál, a melyeket a munkácsi hercegséggel határos máramarosi hegyekről lefolyó vizek képeznek: e vízeknek folyása beléjök dölt fáktól meglévén akadályozva, annyira átszivárogják a földet, hogy az utak csak kemény télben járhatók. A Latorcza folyó, mely a Beszkid-hegyekből ered, egy puska lövésnyire folyik a munkácsi várhegytől.” – II. Rókóczi Ferenc leírása a várról.

Forrás: wikipédia.hu

Visk és Huszt – Felső-Tisza

Kárpátalja

Visk kisváros Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban.

Erődített református templomát 1270-ben V. István építtette. A 14. és a 15. században gótikus stílusban felújították. 1524-ben a reformátusoké lett. 1656. február 17-én II. Rákóczi György országgyűlést tartott itt, ahol elhatározták a lengyel hadjáratot. 1717-ben a tatárok gyújtották fel, 1790-ben állították helyre. A templomot 1970-ben újították fel. Fa harangtornya 18. századi, a templomot védőtornyos fal övezi.

Görög katolikus temploma 1831-ben épült az angyali üdvözlet tiszteletére.

A várhegyi fürdő ásványvize gyógyhatású, az ott lakók a Sajánivíz elnevezést adták neki, a forrást borkútnak is hívják.

Visk mellett található a mesterségesen kialakított Sajáni-tó. A tó alkalmas vízibiciklizésre, sétálásra, úszásra, a tó partján sütögetőhelyek is várják az érdeklődőket. A tavat a Kárpátok hegyvonulata veszi körbe.

Huszt város Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járás székhelye.

1329-ben Huszth alakban említik. Várát 1090-ben Szent László építtette a kunok ellen. A tatárjárás után 1318 körül állították helyre. A település 1329-ben kiváltságokat kapott.

1458-ban ide záratta Mátyás a lázadó Szilágyi Mihályt. 1514-ben a helyi parasztok elfoglalták. 1526-ban Erdély része lett. 1546-ban Ferdinánd serege foglalta el, 1594-ben a települést a tatárok elpusztították, de a várat nem tudták bevenni. 1644-ben I. Rákóczi György, 1657-ben a lengyelek, 1661-62-ben a török és tatár seregek ostromolták. Huszt várában hunyt el 1667. május 13-án gr. Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem, Máramaros vármegye főispánja. A kurucok előtt a vár 1703. augusztus 17-én kapitulált, akik itt kiáltották ki Erdély függetlenségét. 1711-ben az osztrákok vették be, utolsóként a magyar várak közül. A megrongálódott várat 1766. július 3-án villám sújtotta és leégett, majd 1798-ban egy újabb vihar a tornyát is ledöntötte, azóta rom.

1910-ben Husztnak 10 292 lakosa volt, melyből 5230 ruszin, 3505 magyar és 1535 német lakos. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásának székhelye volt. 1939-től 1944-ig ismét Magyarország része, a Máramarosi közigazgatási kirendeltség székhelye
 

A hegyvidéki jellegű Felső-Tisza a Szamos torkolatáig tart. A Tisza torkolata Szerbiában van Titel közelében, itt vízhozama már megközelíti a Dunáét. Ennek alapján akár a Dráva nélküli Duna lehetne a Tisza mellékfolyója.

Keletkezésekor, a miocén elején a Tisza torkolata 117 km-rel lejjebb volt, mai helyére a természetes mederváltozások miatt került, s emiatt a folyó öt nagy mellékfolyót veszített.
 

A helyiek úgy tartják, jókedvében teremtette az Isten a Felső-Tisza vidékét, hogy az illatos csöndben elgyönyörködjön folyói ezüst ragyogásában, a természet pazar bujaságában.

Szinte érintetlenül meg is őrződött e táj páratlan gazdagsága, mert a vizeiből, erdőiből, földjéből élő nép vigyázott rá. Itt nincsenek gyárak, füstölgő kémények, csak tiszta levegő, selymes fövenyek, mesélő holtágak, susogó erdők, zamatos gyümölcsöket termő fák, virágos rétek, ritka ősgyepek, és másutt már kihalt növény- és állatfajok.
 

Forrás: wikipédia.hu